A Dal harmadik elődöntőjében lépett fel a Parno Graszt a Már nem szédülök című dallal. A színpadképnek része volt a látványos, színes háttérvetítés.
Az adás után nem sokkal az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra meglepődve vette tudomásul, hogy a háttérvetítés egy része az Igazgyöngy Alapítvány egyik foglalkozásán készült egy "cigány mese" illusztrációjaként, és a Told nevű faluban élő gyerekek rajzolták. Ezt egy Facebook-bejegyzésben tette szóvá.
Szólhattak volna, nyilván örömmel odaadjuk... - írta.
Itt az eredeti rajz, amit L. Ritók Nóra osztott meg Facebookon.
A bejegyzés egyik kommentjében L. Ritók Nóra azt írta, meg fogja mutatni a gyerekeknek a műsor felvételét, mert "iszonyatosan büszkék lesznek". De a kommentfolyamban felmerült, hogy az alapítványnak, illetve a rajz készítőjének valamilyen módon jár a jogdíj a rajz felhasználásért.
L. Ritók Nóra másnap megosztotta a rejtélyes ügy kissé ambivalens megoldását.
"A rajzunk alapján egy másik művészeti iskola készített egy éve egy projektben egy nagyméretű alkotást. Sajnos ők sem szóltak erről nekünk, nem is tudtunk róla....és amikor elkészült, sajátjukként élték meg az eredményt, és bizonyára a munkát is. (Azért abba most nem mennék bele, mennyiben más az elkészült rajz, mint az eredeti, ezt én már méltatlannak érezném.) És ezt adták tovább a dal hátteréhez..." - írta.
Itt a rajz átfestett verziója:
A bejegyzés információi - és a Parno Graszt Facebook-oldalán is közölt poszt alapján - tehát az történt, hogy a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola és a Magiszter Alapítványi Iskola tanulói egy roma-magyar projekt keretében közösen készítettek egy képet, amihez tanárnőjük egy interneten talált képet használt fel. A gyerekek ezt újrarajzolták és megfestették. A rajzot aztán a Parno Graszt megkeresésére adták át A Dal-beli fellépésükhöz, így került adásba a rajz mint háttérvetítés.
Vagyis mindenki jót akart, de senki nem ellenőrizte az eredeti rajz forrását.
Az érintettek elnézést kértek az eset miatt: "s bár a kép nem ugyanaz, illett volna elmondani, hogy mi alapján készült! Az érintettektől elnézést kérünk a hibáért, amely az információ hiányából fakadt!"
Érdekes viszont, hogy a Nyíregyháza.hu rövid, az esetet leíró cikkében nem hangzik el a bocsánatkérés.
L. Ritók Nóra Facebookon így reagált az egész történetre:
"A tanulságot levonták, szerintem megértették, hogy ez így nem volt etikus. Mi pedig örülünk, hogy a gyerekeink rajza újabb gyerekeket ihletett további munkára. Mert öröm a gyerekekkel alkotni, de azt hiszem, nekünk pedagógusoknak a felelősségünk, hogy azt is megtanítsuk nekik: egymás munkáját is tisztelni kell. Legalább annyira, hogy ebben az egyébként remek projektben is megemlítsük: más gyerekek ötletét, rajzát használtuk a munkához. És úgy adjuk további felhasználásra, hogy abban már mindkét gyerekcsoport neve szerepeljen.
Főleg kell ezzel vigyáznunk, ha olyan társadalmi ügyet képviselünk, mint a roma integráció. Amibe egyébként is mindenki beletörli a lábát. Legalább mi, akik elkötelezettek vagyunk a roma gyerekek felé, legalább mi ne tegyük ezt."
Megkerestük L. Ritók Nórát, hogy megkérdezzük az eredeti rajz készítőjének nevét.
A rajzot Gartner Zsanett készítette az Igazgyöngy A mi meséink - Képek a nyomor széléről projekt részeként. A projekt a "Szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem" európai uniós évéhez kapcsolódott.
Az Alapítvány munkatársai Erdős Lajos meséit dolgozták fel olyan gyerekekkel, akik mélyszegénységben élnek a kistérség valamelyik településén. A rajzokból 2010-ben kiállítás is nyílt.
Az Igazgyöngy Alapítvány toldi működése már eredményezett egy kis közösséget, amelynek egyre nagyobb a hatósugara. „Told. Egy zsákfalu, amely minden nyomorúsága ellenére kiváltságos helyzetben van, mert akadt néhány ember, aki odafigyel az itt élőkre, aki nem hagyja, hogy elkallódjanak. L. Ritók Nóra és elhivatott csapata tudja azt, amit a társadalom nem akar tudomásul venni, hogy erről a helyzetről nemcsak a cigányok tehetnek, hanem mindazok, akik hagyják, hogy ez a minta öröklődhessen generációkon keresztül” – írtuk tavalyi riportunkban.
L. Ritók Nóra a mélyszegénységben élő gyerekeket szociokulturális környezetükkel együtt értelmezi. A rajzzal-festéssel sikerélményt ad a cigány gyerekeknek, nem művészeket akar képezni, hanem a művészet eszközeivel a hatékonyság, önbizalom, önelfogadás erősítése a célja.