Katasztrófa. Talán ez a szó hangzik el a legtöbbször a ligeti alkonyban, a dicstelen halált halt, Kertem nevű kocsma – vagy inkább családi szabadidőközpont – helyén. A bontás már megindult, a vécéből már hiányzik a vizesblokk, áram helyett csak szabadon lengedező kábelrengeteg van, fény legfeljebb akkor ragyog, ha tüzet gyújtanak.
És tüzet gyújtani van miből, hiszen a Liget-projekt előkészületei érdekében már itt is megkezdődött a fakivágás: a Kertem területén fogják felhúzni a Magyar Zene Házát. „Katasztrófa” – mondja Kukorelly Endre író, egykori LMP-s politikus, akit a Ligetvédők néven tiltakozó civilek hívtak meg felolvasni, beszédet tartani.
„Baán László behívott magához. Bírom a fickót. Jó, nem ő lenne az esküvői tanúm, de becsülöm, hogy milyen jó kiállításokat hoz össze. Elmondta nekem, milyen szuper dolog lesz ez a Liget Budapest. De szerintem inkább a budapesti roncsházak közül lebontani párat, hogy legyenek zöldterületek,
nemhogy még azt a kevés zöldet is beépítsük!
Kár, hogy ilyen triviális dolgokat sem tartanak evidensnek” – mondja.
Kukorelly hiába ült néhány évet a Parlamentben, a naivságát nem tudták kikezdeni – legalábbis így tűnik abból, hogy hozzáteszi: bízik benne, hogy mégsem valósul meg a projekt. „Ezek a fiúk csak az erőből értenek. Ha a civilek most erőt tudnak mutatni, megijednek és visszakoznak” – bizakodik az író. Vagy az expolitikus.
Kukorelly beszél arról a híres esetéről is, amikor a Parlament körülláncolásakor elragadta a hév, és azt mondta a kamerába: mindenkit meg kéne rázni, és azt mondani, „Ébredj fel, kisköcsög!” „Ha nem is ezekkel a szavakkal, de most is azt mondanám, fel kéne végre ébredni. Nekünk, akik itt vagyunk, van erre lehetőségünk, dumálhatunk az emberekkel. Én például anyukámmal szoktam, reménytelen, de
legalább már arra rábeszéltem, hogy jöjjön le Orbánról.”
A nomád táborban eközben nemcsak a szépre száll a füst, mert a tűz már délután óta várja az esti pörköltes lábast. Kukorelly odébbáll, hogy ne fulladjon meg, az egybegyűlt nyugdíjasok és fiatalok közül is helyezkednek néhányan. A tűzhöz közel egy furcsa szerzet alszik szemtakaróval a fején. Magában beszél, néha felkiált. Két rendőr jelenik meg a helyszínen, de csak körbejárnak a rögtönzött büfépult körül, nem zavarnak senkit.
„A politika civil ügy, nem oldják meg helyettünk odafent az öltönyösök.
Az a jó, ha az emberben egyensúlyban tudnak lenni a közügyek és a magánügyek: nem jó, ha valaki csak a közügyekkel foglalkozik, de aki csak a magánügyekkel van elfoglalva, az is el van tévedve” – magyarázza Kukorelly. Aztán előveszi egyik korábbi kötetét, és felolvas két novellát.
Utána többen gratulálnak, kevesen szélednek szét: sokan maradnak, látszik, nemcsak a felolvasásra jöttek, hanem védeni a Ligetet. Odamegyek Kukorellyhez, megkérdezem, mit gondol arról, hogy nem a rombolás kedvéért, hanem elméletileg európai szintű beruházások kedvéért történik, ami történik.
„Nálam senki sem nagyobb híve a kulturális beruházásoknak, de azt gondolom, nem látványberuházásokra lenne szükség, hanem
a kortárs kultúrát kéne támogatni.
Az iskolában nem is tanulják, hogy létezik kortárs irodalom, csak irodalomtörténet van. De: semmi kifogásom egy ilyen múzeumi negyed ellen, azonban nem egy nagy hagyományú parkba kéne betenni, hanem a Nyugati tér-környéki rozsdaövezetbe” – feleli.
Felvetem: ugyanakkor a Liget jelen állapotában ocsmány és büdös. „Ronda, igen, ezeket az épületeket mind le kell gyalulni, és füves focipályákat, bicikliutakat, Kertem-típusú bulihelyeket kell a helyükre telepíteni, hogy ne a belvárosban legyenek a bulik, hanem itt.
De ha itt múzeumok lesznek, piknikezni sem lehet többet,
meg fog változni az egésznek a hangulata. Mi gyerekkorunkban mindennap ide jártunk focizni a Ligetbe. Ha itt múzeumok lesznek, nem lehet majd focizni! Ez katasztrófa.”
Lement a nap. A tűz mellett a kongadobos énekelni kezd. A furcsa szerzet egyre hangosabban mormog magában. A kongás egy ideig bírja, aztán odaszól: „Ne beszélj már annyit, baszd meg, elkopik a torkod!”
A háttérben az író a civilekben rejtező erőről beszél.
A Városliget átalakításának támogatói petíciót írtak alá annak érdekében, hogy a Liget Projekt megvalósuljon. Az aláírók között nem csak a kormánypártiságukról ismert művészek, közéleti személyiségek vannak. A petícióhoz a nevét adta többek között Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója is. Ő korábban az első és második Gyurcsány-kormány környezetvédelmi minisztere volt, a politikust az SZDSZ delegálta a kabinetbe. György Péter esztéta, és Lakatos Márk stylist is támogatja a Liget átalakítását. A petícióról bővebben itt olvashat.