Nem sokkal ezelőtt jelent meg Futóhomok – Mit jelent embernek lenni? című könyve, amelyben a betegségével való szembenézésről vall.
Szeptemberben még így nyilatkozott a német Die Weltnek: „Jól vagyok, amennyire az adott körülmények között lehetséges. Továbbra is járok kezelésekre, havonta egyszer megyek kivizsgálásra. Négy hónap múlva már a harmadik olyan év kezdődik, amelyben együtt kell élnem a rákkal és következményeivel.”
Henning Mankell 1948-ban született Stockholmban. Egy éves volt, amikor szülei elváltak, nővérét és őt az apjuk nevelte, aki bíróként dolgozott. Édesanyja később – Mankell húszas éveiben járt ekkor – öngyilkos lett.
Mankell már gyerekként regényíró akart lenni, ám a színház is érdekelte, ezért 17 évesen a stockholmi Riks Színház munkatársa lett. 20 évesen darabokat írt és rendezett, mindkét tevékenységével a társadalmi igazságtalanságok leleplezését célozta meg.
Első regénye, amely szintén erőteljesen társadalomkritikus hangvételű volt, 1973-ban jelent meg. Mankell aktívan részt vett a svéd ’68-as mozgalomban,
tüntetéseket szervezett a vietnámi háború, a portugál gyarmati háború és a dél-afrikai apartheid rendszer ellen.
1972-ben utazott először Afrikába, amely meghatározó élmény volt számára. Úgy érezte hazaérkezett, és a ’80-as évektől kezdve folyamatosan ingázott Svédország és választott hazája, Mozambik között.
Regényíróként a nagy áttörést a Wallander-sorozat hozta el számára. 1993 és 2010 között 14 kötet jelent meg a magányos, pesszimista, operakedvelő nyomozó, Kurt Wallander gyilkossági ügyeiről. Mankell sorozata milliós példányszámban kelt el világszerte, és több filmes feldolgozás is készült belőle.
A brit televíziós változatban Kurt Wallandert Kenneth Branagh alakítja. Mankell a Wallander-könyvekkel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a skandináv krimi védjeggyé vált. Annak az irodalmi műfajnak a védjegyévé, amely a jóléti társadalom legélesebb kritikáját adja manapság.
Kövesse az Origo Kult rovatát a Facebookon!