Megmutatta, milyen a menekültek igazi arca

Pofonegyszerű ötlet, mégsem jutott eddig eszébe senkinek. Déri Miklós fotóállvánnyal ment le a II. János Pál pápa térre, hogy portrékat készítsen az ott lévő menekültekről. A képeken úgy jelennek meg a menekültek, ahogy a magyar médiában csak nagyon ritkán: nincs történés, nincs akció, nincs hírérték, még háttér és környezet sincsen. Csak arcokat, embereket, érzelmeket és egyéni sorsokat látunk.

Abbas 43, Lida 8, Zamira 32 éves, Jalda 6 hónapos. Afganisztán Forrás: Déri Miklós

„A menekülteket a médiában általában menekülés közben mutatják – ebből kifolyólag a képeken megfáradt, ingerült, ideges, rongyos, kiszolgáltatott és félelemmel teli embereket látunk. A sajtó így hajlamos héttérbe szorítani azt, hogy milyen emberekről van szó” – mondja Déri arról, miért készítette ezeket a képeket.

Mohamad 4 éves, Afganisztán Forrás: Deri Miklos

Déri levitt a térre egy szürke lepedőt, hogy az arcokat kiszakítsa a szokásos környezetből. „Itt nem fekszenek, nem ülnek, nem várakoznak, emiatt jobban látszik a képeken az, hogy a hétköznapi életben milyen emberek lehetnek ők” – mondja.

Jobban látszik, hogy a hétköznapi életben milyen emberek Forrás: Déri Miklós

Nehéz szembesülni

Az eredmény őt is meglepte. A képek láttán jött rá arra, hogy a fotósok, a magyar média és nyilván az olvasók is milyen előítéletesen viszonyulnak a témához. „Nem látjuk a részleteket, csak egy távoli totálképet, felülről. A közeli portrékon viszont előjön egy csomó olyan érték és érzelem, amivel nehéz szembesülni” – meséli a fotós, akinek barátai segítettek a képek elkészítésében.

Suhrab és Sahibzada Afganisztánból Forrás: Déri Miklós

Egyik barátja azt mesélte a projekt után, hogy szívesen átélné újra ezt a tapasztalatot, sokat kapott az egésztől. „A téren nyugalom van, csend, azt is mondanám, szinte emelkedett a hangulat, még ha nem is ez a legmegfelelőbb szó. Ezt az erős atmoszférát egy-egy rosszindulatú szófoszlány vagy magyar hajléktalan tudja csak eltéríteni” – meséli Déri a háromnapos fotózásról.

Fáradtak, kimerültek, mégis úgy érzik, egy kicsit már a szabad világban vannak.”

Betul, 22 éves Forrás:Déri Miklós

Az anyukák kicsinosították a gyerekeket

„Egyszerűen letettük az állványt, odamentem hozzájuk, és elmondtam, miről van szó. A nagy részük szívesen jött fotózkodni, főleg a gyerekek.” Benne voltak a játékban, és ez kicsit ki is szakította őket a bizonytalanságból, várakozásból,

így másra figyeltek legalább egy ideig.

A kamaszok elszaladtak átöltözni, az anyukák megfésülték a gyereket, letörölgették törlőkendővel az arcukat, hogy szépek legyenek.

A fotózás egy időre kiszakította őket a bizonytalan várakozásból Forrás: Déri Miklós

„Egy hónapos vándorlás után, egy lehetetlen helyzetben odafigyeltek olyan apróságokra, polgári értékekre, amire én magam ilyen helyzetben, azt hiszem, nem tudnék” – mondja Déri.

A legtöbben szívesen álltak kamera elé Forrás: Déri Miklós

A magyar média kritikája

Ezek a képek azt is megmutatják, hogy a magyar médiában az elmélyült, emberközpontú, nem híralapú megközelítés alig van jelen.

Ezzel a menekültek hagyományos képi megjelenítésének kritikáját is adják.

Az ilyen projekteket megölte a felgyorsult hírszolgáltatás Forrás: Déri Miklós

"Az ilyen projekteket megölte a felgyorsult hírszolgáltatás, nincs ezekre idő és lehetőség. Ez csak egy szeletet mutat meg, de ahhoz nagyon közel megy. Fontos, hogy ez a nézőpont is megjelenjen a médiában, hogy árnyaltabb képet kapjunk a valódi helyzetről. Ez egy bonyolult téma, ezért fontos, hogy minél jobban értsük" - mondta Déri Miklós, a Magyar Narancs egykori fotósa és képszerkesztője.

A szürke lepedő eltakarja a hátteret Forrás:Déri Miklós