– Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
– Az olvasás
─ adott tömör és velős választ David Bowie a Vanity Fairnek 1998-ban. A brit zenei legenda a híres Proust-kérdőívet töltötte ki a magazin számára, amelyben az élet nagy kérdéseit válaszolta meg a maga utánozhatatlan és titokzatos módján.
Megtudhatjuk például, hogy szerinte az együttérzés és az eredetiség a legtúlértékeltebb erények, hogy élete fő bánata az, hogy sosem hordott trapéznadrágot, és azt is, hogy mi az a tulajdonság, amit a legtöbbre értékel egy férfiban:
"A könyvek visszaadásának a képességét."
Már ebből is látszik, milyen fontos volt az olvasás a zenész számára, ám szerencsére azt is tudjuk, hogy mik voltak a kedvenc könyvei. 2013-ban ugyanis egy nagyszabású életmű-kiállítás turnézta körbe a világ múzeumait.
Ennek keretében hozta nyilvánosságra egy kanadai galéria a Bowie hatalmas magángyűjteményéből összeállított százas listát, amely izgalmas bepillantást enged a kultikus zenész olvasószobájába. Az általuk felsorolt száz könyv bizonyítja, hogy Bowie-t főleg a kortárs művek érdekelték, ám a zenéhez és a divathoz hasonlóan az irodalomban is mindenevő volt.
Nem meglepő, hogy a listán szerepel Jack Kerouac egy egész generáció életérzését megfogalmazó beatklasszikusa, az Úton. Emellett olyan kultikus műveket is szívesen forgatott, mint Orwell 1984-e, vagy Truman Capote műfajteremtő dokumentumregénye, a Hidegvérrel. Természetesen a 20. század második felének nagy botránykönyvei sem hiányoznak: a sorban Nabokov Lolitája, és Anthony Burgess Mechanikus narancsa is helyet kapott.
A fikció mellett a történelem is érdekelte: olvasott az 1917-es bolsevik forradalomról, ahogy a hidegháborús amerikai diplomácia történetét nagyban meghatározó Henry Kissingerről is. Bowie képzeletbeli könyvespolcán persze művészetelméleti és kifejezetten zenei könyvek is szerepelnek: az amerikai soul vagy a rock eredetét bemutató monográfiák láthatóan érdekelték.