Gördeszkás hardcore punkokból alakult a Brains

Brains

Hogyan készül fel egy koncertre a Brains? Honnan indultak? Miért mondják magukról, hogy nehéz esetek? Az Origo a banda Irie Maffiában is felbukkanó énekesével, MC Columbóval, a gitáros Varga "Jimbo" Norberttel, a billentyűs Lukács Leventével és a basszusgitáros Endrei Dáviddal beszélgetett. 

A Brains 1994 óta létezik, de a régi tagok közül már csak Endrei Dávid basszusgitáros van meg. Sűrűn cserélődtek a tagok a zenekarban, és miden új érkező formált egy kicsit a banda stílusán. A Brains 22 éve még deszkás punk zenekar volt, mára viszont drum-n-bass banda lett, amely a hangszeres és az elektromos zenét vegyíti.

Vannak bogaraitok, kis szokásaitok, amit koncert előtt mindig megcsináltok? És egyáltalán, hogy készül egy koncertre a Brains?

Columbo: A cipőmnek mindig hófehérnek kell lennie, ez már-már védjeggyé vált. Szeretem, ha van nálam egy törülköző is. Minden koncert előtt alaposan beénekelek, amivel eleinte a többieket folyton az őrületbe kergettem, de mostanában már inkább csinálják velem.

Vannak rituálék Forrás: Nagy Márton

Jimbo: A bemelegítés. Régen azért csináltam, hogy ne újuljon ki az ínhüvelygyulladásom, de mára ez egy olyan rituálévá vált, ami megnyugtat, de egyben fel is pörget, ráhangol a bulira.

Levi: Már a koncertre vezető út egy rituálé. A "megállás hambit kajálni", a "benzinkúton a ropi- és kólavásárlás”, megérkezés után a "backstage feltérképezése", majd a fellépés előtti “zenekari feles” mind oda vezet, hogy a koncerten már ne legyen semmiből hiány…

Szoktatok a közönséggel bulizni koncert után?

Columbo: Ez nagyban függ attól, hogy hányadik koncertünk a héten, illetve mennyi van még utána. Ha nem vagyunk fáradtak és nem turnéban vagyunk, akkor gyakran kimegyünk bulizni. Szerencsénkre nagyon jó fej közönségünk van.

Jimbo: Szoktunk, de egy fesztiválon pl. egyre nehezebb eljutni egyik helyről a másikra, gyakran megállítanak közös fotóra stb. Persze amúgy ez nagyon jó érzés. Sokszor inkább bent maradunk a backstage-ben, és a többi zenekarral bulizunk együtt.

Levi: Amikor van időnk, kinézünk, hogy mi a pálya. Ha olyan turnén vagyunk, ami ottalvós, akkor meg is szoktuk kicsit nyomni, persze ízlésesen…

Dávid! Te vagy a legrégebb óta a zenekarban. Amikor 1994-ben elindult a Brains, milyen elképzeléseid voltak a jövőről? Mit gondoltál, hol fog tartani a zenekar 2016-an?

Dávid: Én picivel ’94 után csatlakoztam a csapathoz, így a kezdetek kezdetén még én sem voltam ott, de akkor szerintem egyikünk sem gondolta, hogy ilyen szintre fog fejlődni a zenekar. Én Szentendrén sok zenész közt nőttem fel, így mindig is érdekeltek a hangszerek, illetve a zene. Természetesen álmodoztunk arról, hogy egyszer rocksztárok leszünk, de úgy emlékszem, max. 1-2 évre előre tekintgettünk, 2016 akkor még nem jött szóba.

Az újkori Brains Forrás: Nagy Márton

A legtöbb zenekar feldolgozásokat kezd játszani, és csak szép lassan állnak át a saját dalokra. Nálatok is így volt? Ha igen, milyen feldolgozásokat játszott a Brains az első koncertjein?

Columbo: Mi sok más zenekarral együtt egy teljesen más vonalat képviselünk. Nálunk azért alakult meg a csapat, mert voltak ötleteink, mondanivalónk, és ezt szerettük volna valahogy eljuttatni az emberekhez. Az utóbbi időben, úgy tűnik, ez sikerült, és jól tettük, hogy belevágtunk.

Levi: Én az “újkori” Brainsről tudok mesélni. Volt pár feldolgozás, amit mindig az aktuális vendégünkhöz kötöttünk. Például Sian Evans (Kosheen) elénekelte velünk a saját dalunkon (We Are One) kívül a leghíresebb Kosheen-számait és a Loudert (DJ Fresh) is, ami bent is ragadt a műsorban.

A Brains elég más zenét játszott az elején, mint most. El tudnád mesélni, hogyan zajlott le a változás?

Columbo: Mi is változunk folyamatosan és ez érezhető a zenénken is. Onnantól, hogy egy zenekar olyan stílust erőltet magára, ami már nem érdekli, nem hiteles, és ez a közönségnek is lejön. Persze sokan hiányolnak régi dalokat és régi stílusokat, ezeket persze azért próbáljuk egyensúlyban tartani, de mellette szeretünk törekedni a frissességre.

Levi: A tagváltások sokat változtattak. A mai stílusunk eredete Mc Columbo érkezéséhez kötődik.

Dávid: Más zenét játszottunk az elején, és ezt azzal is magyaráznám, hogy az érdeklődésünk is másfelé irányult akkoriban, a kilencvenes években. A gördeszkázás központi helyen állt. Hardcore, punk, hiphop zenéket hallgattunk pl: Bad Religion, Biohazard, Beastie Boys, Dog Eat Dog stb., akkor ezek voltak ránk nagy hatással. Ezért alapvetően a hardcore volt az, amit igyekeztünk elsajátítani akkoriban.

Később a tagok cserélődésével és az adott időszakban felszínre törő stílusokkal formálódott a mi ízlésünk is, ami természetesen változásokhoz vezetett. Ezeket mindig a saját hangzásunkkal próbáltuk ötvözni, és ez a folyamat a mai napig megmaradt.

Miket hallgattatok sráckorotokban? Mi volt az első olyan dal, amire azt gondoltátok, hogy „Na, ezt én is el akarom játszani!”

Columbo: Én sok hiphop zenét hallgattam, és rengetegszer aludtam el úgy a szobámban, hogy közben arról álmodoztam, hogy kint állok a színpadon sok ezer ember előtt.

Jimbo: Én “nagy” gitáros szerettem volna lenni, Steve Vait és hasonló gitárvirtuózokat hallgattam rogyásig. De az első dal, amit el szerettem volna játszani, az - mint a gitárosok 90%-ának - A felkelő nap háza volt (Animals). Sikerült is.

"Viszonylag rétegzene" Forrás: Nagy Márton

Levi: Apukám zenész volt, és elárasztott mindenféle, szerencsére igényes zenével. Tanultam klasszikust (zongorázni és klarinétozni), játszottam fúvószenekarban, volt gimis zenekarom, mindenféle stílust faltam. Jó példa, hogy egyszerre szerettem a Duran Durant és a Depeche Mode-ot, szerintem egyedül a világon…

Mit csináltok, amikor nem zenéltek?

Columbo: Én sokat kirándulok, kertészkedem, járok haza a szüleimhez. Pihenő időszakban igyekszem tömeg és hangoszene-mentes helyre menni.

Jimbo: Hasonló dolgokat csinálok én is, fontos, hogy ki lehessen pihenni a hajtást, hogy mindig legyen erő a következő bulira. Engem még a pecázás és a főzés is abszolút kikapcsol.

Levi: Próbáltam elhelyezkedni a polgári létben, lediplomáztam a Műszakin, és volt munkahelyem, de a sok próba és buli miatt nem álltam meg a helyem. Döntenem kellett, és most itt vagyok. Jól döntöttem, bár nem volt mindig könnyű.

Dávid: Zenét hallgatunk. Nekem a horgászat a hobbim, ha van szabadidőm, igyekszem vízpartra jutni, ha lehet, akkor ismeretlen új helyre, hogy még izgalmasabb legyen. Magyarország térképén jelölgetem, hogy merre jártam már, és hova szeretnék még eljutni. Reményeim szerint be tudom járni majd az összes magyar vizet.

Láttam a Superheroes klipjében, hogy képregényeket lapozgattok? Ki a képregényfan közületek? Melyik képregényeket toljátok?

Columbo: Leginkább én képviselem ezt a vonalat. Nagy gyűjtő vagyok, főleg a 70-es, 80-as és 90-es évek Marvel-képregényei vonzanak, abból is leginkább a magyar kiadványok.

Levi: Nekem az anime vonal jön be, kedvencem a Ghost in the Shell.

A Fonogram-díj átadóján azt mondtátok, hogy nehéz társaság vagytok! Hogy értettétek ezt?
Mit jelent nektek egy ilyen díj?

Columbo: Ez igazából a sofőrünknek és a roadoknak szólt, és leginkább a turnébuszban hazafelé rendezett rendszeres Youtube-diszkókra értettem.

Büszkék vagyunk a díjra, főleg azért, mert nem kifejezetten popzenét játszó zenekar vagyunk, és örülünk, hogy hosszas munkával elértük, hogy egy viszonylag rétegzenével is meg lehet kapni egy ilyen rangos díjat.

Jimbo: Nehezek vagyunk olyan szempontból is, hogy a bandában mindenki nagyon különböző karakter. Buddhistától a nihilistáig mindenünk van. Ennek persze megvannak az előnyös oldalai is, de legtöbbször hátrány. A Fonogram-díj nagyon jólesett, az ilyen elismerések mindig adnak egy új lökést a nehezebb időszakokban.

Levi: Sokszor voltunk már jelölve, idén meg is kaptuk. Megérdemeltük, sok-sok munka van a zenekarban.