Terhes asszonyok hasát vágta fel egy talizmán miatt

A Rózsa Sándor-sztori az Alföld nagy története, még Hollywoodból is látszik. Sok nagy író nekiment már annak, hogy regényt írjon a magyar sztárbetyár életéből, de az eredmény általában jóval jelentéktelenebbre sikerült, mint a többi művük. Mintha átok ülne a témán. Mostanáig, mert Cserna-Szabó András tavalyi kisregénye, a Sömmi. a kritika és az olvasók szerint egyaránt a Gazda régen várt újjászületése az irodalomban. Pedig a szerző szerint nagyon nehéz dolga van ma bármilyen szövegnek 600 oldal alatt.

• Nem véletlen, hogy a politikusok is gyakran elirigylik Tarantinótól a történelemhamisítást.
• Ennek a csávónak a lelkét tényleg megszállta az Ördög.
• Egy jó regényben simán elfér tíz szar oldal.
• Novellistának tartja magát, még ha ez a magyar irodalomban komolytalannak is számít.
• Azért az nem lenne semmi, ha Cserhalmi György megjelenne a Sömmi. filmváltozatában.

Miért álltál ellen húsz évig mereven a regényírásnak, ennyire sikeres novellák után?

Nem volt húsz, inkább tizenöt. Nyilván senki nem hiszi el nekem, de a műfajról nem én döntök, hanem az alapanyag. Már a Puszibolt egyfajta átmenet: én független daraboknak szántam őket, csak ők elkezdtek összefűződni.

A mai napig novellistának tartom magam Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

A Szíved helyén épül már a Halálcsillag-nál is az történt, hogy bizonyos ötletek szétfeszítették a novellák kereteit. De én azért a mai napig novellistának tartom magam, még ha ez a magyar irodalomban némileg komolytalannak is számít. Több nagy írót kaszált el ez a félreértés.

Például nagy szerelmedet, Hunyady Sándort?

Akár, vagy például Tömörkényt. Alig ismeri valaki, pedig úttörő csávó volt, hihetetlenül erős művekkel – és mégis csak „kismesternek” tartják. Már maga ez a szó is, hogy „kismester”! Sajnos talán az egyetlen dolog, amiben a szakma és az olvasó egyetért, hogy ha irodalom, akkor regény.

Nekem a prózában a novella áll az első helyen, íróként és olvasóként is.

A novella a desztillált próza, a csiszolt gyémánt.

Egy jó regényben simán elfér tíz szar oldal, de a novella szabályai szigorúbbak, nem lehet felesleges szó, minden mondatának működnie kell.

^{A Sömmi. könyvtrailere, egy részlettel a regényből, az Ørdøg zenekar zenéjével, Vécsey Virág képeivel}

A Sömmi. kisregény, pedig olyan gazdag a téma, hogy te is írhattál volna vaskos kötetet belőle.

A történelmi regényeknél a legnagyobb veszély, hogy a szerző a rengeteg kutatás után túl sokat tud a tárgyáról, és nem tud önmérsékletet tanúsítani, az összes tudásanyagát bele akarja passzírozni a regénybe. Átmegy jó tanulóba, és kitűnőre akar felelni. Ez gyakran unalmassá, didaktikussá teszi a művet, és lassítja a tempóját. Én egy vágtató easternt akartam létrehozni. Egy feszes, izgalmas kisregényt.

Történelmi regényt írtál?

Lehet így is olvasni.

De lehet akár a történelmi regény paródiájaként is.

Vagy máshogy.

Hogy találod ki a témákat?

A téma a pusztán hevert… Szentesen születtem, alföldi vagyok, a Rózsa Sándor-sztori pedig az Alföld nagy története. Talán nincs is neki másik. Ennyi látszik kívülről a pusztából, ez viszont még Hollywoodból is. Nem véletlen, hogy Amerikában háromszor akartak filmet csinálni a nagy betyárból, mindháromszor meghiúsult a terv.

Ez a sztori Hollywoodból is látszik Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Megkörnyékezték például Krúdyt és Móra Ferencet is, utóbbi azért mondott nemet, mert nem akart filmet látni egy olyan emberről, aki a talizmánnak szánt magzatkisujj miatt terhes asszonyok hasát vágta fel. Robert Neumann Rózsa Sándorról szóló regényét a harmincas évek végén vette meg az MGM, a szuperprodukció a női főszereplő, az észt–lengyel származású szőke démon, Miliza Korjus autóbalesete miatt 1940-ben, az utolsó pillanatban bedőlt.

A regényed szerint pedig Rózsát alig érdekelték a nők.

Az igazi Gazdának volt felesége és két gyereke is, csak én írtam olyanra, hogy

hidegen hagyják a csajok, a pénz, a kokain, a BMW.

Véletlenül se tartsa maffiózónak az olvasó. Ez a történet másról szól.

Tényleg szerzett magának magzatkisujjat?

Úgy tűnik, ez nem legenda, a vizsgálati aktákban is szerepel. De Sándor esetében nem lehet biztosat mondani. Olykor képtelenség meghúzni a határt a népi vagy irodalmi fikció és a történelmi valóság között, összemosódnak a rétegek. Háromféle Rózsa Sándor van ugyanis: a történelmi, a legendás és az irodalmi. Az utolsó kettőt nehéz elválasztani egymástól, az elsőt alig ismerjük. Krúdyt, Móriczot is szinte teljesen hidegen hagyta a történelmi Sándor.

Engem például érdekelt Sándor lelke Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Többször megkérdezték tőlem, ekkora elődök után mégis hogyan mertem nekivágni egy Rózsa Sándor-regénynek, én pedig mindig azt válaszoltam, hogy kiváló mesterek rossz könyveiről beszélünk, az irodalmi Rózsa Sándor-csont koránt sincs még lerágva – másrészről engem egészen más érdekelt, mint őket. Engem például érdekelt Sándor lelke. Ennek a csávónak a lelkét ugyanis tényleg megszállta az Ördög. És mindvégig át akarta rágni magát a sötétből a fényre.

Betyárok (illusztráció) Forrás: Kling

Miért tört bele a nagyok bicskája?

Sem Krúdy, sem Móricz nem volt hozzá eléggé alföldi. Krúdyt szerintem nem érdekelte az egész, egy éjszaka alatt odakent egy vékonyka ifjúsági regényt, biztosan rendes lóvét ígértek neki.

Móricznak meg egyáltalán nem áll jól a betyárromantika. Ö-zni sem tud.

Úgyhogy nálam van némi ironikus éle annak, hogy Kossuth vonja össze a szemöldökét.

Te tudsz ö-zni?

Az a vicc, hogy nem, nekem ugyanis apanyelvem a szegedi tájszólás. Anyám is csak akkor ö-zik, ha apámmal egy légtérben tartózkodik. Én 42 éve hallgatom, mégsem tanultam el apámtól. Sokkal bonyolultabb egyébként, mint zsömlének mondani a zsemlét.

A sömmi sömmít Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Egész könyvtár elférne a cím mögött.

Ez igaz. Csak egy példa: „a sömmi sömmít”, a regény szerint ezt a balástyai parasztok mondogatják, de hát rendes bölcsésznek ilyenkor eszébe jut Heidegger Mi a metafizika? című esszéje is. De az se baj, ha nem jut eszébe.

Sok ilyen elrejtett irodalmi játék van a könyvben: Jókaitól Schopenhauerig, Mikszáthtól Sergio Leonéig. De ha valaki ezekre nem fogékony, reményeim szerint akkor is tudja élvezni a könyvet. A cím fél könyv, és én azonnal tudtam, hogy ezt a regényt Sömmi.-nek hívják. Már csak a puszta miatt is.

Jó érzés lehet, hogy végre bevarrtad a gólt.

Nem akartam gólt rúgni, a saját Rózsa Sándoromat akartam megírni. Ezt a sztorit a Jóisten is regénynek szánta. Minden benne van, ami csak kell: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, háború és béke, a Rózsa neve.

Apám egyik cikkében találtam rá Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Édesapád neve hogy került a köszönetnyilvánításba?

Ő szülész-nőgyógyász, már nyugdíjas, de orvostörténészként még aktív: körülbelül negyven éve ír egy könyvet a császármetszés kultúrtörténetéről, a Könyvhétre fog megjelenni. A Sömmi.-ben tőle is loptam, Pruska doktor császármetszésének leírása tulajdonképpen Semmelweis műtétjének korabeli megfogalmazása, amire apám egyik cikkében találtam rá.

Amikor olvasni kezdtem a Sömmi.-t, Tarantino-filmre számítottam, majd egy Metallica-koncerten találtam magam. De a pompás kis történelemhamisítás a végén mégis a Becstelen brigantyk-at idézi.

Hát pedig ezt nem a jó Quentin találta fel, nagyon régi írói eszköz, nem véletlen, hogy a politikusok is gyakran elirigylik. Mert hihetetlenül jó érzés élni vele. Az István, a király-ban is az a számomra legszebb rész, amikor Bill kapitány, a táltos elénekli, mi történik, ha Koppány legyőzi Istvánt:

Mohácsnál győzünk, Dózsa lesz György királyunk, Rákóczi világot hódít, Kossuthtal megvalósul a Duna Menti Köztársaság.

Ez a köztársaság mindig is nagyon csábító lehetőség volt számomra, alig vártam, hogy megvalósuljon végre.

Annyi szar van az írói létben: pénz alig, magány és robot viszont dögivel – hát nekünk is jár néha egy kis szórakozás. Pompás érzés – ha csak papíron is – helyrekalapálni az elcseszett múltat.

Cserna-Szabó András: Sömmi. Forrás: Origo

És mi van a szegedi Páva vendéglővel és Rézi nénivel?

Itt majdnem minden igaz. Valóban volt egy szegedi Páva vendéglő, és tényleg itt volt Rózsáék díszebédje ’48-ban. Rézi néni is létezett, híres szegedi főzőnő és szakácskönyvszerző volt. A kettőt összekötöttem, így aztán Rézi főz a regényben Sándorékra – és könnyen meglehet, hogy valóban így is volt.

A Sömmi. megírásának története is Rézi nénivel kezdődött egyébként. Hetekig kutattam Rézit a Széchényi Könyvtárban, XIX. századi szegedi újságokat bújtam a mikrofilmolvasóban, aztán valahogy ott maradtam abban a világban.

A magyar gasztronómiatörténet állapotait mi sem példázza jobban, mint hogy ez az óriás, ez a Rézi – aki a XIX. század első biztosan autentikus magyar szakácskönyvét írta, akitől legalább száz évig lopott boldog-boldogtalan – szinte teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt. Pedig ő kábé az a személy a magyar konyhában, aki az irodalomban Arany János. Az a minimum volna, hogy Szegeden szobrot kapjon. Rézit nénizték, Sándort bácsizták – ez a titulus esetükben nem a kornak szólt. Előzőnél a tisztelet, utóbbinál a félelem jele volt.

A film még csak a közös sörözések állapotában van Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Mégis milyen instrukciókat adnál Tarantinónak, ha bekopogna és elkérné? Mit akarnál biztosan látni filmként?

Ha nem is Quentin, de egy, a világban is híres magyar rendező már bekopogtatott hozzám a Sömmi. ügyében, de erről még nem beszélhetek, és korai is lenne, a film még csak a közös sörözések állapotában van. De ha már Tarantino! Emlékszel a Django elszabadul jelenetére, amikor a pultnál rendel egy tequilát Franco Nero? És akkor lebetűzi a nevét Jamie Foxx. Hátborzongatóan gyönyörű pillanat: a két Django egymás mellett, a régi és az új.

Franco Nero már 1966-ban, Corbucci klasszikusában Django volt. Egy hasonló poén mindenképpen kijárna a Sömmi.-nek is. A regény elbeszélője Veszelka Imre, Sándor legjobb barátja. 1900-ban meséli el a sztorit, mikor már vén koldus Szegeden. A fiatal Veszelkát Szinetár 1971-es tévésorozatában Cserhalmi György játszotta.

Az azért nem lenne semmi, ha Cserhalmi lenne a Sömmi. Veszelkája is.

Mit gondolsz, a regény alapján Sándor felvenne maga mellé betyárnak?

Semmiképpen. A Gazda ugyanis nem tudott olvasni.