Mindennap lehet látni téged a Keleti aluljárójában. Mi vonzott az önkéntes munkában, hogyan kerültél bele?
Két hónappal ezelőtt kezdődött, egy barátom szólt, hogy már rengetegen táboroznak itt, sokan gyerekekkel. Hirtelen felindulásból bementem egy gyorsétterembe, rendeltem kétszáz fagyit, és kivittük nekik.
Azóta teljesen beszippantott a Migration Aid helyi csoportja, néha napi 6-8, néha 12 órát is kint töltök velük – persze csak egy vagyok a sok segítő közül.
Első látásra inkább tűnsz helyi keményfiúnak, mint civil aktivistának: tagbaszakadt, teletetovált fickó, minden ujján gyűrűvel. Nem szoktak megijedni tőled?
De, egy kicsit. Eleinte félve jöttek oda hozzám a menekült családok, de mára elterjedt, hogy van valaki a Keletiben, aki tud arabul, pár szót fársziul is. Sokan még nem is láttak, de Babát keresik, amikor leszállnak a reggeli vonatról.
Miért érzed fontosnak, hogy segíts nekik?
Egyszerű, azért, mert segítségre szorulnak. Több hónapos út után, kimerülten érkeznek meg Szíriából vagy Afganisztánból, általában családok, de néha tizenévesek jönnek el idáig, teljesen egyedül. Ellátásra, biztonságra van szükségük. Gondolj bele, bombák és tömeges kivégzések elől menekülnek el a hazájukból.
Nem gazdasági érdekekből, ahogy a gyűlöletpropaganda terjeszti. Elképesztő történeteket hallottam tőlük csak ez alatt a két hónap alatt is.
Például?
Volt egy afgán házaspár, utolsó túlélőként menekültek el otthonról, a tálibok a falu teljes felnőtt lakosságát kiirtották. A vérfürdő után csak hat gyermek maradt életben, őket a sajátjuk mellé fogadták. Így indultak el Európa felé, gyalog, embercsempészek kocsijain utazva. Mesélték, hogy egy bolgár kamionban többen meghaltak mellettük, mert elfogyott a raktérben a levegő. Ez senkit sem érdekelt, a csempészek árunak tekintik a migránst, a hullákat útközben eltüntetik.
Amikor ide értek, a kezükön számokat láttam – azt mondták, a határon megszámozták őket, így biztos könnyebb volt nyilvántartásba venni a menekülteket. De védeni kell őket itt, Budapesten is.
Miért, történtek támadások?
Hát persze, csak a Keletiben több esetről tudunk. Volt, hogy whiskyvel öntötték le az egyik fiút, egy járókelő belerúgott az egyik, földön alvó menekültbe. Köpködni is szokták őket, a gyűlölködőket az sem érdekli, hogy kisgyerek vagy felnőtt kerül eléjük. Persze, a többség azért normális, nagyon sokan hoznak ki enni-inni valót, egy zacskó nápolyival is nagy örömöt szerezhetek. A nagyobb gondot a taxis hiénák jelentik: rárepülnek a migránsokra, főként a pénzesebb szírekre, és lehúzzák őket.
Sokszor már a pályaudvaron telebeszélik a fejüket, hogy fejenként 6-700 euróért kivisznek mindenkit a határig, aztán 40 kilométerre Pesttől kiszállás, és az utolsó fülbevalót is elveszik tőlük.
A szerdán bejelentett tranzitállomások, gondolom, ezen a problémán is segítenek.
Persze, és örülünk, hogy a főváros végre támogat minket, egyébként hetek óta tárgyaltunk erről. Ha meglesznek az állomások, azokat a rendőrség is védi, a Migration Aid önkéntesei pedig pályaudvartól pályaudvarig, vidéken a befogadóállomásokig kísérik a migránsokat, hogy ne tévedjenek el útközben.
Úgy tudom, téged is fenyegettek már meg a munkád miatt.
Hogyne. A szélsőséges szervezetek kedvence vagyok, amiért arccal vállalom a segítő munkát, ráadásul izraelita vallásúként. A Betyársereg már vérdíjat tűzött ki a fejemre. Sokak szerint én vagyok a bizonyíték arra, hogy a zsidók küldik ide a menekülteket.
Nem aggódsz emiatt?
Amíg azt érzem, hogy van értelme a munkámnak, addig nem érdekel. Azt szeretném végre tudatosítani, hogy menekültekről van szó, nem barbár hódítókról. Többdiplomás, nyelveket beszélő professzor asszony, afgán miniszterelnöki tanácsadó, mérnök is aludt már a Keleti aluljárójában. Könnyes szemmel mutattak nekem fotókat a hátrahagyott, gyönyörű otthonukról.
Találkoztam olyan szír keresztény nővel is, akit az Iszlám Állam kényszerített a muszlim vallás felvételére. A Keletiben merte levenni először a fejkendőt. Sok muszlim nő az adományokból választ farmernadrágot, sminket, és boldogan festik ki magukat, mert itt szabad.
Ha beléjük rúgnak, ha leköpik őket, akkor az olyan, mintha újra a saría uralma alatt lennének, nem nőnek, hanem tárgyaknak érzik magukat. Azért is segítek nekik, mert hiszem, hogy egy társadalmat nem a vallása vagy a politikai berendezkedése határoz meg, hanem az, ahogyan az elesettekkel viselkedik, legyenek azok hajléktalanok, szegények vagy menekültek.
Izraelita vallású vagy, ha jól tudom egyiptomi rokonokkal, miközben Magyarországon élsz. Hogy alakult így ez a képlet?
Igen, eléggé vegyes felvágott vagyok, talán ezért is érzem át a menekültek helyzetét. Apukám egyiptomi, anyukám zsidó származású, harminc évig éltek Magyarországon, én már itt nőttem fel. A szüleim nemrég visszaköltöztek Kairóba, de napi kapcsolatban vagyunk.
És mit szólnak a segítő munkádhoz?
Nagyon büszkék rám, és ahol tudnak, segítenek. Mivel apám textil-nagykereskedő, sok adományt is küldenek a menekülteknek.
Meddig folytatod az önkénteskedést?
Ameddig kell. Sokan számítanak rám, és persze a társaimra is. Vannak fiatalok, akik apapótléknak tartanak, mindenhova elkísérnek abban a pár napban, amíg a Keletiben élnek. Ha azt látom, hogy kell a segítség, hogy a munkánk életet ment, nincs az a fenyegetés, ami kirobbanthat innen.
A Betyársereg cáfolja a vérdíjat
Tagadja a Betyársereg vezetője, hogy akár Babára, akár bármilyen más személyre vérdíjat tűztek volna ki. "Ez nyilvánvaló butaság, a Betyársereg ugyan ellenzi a migránsok érkezését, de ezt nem lehet erőszakkal megoldani, nem is akarunk ártani nekik vagy a segítőiknek" - mondta az Origónak Tyirityán Zsolt.