Ha korábban érkezett Rihannára, véletlenül láthatott jó koncertet is

Sziget 2016, sziget fesztivál

A nulladik napi program legnagyobb durranásaként mindenki Rihannát várta, aki aztán harmatgyenge, alig egyórás koncerttel zárta le a Nagyszínpadot. Így a világsztár pophercegnő helyett inkább az előtte fellépő Parov Stelar vitte el az egész napot, az utánozhatatlan Sziget-hangulat és a kötelező Punnany Massif-koncerten kívül miattuk érte meg kivárni a kígyózó sorokat a K-híd bejáratánál.

A Szigetre beérve kicsit olyan érzése volt az embernek, hogy a nulladik napon szinte minden Rihannáról fog szólni – már este hétkor találkoztunk olyan lányokkal, akik azért táboroztak le a Nagyszínpad előtt, hogy majd jól megnézhessék maguknak közelről is a barbadosi énekesnőt. Az ekkor kezdődő, hamar lezajlott tapsrúdparti törmelékei között viszont még fél nyolc tájékán sem volt nagyon tömeg, pedig ekkor indította el igazán a bulit a Parov Stelar Band, azaz Marcus Füreder és csapata.

Stelarék rögtön nagyon belekezdtek a buliba Fotó: Hirling Bálint - Origo

Csapatós-veretős indítás

Az osztrák banda rögtön úgy belecsapott a lecsóba, hogy hirtelen nehéz volt eldönteni: Parov Stelar-koncerten vagyunk-e, vagy a Colosseum egyik csapatósabb bulija közepére kerültünk be. Az elvárt laza,

jazzes hangzás helyett először komoly szeletelést kaptunk,

ami nem is baj, mert sikerült egy kicsit talpra rázni vele az erőtlenül kibontakozó napsütésben mélán álldogáló közönséget. Aztán megjelent a színpadon Cleo Panther énekesnő, és beindult az igazi electroswing, ami gyakorlatilag a hagyományos jazz és a modern elektronikus zene jól működő, hatásos egyvelege – és aminek Parov Stelar az utolérhetetlen mestere.

Egy kis Stelar-történelem

Marcus Füreder egyébként a kétezres évek elején még egyszemélyes muzsikusként próbált betörni a zeneiparba, és 2004-ben kezdte el először használni a Parov Stelar nevet. Ugyanebben az évben alapította meg saját kiadóját, az Etage Noir Recordingst, ezen keresztül jelenteti meg azóta is az albumait. 2005-ben, miután szólóelőadóként megindult nála a szekér, elkezdett élőben is zenélni egy egész zenekarral, ami teljesen átalakította a koncertjei hangulatát.

Cleo Panther vokáljára egy rossz szavunk nem lehetett Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Parov Stelar Band tagjai jelenleg a már korábban említett Cleo Panther (azaz Daniela Hrenek), Max the Sax, azaz Markus Ecklmayr szaxofonos, Jeri Di Monza, azaz Gerd Rahstorfer trombitás, Willie Larsson Jr., vagyis Hans-Juergen Bart dobos és Michael Wittner basszusgitáros.

Ez a felállás pedig abszolút működik – a banda percek alatt felébresztette a közönséget, a pörgős, dallamos jazzre mindenki úgy ropta, mint egy második Jack Cole. Mondjuk erre a zenére nem is nehéz azt éreznie az embernek, hogy jól táncol, az,

aki egy ilyen koncertet képes mozgás nélkül végigcsinálni, elképesztő önuralommal rendelkezhet.

Ugyanúgy járta a táncot mellettünk a sötétedésben is napszemüvegben feszítő kőrocker, mint az éppen 18 éves, fogszabályzós tinilány, kicsit arrébb pedig egy már javában őszülő néni dülöngélt Cleo Panther lelket simogató hangjára.

Stelarék az electroswing igazi nagyágyúi Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az is idetévedt, aki nem akart

Nagyjából húsz perc kellett ahhoz, hogy a zene odavonzza a Nagyszínpad elé azokat is, akik nem feltétlenül akarták végigtolni ezt a bulit, és a koncert első fél órájában már a hátsó kivetítők előtt is járták a táncot a szigetelők.

A színpadon az énekesnő úgy lejtett fel-alá tízcentis magas sarkújában, mintha házipapucsban sétálgatna,

rengeteg energiával és magabiztosan uralta az egész előadást.

A színpad adottságait nem használták ki, de ez a koncert nem is erről szólt Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Parov Stelar-hangzást uraló fúvó hangszeresek koreográfiájukkal néhol visszaidézték a klasszikus jazzkorszak világát, egyikük még Cleo Panthert is megforgatta az egyik szám közben. Maga Füreder a keverőpult mögött mixelt az élő zenekarra, néha beleszívott az elektromos cigijébe, és nagyon lazán levezényelte az egész koncertet.

A színpadi kép nem volt színes-szagos-konfettis,

különösebben látványos sem, de itt most nem is erről szólt a dolog – az ilyen egy Rihanna-féle bulira illik inkább, aki amúgy, zárójelben megjegyezzük, szintén nem élt vele igazán.

Pluszpont jár a bandának azért, mert nemcsak a hardcore rajongókra gondoltak, hanem azokra is, akik kicsit kevésbé jártasak Stelarék munkásságában, és csak azokat a számokat ismerik, amik átcsorognak a rádiók és a zenetévék rostáján. Volt bőven olyan dal is, ami még annak is ismerős lehetett, aki egyébként azt sem tudja, ki az a Parov Stelar, tökéletesen vegyítették az új dalokat a régiekkel, az ismerteket az ismeretlenekkel. Nem csoda, hogy a koncert végén visszatapsolták őket – amit komolyan is gondoltak, ugyanis majdnem húsz percet húztak rá az egyébként is szép hosszú előadásukra.

Jó néhány ráadásszámmal készült a banda, szerencsére Fotó: Hirling Bálint - Origo

A koncert végére óriásira dagadt tömeg jó része valószínűleg inkább már Rihanna előszele volt, de ők is örülhetnek – bár nem tudhatták előre, de

legalább belehallgathattak valami olyanba is, ami egy vásári hakninál kicsit több és szórakoztatóbb volt.

Stelarék hozták a tőlük elvárhatót, nem kezelték rutinként a fesztivált (pedig azért évente-kétévente őket is látni itthon) – csak beletették, amijük volt, ez pedig pont elég volt arra, hogy letáncoltassák a közönséget a lábáról.