Beállított hozzá a testvére hamvaival

Az első magyarországi túszdráma 1973-ban történt egy balassagyarmati lánykollégiumban. Az ötnapos drámának mesterlövészek vetettek véget, az elkövető Pintye testvérek közül a 19 éves Andrást mesterlövész lőtte le, a két évvel fiatalabb László, miután letöltötte a börtönbüntetést, nevet változtatott, és elköltözött az ország egy távoli pontjára. Hatala Csenge negyven évvel a túszdráma után megpróbálta kideríteni az esettel kapcsolatos rejtélyeket, és a nyolcéves oknyomozó munka egy pontján elment Lászlóhoz, kezében a testvére hamvaival.

"A helyi határőrparancsnok fiai lopott fegyverekkel felszerelkezve túszul ejtettek egy tucat fiatal lányt a helyi kollégium lakói közül. A fegyveresek szabad elvonulást és pénzt követelnek." Ha ez egy mai, friss hír lenne, akkor a teljes magyar sajtó a helyszínen követné az eseményeket éjjel-nappal, az összes hírportálon vezető téma lenne a napokig tartó túszdráma, az ország hetekig erről beszélne.

Negyvenkét évvel ezelőtt viszont nem így volt.

Európa második túszejtési ügye éppen ebben a határ menti kisvárosban, Balassagyarmaton történt, 1973-ban. És hogy pontosan mi történt abban az öt napban? Sokáig csak kevesen tudták, és később is csak részigazságok láttak napvilágot. Hatala Csenge viszont közel nyolc évig dolgozott azon, hogy feltárja a rejtélyeket, Hírzárlat című könyve az Athenaeum Kiadónál jelent meg nemrég. A tényregény szerzőjével beszélgettünk.

• Hatala Csenge Balassagyarmaton született, szerinte a túszdráma ma is beszédtéma a városban.
• Az igazságot akarta kideríteni, nem a felszínt kapargatni.
• Elment a helyi temetőbe, hogy a lelőtt túszejtő sírhelyéről érdeklődjön.
• Felkutatta a másik túszejtőt, Lászlót.
• Bízik benne, hogy sikerült más megvilágításba helyeznie a történetet, és azzal, hogy a valós eseményeket mutatta be, számos pletyka lezárhatóvá válik.

A Hírzárlat szerzője, Hatala Csenge Forrás: Bach Máté

A balassagyarmati túszdráma jóval a születésed előtt, 1973-ban történt. Írtak már róla könyvet, készült játékfilm, sokan és sokszor foglalkoztak vele. Mégis éveket szántál arra, hogy utánajárj a történteknek. Miért?

Én is balassagyarmati vagyok, és bármilyen furcsa, ez az ügy nálunk még ma is beszédtéma. Amikor apukám először mesélt róla, felkeltette az érdeklődésemet, így utánanéztem, mi történt. Elolvastam az említett könyvet, megnéztem a filmet, de valami nem volt teljes.

Nem kaptam választ minden kérdésemre. Ez indított el az úton.

Ráadásul egy olyan rendszerben történt mindez, ahol sok mindent el kellett titkolni. Hírzárlatot rendeltek el, az ország nagy része nem értesülhetett egy ilyen fajsúlyos dologról, sem a történtekkor, sem pedig utána. Sokszor jönnek most is turisták, akik a túszdráma helyszínét keresik, minden részletre kíváncsiak. Nem mindegy, mit tudunk és mit adunk tovább róla. Úgy éreztem, itt az ideje helyretenni a történetet. Ki akartam deríteni az igazságot, megszólaltatva az ügy szereplőit, ami addig senkinek sem sikerült.

A túszdráma utóélete - Regény és film

A balassagyarmati túszdráma alapján Gadzag Gyula készített filmet 1989-ben Túsztörténet címmel. A film operatőre Ragályi Elemér volt, két főszereplője Berencsi Attila és Svidrony Gábor. Az eseményeket Végh Antal Könyörtelenül című regénye is feldolgozta. Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton című regénye pedig egy visszaemlékező szemszögéből meséli el az ötnapos drámát.

Finta regénye így indul (a teljes szöveg megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban): "A történet Életem regényének egyik fejezete. Néhány éve, lakásom tatarozása közben találtam rá jegyzeteimre, és a dokumentumokra, naplóimra, amelyek segítségével papírra vetettem, amit most már közrebocsáthatok.

Mint szemtanú, az eseményeket jól ismertem, azonban a titkot őrizni kellett, mivel arra, mint a TÜK kezelőjét, engem, és másokat is, titoktartás kötelezett."

Hogy indult a kutatás?

Rengeteg olvasással, jegyzeteléssel, a történet résztvevőinek keresésével. Tizenhét évesen, 2007-ben kezdtem hozzá, és még abban az évben találkoztam is egy hölggyel, aki 1973-ban túsz volt. Őszintén meglepődött, hogy ilyen fiatalon ennyire elszántan keresem a válaszokat, de ugyanakkor ez rokonszenves is lehetett bennem, mert végül beleegyezett, hogy segít. A kutatásban persze voltak kisebb-nagyobb szünetek, főleg amikor az egyetemre koncentrálva kicsit félretettem a témát. Ez idő alatt sem volt bennem kérdéses, hogy ezt a könyvet meg akarom írni, 2013-tól pedig lényegében éjjel-nappal ezzel foglalkoztam.

Lassítsunk egy kicsit! A történet szereplői több mint negyvenévi makacs hallgatás után a kedvedért megtörték a csendet. Hogy érted ezt el?

Mindenkinél más volt a kulcs. Az előbb említett hölgyhöz például úgy mentem, hogy teli voltam jegyzetekkel. Szó szerint mindent kiterítettem az asztalra, így láthatta, hogy mennyire elhivatott vagyok a téma iránt, nem csak a levegőbe beszélek.

Nem vallatni akartam a tanúkat, szereplőket, hanem megismerni őket és azt, amit átéltek. Elszánt voltam, de őszinte, minden hátsó szándék nélkül.

Az igazságot akartam kideríteni, nem pedig csak a felszínt kapargatni hatásvadász módon. Ez valószínűleg vissza is tükröződött a szememben.

Nyolc évig kutatta, hogyan történt pontosan a negyven évvel ezelőtti túszdráma Forrás: Bach Máté

Nem lehetett könnyű elhitetni, hogy téged nem a botrány és a vér érdekel.

Nem volt minden esetben könnyű a dolgom. Sok különböző emberrel találkoztam, volt olyan, aki azonnal nyitott volt, mások csak hosszú beszélgetések után válaszoltak a kérdéseimre. Kíváncsi voltam rájuk, hogy milyen emberek, kik ők valójában. Érezték és értékelték az érdeklődésemet, de persze mindez nem jelenti azt, hogy mindenki minden kérdésemre válaszolt. Volt, amire nem akartak semmit mondani, más kérdéseimen pedig csak nevettek, mert lehetetlen volt visszaemlékezni egyes részletekre. Bevallom, időnként túlzásba estem, annyira részletesen akartam tudni még az apróságokat is.

Mi tett ilyen megszállottá?

Azt hiszem nincs, és nem is volt konkrét pont, sok mindenből állt össze ez az érzés. Az elején a kíváncsiság hajtott. Ez nem egy egyszerű bűneset volt, de az ezzel kapcsolatos szóbeszéd nagy része csak pletyka. Tudni kell a korábban megjelent könyvről, hogy az egy regény, nagy részben fikció. Műfajilag nem is feltétlenül kell visszaadnia azt, amit a valós dokumentumok tartalmaznak. Egy regény másképp igaz. Számtalan feltételezés élt a köztudatban, vagy eleve nem is tudtunk róla. Ezek az eltérések nagyon érdekesek voltak, egy idő után már tudatosan kerestem őket.

Mondanál erre egy példát?

A filmben és a regényben is azt láttuk, hogy a kommandósok szervezett, profi akciót hajtottak végre, betörték az ajtót és az ablakot, így mentek be a terembe. Látványos felszámolóakció keretében szabadították ki a túszul ejtett lányokat. Ennek nem sok köze van a valósághoz. A másik oldalon nem is kommandósok, hanem tapasztalatlan, gyakran fiatal rendőrök és katonák próbálták megoldani a helyzetet, a parancsnokaik döntéseire várva, ők viszont ugyanolyan tanácstalanok voltak.

A hetvenes években Magyarországon lényegében elképzelhetetlen volt egy ilyen jellegű bűncselekmény. Európában is ez volt a második hasonló eset az 1972-es müncheni olimpián történteket követően. Nem volt lehetséges, mégis megtörtént, így a pártnak gyorsan lépnie kellett valamit.

Egyszerűen nem kerülhetett az eset híre a nagy nyilvánosság elé, így döntött a hatalom.

Azok a lépések, amik mentén az egészet felszámolták, a szinte azonnal elrendelt hírzárlat, az információk visszatartása, torzítása, mind azt a célt szolgálták, hogy gyorsan merüljön feledésbe az ügy. Egy másik példa az idősebb túszejtő, Pintye András holttestének története, akit végül a mesterlövészek lőttek le. Sokan hiszik, hogy a balassagyarmati katonatemetőben, egy jeltelen sírba temették, míg mások szerint ugyanott szórták szét a hamvait.

Az egész történetet körbelengi a misztikum,

amit az is táplált, hogy a szereplők negyven éven keresztül nem beszéltek nyilvánosan a történtekről.

Forrás: Athenaeum Kiadó

Mennyire voltál biztos abban, hogy helytálló információkat adnak a megszólalók?

Óvatosnak kellett lennem, mert előfordult, hogy valaki teljesen mást mondott el, mint ami az igazság, és ez utólag ki is derült. Végig kellett gondolnom, hogy kinek mit hiszek el. Ennyi idő után az ember hajlamos a legendákat is valóságként érzékelni, miközben makacs módon hisz benne, hogy valóban úgy is történt. Sok volt az ellentmondás például a történtek végével kapcsolatban. Kérdéses volt, hogyan próbálták Pintye Andrást az ablakhoz csalni a rendőrök, miután megszületett a döntés, hogy ki kell lőni. Volt, aki részletesen és hosszan mesélt arról, milyen zajok hallatszottak be, az ominózus pillanatban beindítottak egy autót, satöbbi. Ilyesmi valójában nem történt, mindez csak „filmes emlék” lehetett.

A fiatalabb túszejtő, Pintye László, miután letöltötte a rá kiszabott börtönbüntetést, nevet változtatott, elköltözött az ország egy távoli pontjára, és minden tekintetben szakított a múltjával. Hogyan találtad őt meg, és hogyan bírtad szóra?

Válaszokat kerestem, és nem volt kétségem afelől, hogy ehhez meg kell őt találnom. Magam sem hittem volna előtte, de egy ponton az írás századrangúvá vált. Megtudtam, hogy László bátyját, Andrást elhamvasztották, kiderült néhány dolog a családtagokról is, akiknek az eset után el kellett hagyniuk Balassagyarmatot. Leszűkítettem a kört egy konkrét városra, ahová András földi maradványai kerülhettek.

Elutaztam a helyi temetőbe, és érdeklődtem a gondnokságon a sírhely felől.

Megszerezte a mesterlövészek által lelőtt elkövető holttestének hamvait Forrás: Bach Máté

Csakhamar kiderült, hogy Andrást a valódi nevén temették el, viszont a sírhelybérlet régen lejárt. Hosszas egyeztetések és különféle határidők betartásával a temető végül kiadta az urnát. Ettől kezdve már nem is a könyv miatt kerestem Lászlót, hanem mert nálam voltak a bátyja hamvai, és át kellett, hogy adjam neki. A neheze csak ekkor jött.

Hogyan reagált, amikor beállítottál hozzá a testvére maradványaival?

Az első néhány találkozásra még jócskán várni kellett. Előtte még számtalan várost végigjártam, hogy megtaláljam őt. Lényegében minden olyan településre elutaztam, ami a szóbeszédekből, dokumentumokból reálisnak tűnt. Szeretek utazni, gyakran éppen ez idő alatt rendeztem a gondolataimat, álltak össze a fejemben kerek történetté az információk. Amikor egy várost eredménytelenül zártam, egyszerűen kihúztam a listámról. Meggyőződésem volt, hogy egyszer László szemébe fogok nézni. Jártam az utcákat, kérdezősködtem, és reméltem, hogy szerencsém lesz. Az első találkozás nagyon furcsa volt.

Fogalma sem volt róla, hogy mi lett a testvére holttestével.

Nem is hitte el azonnal, hogy mi történt. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy érdemben megbeszéljük a dolgokat, és hogy végül neki adhassam a hamvakat. Később ez a kapcsolattartás segíthetett hozzá ahhoz, hogy egyszer csak válaszolni kezdett a kérdéseimre.

Nagyon mélyen beleástad magad a történetbe, személyes ismerőseid lettek a szereplők ez idő alatt. Hogyan tudtad mégis elkerülni, hogy az érintettséged ne zavarja meg a tényszerűséget?

Kétségtelen, hogy az átélt élmények, a közelről megismert sorsok, emberek hatására nehéz volt teljesen elfogulatlannak maradni. Ugyanakkor már az elejétől kezdve ügyeltem rá, hogy minél sikeresebben válasszam szét a tényeket és az érzéseket. Az érdeklődésemet hamar kiegészítette a személyes vonatkozás, ezért is éreztem magaménak az ügyet.

Komoly viharok dúltak bennem,

mert láttam, hogy mennyire más él a köztudatban ezekkel az emberekkel és az esettel kapcsolatban, mint ami a valóság. El kellett döntenem az információk alapján, mi az az irány, amire érdemes kihegyezni a történetet annak érdekében, hogy a leghitelesebb képet mutassam be. Sokan gondolják, hogy az eseményekkel kapcsolatban minden fekete és fehér, de valójában a kép nagyon is színes. Minden érintett megérdemelte, hogy ne feltételezések, pletykák éljenek a köztudatban.

Milyen reakcióra számítasz az olvasóktól?

Bízom benne, hogy sikerült más megvilágításba helyezni a történetet, és azzal, hogy a valós eseményeket mutatom be, számos pletyka lezárhatóvá válik. Balassagyarmaton biztosan sokakat érdekel ez a könyv. A bemutatójára csaknem százötvenen jöttek el, ami kellemes meglepetés volt.

Mivel foglalkozol, amikor éppen nem régi bűncselekmények után kutatsz?

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára járok, kommunikáció és médiatudomány mesterszakon tanulok. Korábban pedig az ELTE amerikanisztika alapszakán végeztem. Időközben elkezdtem érdeklődni a kriminológia tudománya, azon belül a fogvatartottak személyisége iránt. Legutóbbi esszémet például arról írtam, miket festenek a rabok a börtönben. Ilyesmivel szeretnék foglalkozni is a jövőben, amit azt hiszem, annak köszönhetek, hogy elég sokat beszéltünk Lászlóval a börtön világáról. Ténylegesen is megköszöntem neki, hogy felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt.

Elkezdett a kriminológia iránt érdeklődni Forrás: Bach Máté

Utólag visszagondolva mit adott neked ez a jó néhány év, amit ennek az esetnek szenteltél?

Olyan készségeket fejlesztettem ki magamban, amiket máshogy talán nem tudtam volna megszerezni. Sokkal jobban értem az embereket, jobban ki tudom szűrni a tekintetekből, hogy van-e valami a szavak mögött. Könnyebben meg tudom állapítani, ki milyen céllal közeledik felém, mit szeretne elérni vagy kommunikálni.