Társulatunk mindig kiállt azokért, akik nem hallathatják a hangjukat, különösen a kiszolgáltatottságban élő nőkért.
A szexmunka világának bemutatása így tulajdonképpen adta magát a számunkra” – mondta Jenny Kondol, az angol Permanently Visible társulat vezetője, aki egyben a darab főszereplője is.
A Hula House című előadást nem színházban, hanem kisebb magánlakásokban adják elő, ahova legfeljebb 15 néző fér be alkalmanként. Az alkotók szerint ez a közelség lebontja a láthatatlan falat, ami a közönséget és a szereplőket választja el egymástól. Ez pedig szükséges ahhoz, hogy átmenjen az előadás üzenete.
A darab két fiatal prostituáltról szól, akik érzékletesen elmesélik, miként szippantotta be őket a szexipar. Nem a legkeményebb utcai esetekről van szó, hanem egyetemistákról, akik a rezsiszámla kifizetése érdekében bocsátják áruba a testüket. A lányok azonban nem csak beszélnek. Időnként provokatív szexuális játékokat is kezdeményeznek, belekényszerítve a nézőt a kuncsaft kényelmetlen helyzetébe.
„Az embereknek meg kell érteniük, mi folyik ebben a világban, és ráébredni, hogy a szexmunka dekriminalizálása létfontosságú a nők biztonságához” – mondta Kondol a The Guardiannek. Gyakorló prostituáltakkal is egyeztetett. Az angol szexmunkások önsegélyező szervezete, az English Collective of Prostitutes ugyanis tanácsokkal látta el a színészeket arról, hogy milyen témákat és eseményeket kéne beemelniük a darabba.
„A kriminalizálás hallgattat el minket.
Az utcán dolgozókat éri a legtöbb előítélet és zaklatás. Ők ugyan nem szerepelnek az előadásban, azért így is sok minden kiderül erről a világról” – írja a szervezet a Hula House kapcsán.
A prostitúció persze nemcsak a színházban fontos téma, hanem a sajtóban is. Az Amnesty International nemrég készített elő Dublinban egy fontos állásfoglalást, amelyben a prostituáltak emberi jogait védelmezik.
Mostantól azért küzdenek majd, hogy a kormányok a beleegyezésen alapuló szexmunka minden részét dekriminalizálják – a kínálati és a keresleti oldalt egyaránt. Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára leszögezte, hogy a szexmunkások a világ legkiszolgáltatottabb csoportjai közé tartoznak, akiket állandóan fenyeget a kizsákmányolás, a diszkrimináció és az erőszak veszélye. Ezért látták sürgetőnek, hogy kidolgozzanak egy átfogó policyt, és fellépjenek az emberi jogaik védelmében.
Az Amnesty döntése világszerte nagy vitákat váltott ki a nyilvánosságban. Sokan úgy látják, hiába a jó szándék, a dekriminalizálás valójában többet ártana, mint amennyit segítene. Az emberkereskedők és a stricik dolgát is megkönnyítené, így még több nőt sodorva a teljes kiszolgáltatottságba.
A kritikusok szerint számos példa igazolja a világból, hogy a prostitúció legalizálása a szexkereskedelem azonnali masszív növekedéséhez vezet.
"A szexkereskedelem egy romboló, embertelen és megalázó kizsákmányoló rendszer, amelynek büntethetőségét soha nem volna szabad megszüntetni" – írja például a prostitúciós kizsákmányolás megszenvedőiből álló SPACE International.
Ők ezért inkább a svéd modellt támogatják, amely ugyan dekriminalizálja a prostitúciós emberkereskedelemben kizsákmányolt embereket, de a striciket és a kuncsaftokat nem. A prostituáltak így kérhetnek hatósági segítséget, anélkül, hogy a büntetőjogi következményektől kellene félniük – az intézkedés mégsem ösztönzi a szexkereskedelem növekedését.
"Nem igazak azok a vádak, hogy az Amnesty a striciket propagálja. Az emberkereskedelem és a kényszerítés bármilyen formája ellen továbbra is ugyanolyan kemény fellépést sürgetünk, mint eddig" – mondta kérdésünkre Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarországi igazgatója.
Aki viszont önszántából dönt úgy, hogy szexmunkát végez, azt szerinte nem kell további jogsértéseknek kitenni azáltal, hogy állandóan büntetéssel fenyegetjük. Ezzel felesleges terhet vennénk le azok válláról, akik nem bűnözők, és akár még azt is elősegíthetjük, hogy a rendőrség több bűncselekményt kinyomozhasson a szexiparban.
Ha nem büntetjük a fogyasztót sem, nagyobb eséllyel segíthet feltárni az emberkereskedelem áldozatait"
– figyelmeztet Jenny, aki szerint a svéd modellnek is megvannak a maga kockázatai, hiszen sokszor nemcsak a kuncsaftokat, de a szexmunkásokat is bujkálásra kényszeríti.