Az elektromos mélység titka: interjú a GusGusszal

Az izlandi GusGus szombat hajnalban lépett fel a Telekom VOLT Fesztiválon. Még péntek délután beszélgettünk a formáció két alapító tagjával arról, honnan jöttek, mi vezérli a zenéjüket. Daníel Ágúst Haraldsson énekes és Birgir Pórarinsson zeneszerző mesélt a kezdetekről és Izland esélyeiről a foci Eb-n. 

Birgir beszédesebb volt, Daníel is meg-megszólalt, de úgy tűnt, mintha csak azért jött volna, hogy ellenőrizze Birgir szavait, ő ugyanis valamivel gyengébben beszél angolul. Daníel az interjú alatt – a sok nevetés ellenére – végig visszafogott maradt, de ez egyáltalán nem látszott szombat hajnalban a Telekom téren. Ott már elemében volt, nagyon is élvezte és kihasználta, mikor ovációval üdvözölte a közönség. Birgir már egy ideje kezelte a gépeket a színpadon, ment a zene, mikor Daníel kijött a füst és az állványnyi potméter mögül, megfogta a mikrofont, és megvette a közönséget. Ők meg készségesen adták magukat.

Mikor érkeztek meg, hogy érzik magukat?

Birgir: Tegnap jöttünk, Bécsbe repültünk, onnan jöttünk át kocsival. Az út nagyon jó volt, a legjobban a szélerőműveket szerettük. (nevet)

Már többször voltak Magyarországon, lehet mondani, hogy haza járnak ide?

Birgir: Igen, ráadásul a VOLT-on felléptünk már. Igen, mondhatjuk, hogy nem vagyunk már idegenek Magyarországon.

Mindig a boldogságot kerestük a zenei műfajokban Fotó: Csanádi Márton - Origo

A GusGus zenéjére sok mindent lehet mondani, az biztos, hogy a mélység, a pontosság és a profizmus alappillérei. Hogy írnák le saját szavaikkal valakinek, aki még nem hallotta?

Daníel: Elektromos, ütemvezérelt…

Birgir: Érzelmes.

Daníel: Igen, érzelmes.

Birgir: És ezen kívül még műfaj-független, azaz nagyon nehéz besorolni bárhová is. Főleg azért, mert nem vagyunk már fiatalok, sok – elektromos – zenei műfaj virágzását néztük végig, és hatással is voltak ránk szinte egytől egyig. Én már a '70-es évek végén hallgattam ilyen zenéket. Mi, akik a GusGust csináljuk, mindig a boldogságot kerestük a különböző zenei műjajokban, és azt vettük át, gyúrtuk bele a sajátunkba. Az elektronikus zene nagy bummja a 80’-as évek elején minket nem ért váratlanul, hiszen

már évek óta ebben éltünk, és foglalkoztunk is vele valamilyen szinten.

A zenei alapok gyártója, Birgir balra, és az énekes, Daníel Fotó: Csanádi Márton - Origo

A GusGus egy filmes, főleg színészekből álló csoportnak indult. Hogyan és miért változott meg az irány, és lett az elektronikus zene a fő profil?

Birgir: Ha van egy csomó nagyon erős akaratú egyéniség együtt, akkor azok fel fognak robbanni. (nevet) Szóval igen, volt ez a projektünk még a '90-es években, de az együttműködés kitartását nem tudtuk fenntartani, vagy akár csak meghosszabbítani, ezért jött a váltás, és folytattuk néhányan zenei vonalon. Ezért vagyunk most itt Daniellel, akik – sokak mellett – alapítottuk is a zenei GusGust. A nevet tehát meghagytuk és elkezdtük felfedezni az elektronikus zenét még mélyebben és alaposabban, mint korábban. Ez 1995-ben kezdődött.

A GusGusban hihetetlenül sokan vettek már részt. Mi az oka a fluktuációnak?

Birgir: Nehéz lenne erre jól válaszolni. Az biztos, hogy ez egy erős művészi társaság volt már akkor is, ráadásul mi például jóval többen voltunk, mint egy átlagos rock együttes. A legkomolyabb váltás talán az volt, mikor Daníel 2000-ben úgy döntött, hogy kiszáll. Akkor jött egy énekesnő, akivel folytattuk a munkát, és csináltunk is két albumot. Aztán 2007-ben Daníel újra beszállt a GusGusba, azóta is együtt dolgozunk.

Birgir egyedül kezdte a hajnali actet Fotó: Csanádi Márton - Origo

Izland kétségkívül egy varázslatos hely. Akkor is ilyen zenét játszanának, ha mondjuk, Lengyelországban születnek?

Daníel: Nagyon nehéz elképzelni bármi mást, mint azt, amik vagyunk, és ahonnan jöttünk. De szerintem biztosan teljesen másfajta zenét játszanánk, ha például Magyarországon születünk.

Birgir: Az is lehet, hogy teljesen mást csinálnánk, nem is a zenén belül, hanem talán nem is zenélnénk. Szerintem az emberek nagy részét a környezetük önti formába, és ez indirekt módon befolyásolja azt, hogy mit és hogyan csinál az ember. Mi például biztosan nem gondolunk a származásunkra, vagy éppen akár Izlandra, mikor zenét csinálunk. Ami talán ennél egyértelműbb hatással van ránk, az

az esztétikum és a művészet, a művészi attitűd.

Ez már egy jóval közvetlenebb kapcsolatot biztosít a zenénk és köztünk – még akkor is, ha ez sem szándékos, hanem csak úgy jön.

A tömeg tombolt, mikor Daníel énekelni kezdett Fotó: Csanádi Márton - Origo

Hogyan készülnek a számok? Az írási folyamat mindig ugyanolyan, valaki írja a szöveget, más a melódiákért felel, az effektek megint valaki másnak az asztala?

Daníel: Nem, nincs ilyen jellegű felállás. Ez nálunk számról számra változik. Azt azért mondhatjuk, hogy a legtöbbször úgy kezdődik, hogy Birgir kitalálja az ütemet, kombinálja az akkordokat.

Birgir: Nagyon sok kis ötletet találok ki, ezeket megmutatom a többieknek.

Daníel: Több száz demót csinál Birgir, mi meg ezek közül kiválogatjuk, ami tetszik. Ezeket összerakjuk együtt, aztán megírjuk rá a szöveget, amelyek valós tapasztalatokból és megélt érzelmekből táplálkoznak.

Birgir: Igen, a dalszövegek nagyon fontosak. Ahogy az is hogy az énekes tudjon velük azonosulni.

Most szóltak a sajtósok, hogy ez legyen az utolsó kérdés… Akkor gyorsan: mik az esélyei Izlandnak a vasárnapi meccsen a franciák ellen?

Daníel: Nagyjából 1 a 9-hez.

Birgir: Azért van esélyünk. Abban bízom, hogy a játékosok nem görcsölnek rá, és megvalósítják az álmot, aztán nyernek a végén.