Mi volt az a pont, mikor kitaláltad a személyes határzárat?
Annyira felháborító módon kezeli a kormány a menekültkérdést, hogy úgy éreztem, muszáj valahogy tiltakozni ez ellen a cinizmus ellen. A személyes határzár ötlete véletlen pattant ki a fejemből. A többséghez hasonlóan én is követtem a híreket. Valamelyik ismert politikus beszélt éppen a három védvonalról: a fizikai határzárról, az őrszemekről és a jogi védvonalról, amely kemény szankciókkal sújtja azokat, akik illegálisan lépik át a határt.
Ekkor villant be, hogy miért ne lehetne egy negyedik határzár is:
az ember simán felhúzhat egy privát ketrecet maga köré.
Szerintem a kerítésépítésnél jóval egyszerűbb lenne biztosítani egy ilyen kényelmi eszközt azoknak az embereknek, akik képtelenek elviselni, hogy másként gondolkodók, bevándorlók, vagy épp homoszexuálisok vannak a környezetükben. Ott szépen eléldegélhetnek, hisz a ketrec mobil:
a kerekein könnyedén gurítható, akár motor is szerelhető bele, sőt, lehet benne wifi és bárszekrény is.
Sok ilyen hülyeséget ki lehetne még találni, de a lényege az, hogy Magyarország jelenlegi határvédelme pont annyira abszurd, mint az én ötletem. A negyedik határvédelmi vonal nem sokban különbözik a cinizmusból és a pillanatnyi radikális szavazatok gyűjtése céljából kitalált első háromtól.
Nem kell megvédeni az országhatárainkat?
Nyilván kell védeni, ami egy komplex feladat. De az már a belső kommunikációra szánt kék plakátoknál látszott, hogy a kormány nem a problémát igyekszik megoldani, hanem a szélsőséges szavazatokra utazik.
Közben humanitárius katasztrófa zajlik a szemünk előtt.
Aki járt a Keletiben mostanában, az tudja, milyen állapotok között tengődnek ezek a kétségbeesett emberek.
Szerintem az sem véletlen, hogy a tranzitállomás épp a főváros közepére került. A kormány azt szeretné, hogy a budapesti polgárok lássák a krízist és a kaotikus állapotokat.
Minél nagyobb a káosz, annál inkább indokolható, hogy kerítést húzunk a déli határra,
épüljön a polgárokban a félelem, és akkor egyre radikálisabbak lesznek, támogatják majd a kormány legvadabb elképzeléseit is. Közben, nem lebecsülve a probléma súlyát és a kérdés összetettségét, ez egy humanitárius feladat lenne, amit korrektül, emberséggel el kellene látnia az országnak.
Nem lehetetlen napi 2000-3000 ember utaztatása, és legalább menekülttábori körülmények közötti elszállásolása, míg a jogi helyzet megoldódik. A tranzitzóna most egy aluljáró, egy csap és a néhány toi-toi wc. Ezt sikerült eddig felmutatni.
Lassan talán még jön egy SMS, hogy üljünk át másik autóba.
Minden más a civileknek köszönhető, és a sok-sok tenni akaró, emberséges honfitársunknak.
Említetted, hogy egy humanitárius katasztrófa kellős közepén vagyunk. Szerinted az irónia és a humor megfelelő eszköz, hogy felhívd erre a figyelmet?
Sokféle eszköz jöhet szóba ilyenkor. A legfontosabb nyilván az, hogy ebben a pillanatban is ott vannak az önkéntesek a Keletiben, és vizet vagy szendvicset osztanak a menekülteknek. Az iszonyatos energiákat igénylő ételosztást a mai napig olyan civilek szervezik, akik nemcsak anyagi, hanem morális támogatást sem kapnak a magyar államtól.
Ezért is mondom azt, hogy le a kalappal a civil társadalom előtt, ami a kormány folyamatos támadásai ellenére is helytáll, és példát mutat emberségből. Egy művész ehhez annyit tehet hozzá a maga szerény módján, hogy fanyar humorral hívja fel a figyelmet erre a problémára. Ez az én nyelvem, ezt tudom nyújtani.
A humor képes arra, hogy nagyon sok emberhez eljusson.
Nyilván most a csapból is ez folyik, de az iróniának megvan az az előnye, hogy felkapják rá a fejüket az emberek. Ebben van egyfajta összekacsintás is: a súlyos problémákat is könnyebben elviseljük, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Minél többen emeljük fel a hangunkat, annál jobban érzik az emberek, hogy nem mindenki úgy gondolkodik Magyarországon, ahogy a központi plakátokon megfogalmazták.
Vasárnap volt egy hasonló akció, mikor a velencei biennále magyar pavilonját kerítették körbe szögesdróttal a kormány és az EU menekültpolitikája ellen tiltakozó aktivisták. Véletlen egybeesés?
Igen, érdekes, hogy teljesen véletlenül egybeesett a két kerítéses akció. Nagyon örülök, hogy zajlik valami, mert ezek mind azt üzenik az embereknek, hogy van a tiltakozásnak tere és módja. Hallottam, hogy lesz a héten tüntetés is a Kossuth téren. Valaminek el kell indulnia, örülök, ha ehhez én is hozzá tudok tenni valamicskét a magam eszközeivel.
Kedden élesben is kipróbáltad a személyes határzárat a Keletinél. Hogy reagáltak az emberek?
A menekültek nagyon kedvesen érdeklődtek, pedig sokaknak közülük ilyen kerítéseket kellett megmászniuk a határon, tehát nem hiszem, hogy jó emlékeik lennének a dologról.
Egy menekült kisfiú még kezet is fogott velem a drótkerítésen keresztül.
Alapvetően mindenki nyitott volt, leszámítva néhány radikális és agresszív illetőt, akik egész nap ott keltették a hangulatot a pályaudvar környékén. A dolog egészen tettlegességig fajult, egyszer csak elkezdték leköpdösni és szétrugdosni a magamon hurcolt ketrecet.
Nekem ugyan nem történt bajom, de megrendítő volt belegondolni, hogy ott alszanak féléves gyerekek a kövön, miközben ilyen vadállatok hőzöngenek a Keletiben.
Az egyikük ráadásul előrebocsátotta, hogy pénteken ötezren jönnek vissza a magyar-román meccs után, ami lehet, hogy légből kapott baromság, de mutatja, hogy a félelem és a káosz uralkodik ott.
Rendőri fellépést tapasztaltál az ilyen agresszió ellenében?
Járkált ott hétfőn négy-öt rendőr, de szó nélkül elsétálnak amellett, aki torkaszakadtából üvölti a menekülteknek, hogy zsidók, haza. Annyira lelketlen az egész bánásmód. Még egy menekülttáborban is jár vécé és zuhanyzó az embereknek, itt ezt nem sikerült megvalósítani. Hervasztó látni, milyen állapotok uralkodnak, de abba igazán fájdalmas belegondolni, hogy mindezt egész máshogyan is lehetne intézni.
Milyen jó lenne magyar állampolgárként büszkének lenni a menekültekkel szembeni bánásmódra. Bécsben megtalálták annak a módját, hogy egy üres irodaházban szállásolják el a menekülteket. Nagyszerű érzés lenne, ha mi is büszkén mondhatnánk, hogy megtettük, amit kell.
Nem szükségszerű, hogy a cinikus, szélsőséges magatartás legyen a nemzet sajátja,
miközben a civileket magukra hagyjuk, hadd dolgozzanak.
Tervezel még további performanszokat, vagy ez egyszeri alkalom volt?
Azt hiszem, az üzenet átment, én elmondtam mindent, amit csak tudtam ezzel kapcsolatban. A legfontosabb üzenet persze az, hogy vizet, ruhát és szendvicset kell osztani a menekülteknek.
Te ebből ki tudod venni a részed?
Voltam a helyszínen, láttam, hogy milyen állapotok vannak. Tervezem, hogy a hétvégén újra kimegyek, és beállok én is dolgozni.
A gyerekeimmel is összeszedjük a fölösleges ruhákat, amiket közösen kiviszünk a Keletibe.
Megmutatom nekik, milyen a való élet, lássák a saját szemükkel, ne csak a médiában.