Erdei tündérből nagyhatalmú boszorkává változott

Hamarosan érkezik Joanna Newsom negyedik nagylemeze, amiről kihozták most a második dalt. Míg a korábban bemutatott Sapokanikan nem sok meglepetést tartogatott, a Leaving The City az egyik, ha nem a legjobb szám, amit eddig kiadott a hárfás énekesnő.

A 2006-os Ys az év egyik legnagyobb meglepetése, és egyúttal az egyik legjobban fogadott albuma is volt. Én képtelen voltam akárcsak egyszer is az elejétől a végig meghallgatni az Only Skin viszont többször is forgott egymást után, mert

volt benne két olyan szenvedélyesen meglóduló rész, amiért mind a tizenhét percet érdemes volt újra és újra meghallgatni.

Joanna Newsomot általában cuki erdei tündérként írták le, ahogy hárfázik és mellé a cuki rajzfilmes hangján énekel. Az Only Skin hatodik és tizenharmadik percénél viszont

mintha másfél-másfél percre lehullana ez az álarc, és megjelenne a mögötte lévő nagyhatalmú boszorka,

aki ha a birodalmát támadás éri, felemelkedik a földről és villámokat szór.

A most bemutatott Leaving The Cityben végre nem kell hosszú percekig hallgatni, ahogy Piroskaként, dalolászva ugrándozik az erdőben, hanem mintha egy rövid mezei kupaktanács után

az egy gyűrű láttán vérszemet kapó Galadriel módjára bekattanna és az X-menből ismerős Stormot idézve ellebegne a varázserdő határára, hogy rendet rakjon.

A dallal kábé két éve már lehetett találkozni koncerten, de most lehet először hallani a stúdióverziót, ami szerencsésen több hangszerrel is kiegészült, a dobokon például Newsom testvére játszik. A végeredmény pedig olyan lett, mintha

a Black Sabbath egyik számának, vagy a Led Zeppelin Immigrant Songjánal született volna egy vagány, csajos verziója.