Ákos ma olyan tényezője Magyarországnak, aki miatt a kormány rendkívüli intézkedéseket képes hozni, és alkotmányellenesnek bélyegez egy multinacionális nagyvállalatot. Megkapta a Kossuth-díjat, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét az aktuális Fidesz-kormánytól, kitüntették a Széchenyi Társaság Díjával, amit megkapott már Matolcsy György és Semjén Zsolt is. Ennek ellenére a népszerűségét nem a kormány generálta.
Kovács Ákos 1968. április 6-án született Budapesten, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1992-ben végzett külgazdaság szakon, de addigra már megalapította a Bonanza Banzai nevű, sokszor és nem alaptalanul a magyar Depeche Mode-nak nevezett rockzenekart, amelynek 1994-es felbomlásáig párhuzamosan futtatta szólókarrierjét és a bonanzás éneklést.
A siker gyorsan jött: 1993-ban már a U2 vendégeként lépett fel a Népstadionban, és ugyanebben az évben már megnyerte a nem kicsit túlzóan „a magyar Grammy”-nek becézett Arany Zsiráf-díj három legfontosabb díját, a legjobb poplemezért, a legjobb koncertért és a legjobb popzenekarként. Második szólólemeze öt hét alatt lett aranylemez, a harmadik, az Indiántánc pedig 16 hétig szerepelt a Mahasz slágerlistájának dobogós helyén, és ez hozta el az első platinalemezt is Ákosnak, tizenhat év után, 2001-ben – ráadásul akkor a platinalemezhez még nem csak egy kiskosárnyi cédét kellett eladni, mint ma.
1998-ban már csak négy hét kellett ahhoz, hogy Ikon című korongja aranylemezzé váljon, és a lemezt kilenc órán keresztül kellett dedikálnia, annyi rajongó jött el. (A rekord azóta egy tizenegy óránál is hosszabb esemény volt.)
Sikerének kulcsa többek között a sokat változó, sokféle műfaj barátait kielégítő, de a szélsőségeket azért mindig kerülő zene elektronikától az egy szál gitáron át a rockig, és a hol könnyen befogadható, hol pedig éppen ellenkezőleg, költőien sokatmondónak tetsző, homályos és nagyotmondó szövegek, mindig vagy pozitív, vagy alapvető, konzervatív közhelyeket megfogalmazó üzenettel.
„Mindig a fénybe nézz / Mert szebbet még soha nem láttál / Biztos a fénybe érsz / Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.” „Így szólt az ígéret: / Mindenki megtérhet / A fényedhez / Vagy a férgekhez.” „Olyan relatív minden / Támpont meg nincsen / A rút is annyira szép, / A reklám a főnök, / Meg a sorozathősök, / Már nem lehet messze a vég.”
Az előző évezredben még nem is igen lehetett szakmai értelemben politikai elfogultsággal vádolni, bár sosem volt célja – mint a Tankcsapdának –, hogy vállalva akár a kockázatot is, távol maradjon a politikával átszínezett eseményektől. 2000-ben, a Fidesz-kormány alatt például a közrádió delegálta egy holland fesztivál résztvevőjéül, de ugyanebben az évben a békéscsabai, SZDSZ-es vezetésű, liberális-baloldali többségű önkormányzat hívására is fellépett egy városi rendezvényen.
1999-ben annak a Leslie Mandokinak a stúdiójában vette fel Tarzan rajzfilmzenealbumát, aki nemrégiben Orbán Viktor nagy cimborájaként jelentős összegért lépett fel a Várbazárban, de 2001-ben például egy meselemezen szerepelt Alföldi Róberttel és Gálvölgyi Jánossal.
Mindeközben nagyjából mindenütt jelen volt: többkötetnyi verset írt, javarészt a szerelemről, emberi kapcsolatokról; színházi előadásoknak szerzett zenét, sőt a Madách Színház Oliver! című musicaljében főszereplőként színpadra is lépett. Filmleveleket írt a VOX mozimagazinba, maga rendezte a videoklipjeit, sőt filmes kurzust tartott az ELTE-n, az 1984 című Orwell-regény által ihletett kisfilmje komoly karriert futott be.
Népszerűsége folyamatosan nőtt, a 2000-es Hűség című lemezének már mindössze két hét kellett ahhoz, hogy aranylemez legyen, és öt hétig vezette a Mahasz sikerlistáját. Ekkor indult a most enyhén szólva is nagy robajjal véget ért telekomos pályafutása is: a Magyar Telekom, akkori nevén Matáv 2000-ben kötött vele szerződést arra, hogy megkomponálja a távközlési cég új kommunikációjának hangsorait.
Az új évezred elején szaporodtak el a magát nem jobboldalinak, hanem konzervatívnak nevező zenész nem konzervatív, hanem jobboldali pártokhoz kötődő megmozdulásai. Ákos szerezte a Terror Háza kiállítását kísérő zenét: a múzeumot a Fidesz-kormány egy közalapítványa hívta életre, koncepciója Schmidt Máriához kötődik.
2002-ben, a Fidesz-kormány leköszönése előtt kapta meg „a Terror Háza Múzeum létrehozása érdekében végzett sokoldalú tevékenységéért” a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.
2003-ban már beállt az adok-kapok: nyáron Ákos a Fidesz kedves rendezvényén, a Bálványosi Szabadegyetemen adott koncertet. 2004-ben kapta meg a Széchenyi Társaság Díját: az elismerés azoknak ítélhető, akik „hosszú évek következetes, magas színvonalú munkájával segítik a magyar nemzeti felemelkedést, támogatják a nemzeti kultúra, gazdaság fejlődését, védelmezik a magyar nyelv tisztaságát”, és olyan nemzetfejlesztők kapták meg rajta kívül, mint Forrai Sándor rovásíró, Matolcsy György, Semjén Zsolt, Wittner Mária, Baldauf László, a CBA elnöke, Szaniszló Ferenc, az Echo TV műsorvezetője vagy Mága Zoltán.
A következő és az azt követő lépés már egyértelmű: 2004-ben a Professzorok Batthyány Körének kettős állampolgárságról szóló rendezvényén az „igen” mellett tett hitet, 2006-ban a Kossuth téri Fidesz-rendezvényen pedig „a társadalmi méretű változás szükségessége” érdekében állt ki.
Még ugyanabban az évben verset mondott Trianon évfordulóján.
Népszerűsége egyre nagyobb: 2004-ben ő adta el a legtöbb koncertjegyet Magyarországon, még úgy is, ha ide számítjuk a legnagyobb külföldi sztárok eredményét is, 2007-es turnéjára összesen 140 ezren vettek jegyet.
A zene mellett továbbra is rengeteg dologgal foglalkozik: örök szerelme Krúdy, akinek hangoskönyvet, előadói esteket szentel. Folyamatosan jótékonykodik, segíti az árvízkárosultakat, a vörösiszap-katasztrófa áldozatait, részt vesz az UNICEF kampányában, és állandóan jót tesz Böjte Csaba alapítványával is.
Hosszú kihagyás után 2010-től újra kifejezheti mély tiszteletét a Fidesz-kormány is, ennek legszembetűnőbb jele a 2012-es Kossuth-díj. 2013-ban a finom eufemizmussal fogalmazva „átalakult” közmédia felkérte, hogy komponáljon 320 adóazonosító zenét, ebből végül 220 hanganyag született.
Hozzáállására jellemző, hogy az Átlátszó.hu cikke szerint mindezért egyáltalán nem kapott feltűnően sok pénzt – 12 millió forintot, azaz kompozíciónként nagyjából 50 ezer forintot –, de az elvileg közérdekű szerződést sem a közmédia, sem Ákos nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni, amíg a bíróság nem kötelezte erre az MTVA-t.
„Egy polgárjogi szerződés anyagi vagy más részleteiről harmadik felet akkor sem tájékoztathatnék, ha akarnék” – mondta akkor a Heti Válasznak (az Átlátszó.hu megkeresésére nem reagált), hozzátéve, hogy ő inkább arra lenne kíváncsi, miből tartják fenn a portált – noha ez a weboldal indulása óta nyilvánosan elérhető. Az Átlátszó.hu megjegyezte: nem az összeg problémás, hanem az, hogy az MTVA nem versenyeztette az előadókat.
Ákos, bár úgy tűnik, „nem jobboldaliként” is örök barátja a kormánynak, nem mindig nyilatkozik úgy, ahogyan azt a legszigorúbb káderek elvárnák tőle. Volt, hogy nemtetszését fejezte ki a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színház egyik előadásával kapcsolatban, és az Európai Uniót is csak úgy szidta, hogy azért hozzátette: „ha kimaradtunk volna, látványos lenne Magyarország leszakadása, valószínűleg komoly gazdasági hátrányt szenvednénk”.
Konzervatívnak mondott megjegyzései most elhíresült, a nők feladatáról és életcéljáról szóló szavai előtt is szép számmal megjelentek. Hatéves kislányáról például azt mondta: „Tudja, hogy anyjának a pillangókról, apjának a fociról írjon, érti a klasszikus szerepmodelleket.”
Felesége, Őry Krisztina bár szintén a Közgázon diplomázott – ott is ismerkedtek meg –, korábban, úgy tűnt, egyetértett férje nézeteivel. „Sok energiám van abban, hogy négy gyerkőccel és egy művész apával működjön a családunk a mindennapokban. Ákosnak mi vagyunk az állandóság a sűrű életében. Gyanítom, hogy a kialakult rendszer szétesne, ha én »önmegvalósítanék«, és elmennék dolgozni napi nyolc órában –, de erre a legkevésbé sem vágyom” – mondta a Nők Lapjának.
Ákos tehát nem a népszerűsége érdekében lett jóban a kormánnyal, hanem a már megszerzett siker mellett, mintegy önszorgalomból vált a rezsim támogatójává és tényezővé a nemzeti ügyek kormányának hadjáratában. Ennek ellenére nyilatkozataiból sokszor kiérződik, hogy
ellenzékben, már-már elnyomva érzi saját magát és az értékrendjét.
„A magát mindenhatónak képzelő, »majd mi megmondjuk, ki itt a művész«-rendszeren kívül létezem, ez bántja őket: beleegyezésük és ellenőrzésük nélkül vagyok sikeres, az intrikák és folyamatos támadások ellenére.” „Közéleti és értékítéleti kérdésekben meg kéne próbálni elhagyni a balos megmondóemberek által felállított kategóriákat.” „Ma Magyarországon a kritikának egy jelentős és nagyon jól körülhatárolható része lázas buzgalommal igyekszik hitelteleníteni mindent, ami nem idomul a korszellem cinizmusához” – mondta különféle interjúkban.