Az irodalmi zarándokhelyként funkcionáló Írók Boltjában dolgozók osztoznak csodálkozásunkon, amikor azt mondják, hogy
első könyves szerző bemutatkozásán nem szoktak ilyen sokan lenni.
Ráadásul nagypéntek van, a többség a boltokat rohamozza a hétvégi betevőért, aztán tessék, a galériára szűk állóhely erejéig férünk fel. Később ez is főnyereménynek tűnik, mert a ráérősen érkezőknek csak a lépcsőn jut hely. A felfokozott érdeklődés magyarázata egyszerű: bár még csak most jelent meg az első kötete (amelybe itt olvashat bele) a Magvető Kiadónál, Szaniszló Judit régóta ismert és elismert alakja az irodalmi életnek, főként a kánon részéve lett netes megjelenései révén.
A blogjára is azt írta ki (a kötetet szerkesztő, pénteken a szerzőt faggató Turi Tímea is erre kérdez rá elsőként – a beszélgetésről videó is készült), hogy Zetor Leilának Szaniszló Judit írói álnéven tavasszal kötete jelenik meg. Merthogy a Beenged írója Zetor Leilaként, illetve Neszharisnyaként és Combfikszént igazi sztárbloggernek számított és számít,
bizonyíték erre többek között a 2005-ös Goldenblog közönségdíja is.
A könyvbemutatón elárulta: akkor még egyáltalán nem tekintett magára íróként, viszont nem sokkal később két olyan dolog történt, ami arra sarkallta, hogy irodalmi szövegeket alkosson a blogján.
Blogolta a színházat is
Szaniszló Judit Miskolcon született, az ELTE magyar–esztétika szakán végzett, Budapesten él, 38 éves. 2002-ben kezdte el írni a blogját, 2008 óta jelennek meg prózai írásai és versei a Holmiban, az Élet és Irodalomban, valamint az Ex-Symposionban és a Kultúrpart internetes portálon. 2008-ban az Örkény Színházban egyfelvonásos dráma készült a blogszövegeiből. Grazban, a Blogold a színházat projektben is bemutatták, amelyben Bíró Kriszta volt Zetor Leila, Für Anikó és Mácsai Pál pedig a Leliként is emlegetett főhős szüleit játszották.Még nem volt harmincéves, amikor levelet kapott, rajta az aláírás: Kornis Mihály. Judit azt hitte, valaki szórakozik vele, pláne, hogy az illető zavarba ejtő hasonlóságokat vélt felfedezni Parti Nagy, Orbán Ottó és Petri írásai, illetve Zetor Leila bejegyzései között. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem egy e-mail betyár tréfájáról van szó, és a kortárs magyar irodalom doyenje pártfogója lett fiatal kollégájának, többek között ő ajánlotta be Neszharisnyát az azóta sajnos megszűnt Holmiba is. Ajánlását így indokolta:
„Juditot […] konzseniális költőnek érzem.
Különös költőnek, aki naplószerű prózában ír fullasztóan jó verseket,
[…] kafkai töredékeket kórházról és hivatalról, magányról és szexről, pontosabban költeményeket a testi lét borzalmáról, élete teljességgel non-fiction […] nyersanyagából”.
A Beenged szerzőjét nem csupán Kornis hirtelen jött barátsága indította el az írói pályán. Szaniszló Judit – mint azt a közönség pénteken megtudhatta - akkor kezdett el tudatosan és módszeresen írni, amikor 2008-ban meghalt az édesapja. Emléket akart állítani a korán elhunyt szülőnek, akit hosszabb-rövidebb novellákkal gyászolt éveken át. Ezeket olvashattuk 2012-ben a Holmiban (Megintapa), és erről szól a kötetben többek között a Részletkérdés, az Apa így mondja, és a különösen erős, eredetileg az Élet és Irodalomban megjelent Ölelés.
Sietve szögezzük le: Szaniszló Judit szövegei egyáltalán nem sötétek. Sokkal inkább érzelmesek, ironikusak. Írójuk pénteken úgy vélte, pont annyira vidámak és szomorúak, mint Ljudmila Ulickaja Vidám temetése. A kötet fülszövege így mutatja be a szerzőt és könyvét:
„Pimasz, szomorú, és erőteljes – Szaniszló Judit történetei egészen újfajta fénytörésben mutatják be mindennapi életünk jól ismert problémáit: a magánytól való félelmet, a társas kapcsolatok és a hivatali élet nehézségeit. (…) …
közérthető történeteket ír azonnal feldolgozható, mégis magas minőségű irodalmi stílusban.
Egy harmincas éveiben járó, hol egyedül, hol kapcsolatban élő nő mesél a családjáról és munkahelyi mindennapjairól. Az okos, érzelmes és fanyar rövid történetek főhősét könnyű megszeretni.”
Hogy fülszöveg rég volt ilyen pontos, azt magunk is igazolhattuk, miután meghallgattunk a Beengedből három írást az egykor Zetor Leilát alakító (lásd keretes írásunkat) Bíró Kriszta tolmácsolásában. Az egyik szemünk sírt, a másik meg röhögött, mint egy vidám temetésen.