Vagy sok. Az új magyar táblajátékból okostelefonos alkalmazás is készül, fejleszt egy csomó képességet, sikerrel használhatják logopédusok, és segít az autistáknak az elvont gondolkodás gyakorlásában. És mindennek tetejébe elképesztően jól néz ki.
A pötyit, azt imádtam. Gondolom, mindenki emlékszik rá az óvodából. Lyukacsos tábla és egy csomó színű kis műanyag gombaformájú pöcök. Úgy lehetett rajzolni, hogy a kis pöcköket beletette az ember a kis lyukakba. Ezzel nyilván jól el lehet lenni egy darabig, és fejleszti a figyelmet, mozgást, csipeszfogást, finommotoros tevékenységet.
Na, a pötyihez hasonló a Blendraw is, csak valamivel bonyolultabb, és ezerszer jobb. Sokkal több lehetőség van benne, és
mozgósítani kell a képzeletet minden pillanatban.
A játékban kétféle alapforma van, amivel ki lehet rakni képeket, így jóval több lehetőséget ad a kreativitásra is. Szintén fejleszti a csipeszfogást, finommotoros mozgást, de nemcsak azt, hanem egy csomó mindent a beszédpercepciótól kezdve a vizuális észlelésen át a térbeli orientációig. A térbeli formákat nemcsak két dimenzióra kell lefordítani, de a négyzet és a negyedkör formájú elemek rendszerére is.
„A vizuális nevelésnek nem arról kellene szólnia, hogy a gyerekek szépen tudjanak rajzolni. Sokkal inkább az lenne fontos, hogy fejlessze az absztraháló képességet, mert azt aztán az élet minden területén lehet használni. És pont ezt nem tanítják az iskolában!” – mondja Szegi Amondó, a Blendraw ötletgazdája és grafikusa.
Az egész egy betűtípussal kezdődött: a külföldön is ismert betűtervező Szegi kitalált egy kísérleti betűtípust, aminek a Sorry nevet adta.
A névvel bocsánatot is kér az olvasótól,
hiszen nem az olvashatóság a betű legnagyobb előnye – munkát követel az olvasótól.
Ez a betű körcikkekből és négyzetekből épült fel, és felrúgja az összes optikai szabályt, amit egy betűtervezőnek be kell tartania. Mégis nagy sikert aratott a tipográfusok körében.
Aztán Szegi Amondó és munkatársa, Szögi Imre rájöttek, hogy ugyanezt a logikát követve rajzolni is lehet. Hiszen éppen az adja az élvezetet, hogy ilyen minimális elemekből minél bonyolultabb formákat hozzunk létre. Magas szintű elvonatkoztatásra, ötletességre van szükség. Aki ebben jó, az általában is jó problémamegoldásban, mondja Szegi.
De akár felsővezetőket is lehetne így tréningeztetni” – teszi hozzá.
Ez nem abszurd ötlet, hiszen a játékról már eddig is csupa olyan dolog derült ki, amit az amúgy ingyen, szerelemből dolgozó készítők sem hittek volna. Például, hogy fel lehet használni logopédiai foglalkozásokon a zöngés és zöngétlen hangok jelölésére.
Több tesztet csináltak autista emberekkel is, akik imádták a játékot, ahogy a fejlesztőpedagógusok is nagyon jó véleménnyel voltak róla. Beindult egy párbeszéd a játékról, rövidesen minikonferenciát is rendeznek a tapasztalatok megosztásáról Szegeden.
Eddig tíz prototípus készült, az okostelefonos alkalmazás viszont megvásárolható lesz, ahogy jóváhagyja az Apple. Egyelőre elég drága az akrillapok előállítása, úgyhogy a következő lépcsőfok egy közösségifinanszírozás-kampány lesz az Indiegogón.
A távolabbi cél persze a tömeggyártás lenne.
Ehhez még rengeteg munkára lesz szükség, és persze nem is a magyar közeg az elsődleges felvevőpiac. A csapat egyébként a Rubik's Brandnek is elküldte a játékot, akik elismerésüknek adtak hangot.
A játék elsősorban a hat és tizenhat év közöttieknek lesz érdekes, de minden korosztályból találhat rajongókat. „A 19 éves fiam, Domos azonnal sárkányokat kezdett kirakni. A Minecrafton edződött fiatalok nagyon furcsa alakzatokat is gyorsan ki tudnak rakni” – mondta Szegi Amondó.
A Blendraw-ban az a legjobb, hogy mindenki a kreativitásához mérten használhatja. A formákból ki lehet rakni szavakat is, és lehet játszani többen is. El lehet kezdeni napocskával, aztán lehet folytatni a házikóval, és tovább haladni egy bagoly, majd a bonyolultabb formák felé.