A humor egyfajta védekezés is, nem véletlen, hogy amikor nagy baj van, akkor születnek a legjobb viccek.
Már a Közgazdaságtudományi Egyetem iparszakának elvégzése alatt írt jeleneteket és rádiójátékokat. Első színházi munkája az Irány Caracas című komédia volt, ezt jó néhány vígjáték, zenés darab követte: a Kötéltánc, az Ugorj ki az ablakon!, a Férjek a küszöbön, a Majd a papa, valamint az Egymillió fontos bankjegy.
Magyar és nemzetközi színpadra alkalmazott és írt számos zenés művet,
operettet, íróként a Menyasszonytánc, átdolgozóként a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Madame Pompadour és az Egy éj Velencében dramaturgiai munkái is az ő nevéhez köthetők.
A színházon kívül a film világában is dolgozott, olyan sikeres filmek forgatókönyveit írta, mint például a Kojak Budapesten, a Nápolyt látni, és..., a Fuss, hogy utolérjenek..., és A veréb is madár.
Sorozatokat írt a Magyar Televíziónak, 1974-ben megalapította a televízió szórakoztató főosztályát, amelynek vezetője, majd főmunkatársa lett.
Komikus jeleneteiben gyakran mutatott tükröt a kor társadalmi visszáságainak, mint például a fentebb látható Micsoda pályázó!-ban:
„Keresünk középvezetői állásra 49 évet betöltött, de a nyugdíjkorhatárnál még legalább tíz évvel fiatalabb, egyedülálló férfit,
aki gépészmérnöki és zeneakadémiai diplomával rendelkezik.
És a pályázó anyanyelvi szinten beszéljen magyarul, németül és bantu nyelven" - hangzik el a mutyikultúra alaptétele a pályázatot kiíró korrupt hivatalnok szájából.
A 80-as évek elejétől a Vidám Színpad dramaturgja, 1989-től pedig a Budapesti Operettszínház dramaturgja és örökös tagja volt.
Kállai Istvánt gyászolja családja, a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.