Szerintem az összeset fel kéne gyújtani, elégetni és örökre elpusztítani"
- mondja egy felháborodott néző Kite műveiről egy róla készült rövid portréfilmben. Mások viszont nem ilyen szigorúak, és inkább harsányan felkacagnak a kollázsok előtt állva.
Tény, hogy a kaliforniai művésznek nem kell a szomszédba mennie egy kis provokációért, küldetésének tekinti, hogy kizökkentse a műélvezőt abból a komoly és áhítatos állapotból, amely elvárás, ha nagy műalkotással találkozik az ember.
Már a stúdióját is Aberrált Művészetnek nevezte el, a képein pedig alaposan újraértelmezi a festészet történetének legnagyobb klasszikusait.
"Nem vagyok normális, nem vagyok átlagos, mindig új utakat keresek, egy aberráció vagyok a hagyományos művészethez képest"
- vallja Kite, aki régóta örömét leli az abszur különféle formáiban. Az egyetem elvégzése után Európában utazgatott pár évig, majd Kaliforniába visszatérve szürrealista verseket kezdett írni, amelyekből a helyi kocsmákban és kávézókban tartott felolvasást.
Volt, hogy sokáig csak ironikus önarcképeket festett, mert valahol azt írták, hogy ez a művészet legértékesebb formája. Később fedezte fel magának a festészeti paródia műfaját, amit azóta is nagy lelkesedéssel művel.
Kollázsain teljesen új értelmet nyernek a jól ismert pózok és mozdulatok. Egész mást látunk bele Van Gogh szigorú tekintetébe vagy Mona Lisa sejtelmes mosolyába, ha épp cigi lóg a szájuk sarkából, ahogy Michelangelo Ádámjának mozdulata is alaposan átértelmeződik a világűr, a pankráció vagy a műtőszoba kontextusában.
"Legfőbb eszközöm az irónia, próbálok az emberekből újfajta gondolatmeneteket kiprovokálni" - mondta Kite, akinek a honlapjáról egyedi képeslapokat és naptárokat is lehet rendelni.