Forradalmi pátosz, irónia és nosztalgia

Hollerung Gábor karmester

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Kortárs romantikusok című előadásában három olyan zeneszerző nagyszabású műve csendül fel, akik a romantika posztmodern megújításával új nyelvet és utat találnak a zeneszerető közönséghez. Céljuk, hogy lebontsák azokat a magas falakat, amelyek eddig a kortárs zene és a hallgatók között húzódtak. Az előadásról és a posztromantika szerepéről az este karmesterével, Hollerung Gáborral beszélgettünk.

Hogyan választotta ki a CAFe Budapest fesztiválon hallható három művet a Kortárs romantikusok című előadáshoz? Miért esett a választás Gyöngyösi Levente, Dubrovay László és Orbán György darabjaira?

Gyöngyösi Levente tíz évvel ezelőtt írta meg Istenkép című kantátáját az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára, ez volt az a kiinduló mű, amit mindenképpen műsorra akartunk tűzni ezen az estén, az idei '56-os emlékév kapcsán. Az Istenkép 50 év távlatából, de talán éppen ezért igazán pontosan mutatja be a forradalom mozgatórugóit. A Szőcs Géza versein alapuló librettó hihetetlen képszerűséggel ábrázolja történelmünk e rendkívül fontos, felemelő és egyben tragikus korszakát. Az Istenkép egy apokaliptikus, megrázó és egyben felemelő mű. Ehhez kapcsoltuk még két nagyszerű kortárs alkotó szintén a posztromantika, vagy más szóval a kortárs romantika műfajába tartozó darabját. A hangversenyen felhangzó első mű Orbán György szerenádja, egy pazar, sokszínű darab. Ezt követi Dubrovay László II. zongoraversenye. Ő a kísérletezés évei után pályája kiteljesedő szakaszában a legbátrabban vállalja, hogy zenei nyelvét, újításait a közönségnek érthető, befogadható formában adja át. A II. zongoraversenyben, ami nevében is viseli a romantikus jelzőt (Concerto romantico), visszatér a romantikához, újra értelmezve a már ismert zenei nyelvezetet.

A romantikáról azt gondolná az átlagos zenehallgató, hogy a zenetörténet rég túlhaladott korszaka. Ám a kortárs zenében újra visszataláltak hozzá az alkotók. Miért történhet ez? Mennyiben más, mennyiben több a posztromantika, mint a romantika?

A posztromantika létrejöttét leginkább azzal a változással lehet magyarázni, ami a XX. század fordulóján történt. Ekkor a zeneszerzők úgy érezték, eljött az a pont, amikor már nem tudják folytatni a több évszázados hagyományokat, szakítani akarnak a hagyománnyal, és egy új zenei nyelv kialakításával kísérleteznek. A kor zeneszerzői szerint a több évszázados tradíció legfontosabb lényegi eleme, azaz a disszonancia harmóniában való feloldása nem folytatható. Ezért megtagadták a klasszikus hangnemiséget, nem törekedtek többé a harmóniára. Az így létrejött művek az átlag zeneszerető hallgatók számára szokatlanok és nehezen befogadhatóak voltak, hiszen mindegyikük csak a saját viszonyrendszerében, a hagyományoktól elszakadva, azokra többé nem reflektálva létezett.

Hollerung Gábor karmester Forrás: Müpa

Brahms és Schumann zenéje között nem érzünk nagy különbséget, Brahms és Verdi között már igen, zenéjük mégis egyformán érthető számunkra. Mégis miért értjük őket? Mert lényegében azonos zenei nyelvet használtak. Schönberg és Kurtág? Még egymás viszonylatában sem értjük őket, mert a dúr-moll rendszertől eltávolodva, saját univerzumukba bezártan értelmezhetők. Nincsenek fogódzók, amelyekhez a hallgató nyúlhatna a megértéshez. Ezt az alkotó és a zeneszerető közönség között húzódó mély szakadékot a huszadik század végére úgy hidalták át a zeneszerzők, hogy visszatértek a harmónia és diszharmónia klasszikus kezeléséhez, mert attól még, hogy újra a zenetörténetbe ágyazottan alkotnak, lehet saját, egyedi arcélük. Ahogy ez évszázadokon át működött is. Mondok egy példát: amikor Liszt írt egy művet egy Mozart- vagy Rossini-témára, akkor a zenehallgatóban korábbi korszakok zenéje is automatikusan megidéződött általa. Aktivizálódott az a kultúrkincs, az a kollektív tudat, amelynek része Mozart és Rossini is. Így működik ez ma is, hiszen a zeneszerzők, ha nem is mindig tudatosan, de egymástól is vesznek ihletet. Az ezen az estén felcsendülő művekben olyan dallamok és zenei karakterek hangoznak fel, amelyek anélkül, hogy konkrétan felismernénk őket, mégis a ráismerés élményével ajándékoznak meg minket. Gyöngyösi Levente darabjában például nem véletlenül bukkan fel az Áll egy ifjú nyírfa a réten című dal, vagy Hacsaturján Kardtánca.

A posztromantikus művek egyik fontos eleme az irónia. Miért nyúlnak hozzá a zeneszerzők és hogyan jelenik meg az irónia a műveikben?

Igen, semmiképp sem feledkezhetünk meg az iróniáról, ami voltaképp minden műfajban megjelenő fontos elem, lényeges dramaturgiai eszköz. Elég csak arra gondolnunk, hogy a zenében a fájdalmat és a drámai pillanatokat legtöbbször iróniával ellenpontozzuk. Ezen az estén is több ironikus ábrázolással találkozhatunk. Dubrovay szinte valamennyi művében felfedezzük az iróniát, de említhetem Gyöngyösi Leventét is, akinek a kantátájában a negyedik tétel, a Kádárról festett groteszk portré szintén egy démonikusan ironikus kép. Orbán Györgyöt nem annyira az irónia, mint inkább egyfajta könnyedség, játékosság jellemzi, ami mindig együtt jár a jazzes elemek felvonultatásával.

Ahogy említette, ezek a darabok újra hidat képezhetnek a kortárs zene és a közönség között, megszerettethetik újra a hallgatókkal a kortárs zenét. Karmesterként is hálás feladat posztromantikus darabokkal dolgozni?

Én szívesen foglalkozom hálátlan művekkel is, mert ha egy zene jó, érdemes és élvezetes vele dolgozni, annak ellenére, hogy nehéz és nehezen átadható vagy a közönség számára nehezebben befogadható. Azt gondolom, hogy erre az estére jó műveket választottunk: olyan önmagukban is értékes, fontos alkotásokat, amelyek a közönség bizalmát is visszaállíthatják, mert újra utat, kapcsolódási pontot nyithatnak a kortárs zenéhez.

Kortárs romantikusok

Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar
2016. október 18., 19.30
Müpa

Közreműködik:
Pasztircsák Polina - szoprán, Gábor Géza - basszus, Balázs János – zongora, Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna), a Nemzeti Énekkar férfikara (karigazgató: Somos Csaba)

Műsor:
Orbán György: Szerenád
Dubrovay László: II. zongoraverseny (Concerto romantico)
Gyöngyösi Levente: Istenkép

Jegyárak: 2200 Ft, 2500 Ft, 3500 Ft, 4500 Ft