A különös esküvőre igazából már tavaly nyáron sor került, ám Emin csak most állt ki vele a nyilvánosság elé. Az ikonikus művész Azért sírtam, mert szeretlek című kiállítása nemrég nyílt meg Hongkongban, ennek kapcsán beszélt szerelmi életéről.
Érzem, hogy nem vagyok egyedül.
Valahol egy tengerre néző dombon ott van ez a gyönyörű, ősi szikladarab, és nem megy sehova. Mindig ott lesz és vár engem" - mondta a The Art Newspapernek.
Emint azok a bensőséges hangvételű levelek inspirálták a szerelem spirituális szintre emelésére, amelyeket II. János Pál pápa írt egy filozófus barátjához, Anna-Teresa Tymienieckához. Kettejük levelezését nemrég dolgozta fel a BBC is. "Teljesen lenyűgöztek, hisz tökéletesen illusztrálták, hogy a szerelem milyen sok formában jelentkezhet, és
minél komplexebb, annál szenvedélyesebb"
- mondta a művész.
Tracey Emin a 80-as években robbant be a köztudatba a brit művészeti élet fenegyerekeként, az ezredfordulón a rangos Turner-díjjal tüntették ki, mára pedig a Royal Academy of Art tagja, és a nyolcadik művész a történelemben, akinek saját termet szentelt a Tate Galéria.
Vallomásos és kíméletlenül őszinte művei gyakran zavarba hozzák a nézőt közvetlenségükkel,
Emin nem riad vissza az olyan kényes témáktól sem, mint az abortusz vagy a nemi erőszak.
Sokan már a művek címeit is költőinek tartják, egy két példa erre: Elfelejtetted megcsókolni a lelkem, A pinám félelemtől nedves. Híressé vált a Mindenki, akivel lefeküdtem, 1963-1995-ig című installációja, amelyben egy sátorra varrta fel azok nevét, akikkel viszonyt folytatott ebben a három évtizedben.
Egyik legnagyobb visszhangot kiváltó műve a (lefordíthatatlan szójátékkal megspékelt) My bed című installáció volt: ennek keretében saját bevetetlen ágyát állította ki, amelyben napokig piált, dohányzott, evett, aludt és szeretkezett, nem rejtve el a múzeumlátogató szeme elől a plüssállatot, a használt óvszereket és a vérfoltos bugyit sem.