„Nagyobb sztár úgysem lehetek Marilyn Monroe-nál. De Monroe mindig azt mondta, az volt az álma, hogy Csehovot játszhasson. Akkor most ki is a boldog?” – teszi fel a kérdést Cannes-ban Törőcsik Mari, a Cseresznyéskert egykori Ranyevszkajája.
Ez persze jó pár évtizeddel ezelőtt volt; most egy videobejátszáson köszönt vissza a régi interjú a színésznő 80. születésnapjára rendezett gálán a Nemzeti Színházban. Már akkor állva tapsolt a közönség, amikor Koltai Lajos bekíséri a nézőtérre az ünnepeltet, Törőcsik Marit.
Akit még Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter is felköszöntött, még ha papírból is olvasta fel nemcsak azt, hogy úgy érzi magát, mint falusi kisfiú a fényes királynő előtt, de még a megszólítást is.
Elmondta, megalapították a Törőcsik Mari-ösztöndíjat, amely révén két évig havi 200 ezer forintot kap az a nehéz sorsú színinövendék, akit érdemesnek talál erre a Törőcsik által felkért zsűri: Jordán Tamás, Zsótér Sándor és ifj. Vidnyánszky Attila. Az ösztöndíj célja a színésznő szavai szerint az, hogy „jöhessenek újra a Soós Imrék” – Törőcsik partnere a Körhinta című filmben tragikusan fiatalon, maga vetett véget az életének.
„Kívánom, hogy Törőcsik Mari sokáig ott maradjon, ahol eddig is volt: a Jóisten tenyerén. Ami a szeretet által válik jó hellyé, ahogyan Magyarország is a szeretet által lesz jó hely” – mondta a politikus.
A Parlamentből más nem jött el az ünnepségre, noha Orbán Viktor ott tudott lenni a múlt héten a Csárdáskirálynő című operett centenáriumi gáláján. Törőcsik Mari az est végén persze nem a politikusokat hiányolta, hanem a Nemzet Színészei közül azokat, akik nem tudtak jelen lenni, és még három embert: Alföldi Róbertet, Esterházy Pétert és Tarr Bélát.
Elmondta azt is, nagyvonalú gesztusnak tartja, hogy Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója – akinek Törőcsik „ezt az egész estét köszönheti” – egy korábbi igazgatót, Jordán Tamást kérte fel a gála megrendezésére. A tíz évvel ezelőtti gálát, akkor még igazgatóként, szintén Jordán rendezte.
Alföldi Róbert azért persze nem hagyta köszöntés nélkül a színésznőt: bár a napokban mutatják be a trieri színházban Pán Péter-rendezését, így nem tudott Magyarországon lenni, Facebook-oldalán egy közös kép alá azt írta:
Drága Mari! ....Nagyon boldog születésnapot, nagy csodálattal és szerelemmel! ....és tudja..... ölelem Alföldi”.
(A Facebook-oldalt egyébként egy adminisztrátor működteti, máskor szinte soha nem kerülnek fel rá egyes szám, első személyben fogalmazott üzenetek.) Tarr Béla Szarajevóban él és tanít a helyi filmes iskolában, Esterházy Péter pedig nemrég hozta nyilvánosságra, hogy hasnyálmirigyrákkal küzd.
Jordán Tamás mindent kihozott a gálából, amit egy hasonló rendezvényből lehet, sőt az ilyenkor megszokottnál még többet is. Az például túlmutatott a megható tiszteletadás hangvételén, amikor Jordán „leszinkronizáltatta” a színésznő hangját mesterien utánzó Martin Mártával a Törőcsikkel készített videointerjúját.
„Én már a csúcson vagyok, itt az ideje megismernem a mélységet is. Úgyhogy megtanulom a mélytengeri búvárkodást. Leginkább a nagy sziklahalak érdekelnek. Nem bírom elviselni a szépségüket!” – hangzott így el Törőcsik szájából.
„Szeretem azt az őrült Jordánt” – mondta a színésznő által felkért műsorvezető, Kepes András szerint Törőcsik, aki maga válogatta ki, kik lépjenek fel a gálán. Például Kern András, aki „ha nem a Lövölde teret énekli, akár el se jöjjön”, vagy Voith Ági, mert „én minden férjem volt, jelenlegi és leendő feleségét nagyon szeretem”.
És ott volt talán mindenki, akinek művészete sokat jelent az ünnepeltnek, a két zongorán nyolckezest játszó Vásáry Tamástól, Jávori Ferenctől, Selmeczi Györgytől és Darvas Ferenctől kezdve az oroszul éneklő Tompos Kátyán vagy az ExperiDance társulatán át a Nemzeti Színházból már távozott Stohl Andrásig és László Zsoltig, akiknek Jordán Tamás az alkalomra írt jelenetet arról, melyiküket is szereti jobban Törőcsik Mari. „Rám íratta az autóját, pedig már jogsim sem volt!” – állította Stohl, mielőtt László Zsolttal együtt letépték az ingüket, hogy megmutassák a színésznő arcképével díszített pólójukat.
És a színpadra lépett minden rendező, aki valaha rendezte Törőcsiket Makk Károlytól Szabó Istvánon és Sára Sándoron át Zsótér Sándorig és Vidnyánszkyig. Aki nem tudott jelen lenni, fotón tűnt fel – velük együtt, az elhunytak nélkül negyven rendezőt számoltunk össze.
Majdnem elájultam, hogy ennyien voltak, de gondoljanak bele, húszévesen kezdtem, már hatvan éve a pályán vagyok”
– mondta később Törőcsik.
Az ünnepelt végig az első sor legszélső székén ült, kissé indiszkréten folyamatosan megvilágítva. A legtöbben errefelé hajoltak meg, de Hirtling István például hasra feküdt a színpad szélén, ahogy Oláh Ibolya is, miután megkérdezte: „Ad egy puszit, Marika néni?” És Bodrogi Gyula, a színésznő első férje – akiről Jordán szerint Törőcsik azt mondta: „Csodálatos válásunk volt!” – is innen mászott fel a színpadra, hogy elénekelje a dalt, amit először adtak elő közösen Törőcsik Marival: a Nekem a Balaton a Riviéra címűt.
Végül még arra is sikerült rábeszélnie hajdani feleségét, hogy együtt énekeljen vele. Kétszer is, mivel az első próbálkozás után Bodrogi közölte: „Jó, akkor megvolt az első próba, most csináljuk meg rendesen. Most mondta rólad négy zeneszerző, hogy milyen muzikális vagy, úgyhogy ne égessél!” „Bohócot csinálsz belőlem. Ezért még számolunk!” – dohogott Törőcsik.
Akit a végén persze felhívtak a színpadra, hogy onnan várja, ahogyan lehullik a függöny. „A szeretetbe egy kicsit belehal az ember. Tízéves koromig nem láttak sírni, most meg ötpercenként elsírnám magam. De jólesik, hogy ennyien eljöttek!” – mondta. Amikor tényleg elindult a függöny, a közönség állva kezdett tapsolni, mire Törőcsik még visszakérte a mikrofont, hogy zárszóként még elmondja:
Azt hiszem, nagyon boldog vagyok.”