Újabb jelentős állomásához érkezett a Müpa barokk operákat bemutató sorozata. Ezúttal Monteverdi utolsó színpadi műve, a Poppea megkoronázása kerül színre az Évad Együttesének, a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekar előadásában. A mű attól olyan különleges, hogy az 1642-ben már hetvenöt éves szerző merészen nem mitológiai történetet, hanem - elsőként az operatörténetben - történelmi eseményt vitt színre.
Az őrültnek tartott Néró római császár Poppea iránt érzett szerelmét dolgozza fel Tacitus és Suetonius történelmi írásai alapján.
Claudio Monteverdit a késő 16. és a kora 17. század legjelentősebb zeneszerzőjeként tartjuk számon. A barokk opera sajátos stílusjegyeit kialakító komponista megszilárdította, tökéletesítette a késő reneszánsz mesterek eredményeit, de közben új utakat, lehetőségeket teremtett a barokk zene számára.
Utolsó operája, a Poppea megkoronázása egyértelműen a velencei opera legragyogóbb teljesítménye,
Nikolaus Harnoncourt szerint az egész operairodalom egyik legjelentősebb alkotása,
Mozart és Verdi mesterműveihez hasonlítható.
Monteverdi zenéje elképesztően modern, sőt ha úgy tetszik, kortárs. A recitativók a szereplők lelkiállapotát reálisan tükrözve váltanak át dallamgazdag áriákba. A figurák jellemét a zenekari kíséret tovább árnyalja.
Poppea minden porcikájából, de főleg a hangjából, zeneiségéből sugárzó érzékisége szépen példázza azt a talán Freudnak tulajdonított mondást, miszerint
a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. A szex a hatalomról szól”.
Poppea érzéki zsenialitásával valóban megszerzi a hatalmat. Nérót elcsábítja, majd mindenkin átgázol, Senecát öngyilkosságba, Octaviát száműzetésbe kergeti.
Az operát az utóbbi évtizedben előszeretettel viszik színre a világ valamennyi operaszínpadán. A legtöbb rendező igyekszik hangsúlyozni a darab erotikus töltését. Hiába, ágyjelenettel egy barokk operát is el lehet adni.
Vashegyi György és együttese kifejezetten a Fesztivál Színház adottságaihoz választotta ki a Poppeát, hiszen előadásához kimondottan előnyös a speciálisan kicsi zenekari árok és a nagy színpad. A darab nagyjából húsz éve nem hangzott el Budapesten, holott ez a zeneszerző és az egész korszak egyik csúcsműve.
Mivel az eredeti előadás zenei anyaga nem maradt fenn – csupán egy-egy, a bemutatót követő évtizedből származó nápolyi és velencei forrás és a nyomtatott librettó –, a karmester kutatásain és döntésein múlik az interpretáció,
ezért a felvételek és színrevitelek komoly eltéréseket mutatnak.
Bár mostanáig sokszor a nápolyi forrást tekintették másodlagosnak, Vashegyi úgy véli, a nyomtatott librettóhoz mégis ez áll közelebb, teljesebb és tisztázottabb, mint a velencei. Az Orfeo Zenekar produkciója tehát ezen alapszik, így biztos lesznek az előadásnak olyan részletei, amelyek korábban még nem hangzottak el itthon.
A korhű hangszeres előadás és a rendezés egysége maradandó élményt ígér - nemcsak a zenés színház kedvelőinek. Monteverdi a korban szélsőségesen avantgárd zenéje ma is rendkívül kifejező, a változatos, érzéki dallamosság és az izgalmas harmóniavilág mind-mind
az érzelmek hangsúlyozását szolgálja.
A háromszázhetvenhárom esztendős alkotás a remekművek jellegzetességeként minden kor, így napjaink hallgatóját is megszólítja.
A szerepeket olyan nagyszerű énekesek alakítják, akik ismert és elismert művészei a nemzetközi barokk zenei szcénának, többek között Baráth Emőke, Vizin Viktória, Jeffrey Thompson, Hagar Sharvit és Matthew Shaw.
A Müpa produkciójában Monteverdi Poppea megkoronázása című operáját Geréb Zsófia rendezésében november 26-án mutatják be a Fesztivál Színházban, az előadás november 27-én és 29-én lesz még műsoron.