Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az alapító, Alfred Nobel szerint az kaphatja meg a díjat, aki az irodalom területén legkiválóbb munkát fejti ki példás szellemiséggel. A kitételt már kevésbé tartja szem előtt, illetve másképpen értelmezi az akadémia, így Bob Dylan Nobel-díjával kapcsolatban két alapvető kérdés merül fel. A zenéhez kapcsolódó életművét be lehet-e sorolni az irodalomba, azaz egyáltalán jogosan merült-e fel a neve a jelölés során? Ha igen, akkor ez az életmű elég kiemelkedő-e ahhoz, hogy megkapja érte a legrangosabb irodalmi kitüntetést, vagy mások jobban megérdemelték volna?
Bob Dylan a Svéd Akadémia indoklása szerint azért kapta a Nobel-díjat, mert újfajta költői kifejezésmóddal gazdagította az amerikai zenét. A Nobel-bizottság Szapphóra és Homéroszra hivatkozott, akik zenei kísérettel előadandó költeményeket írtak, és csak később kezdték önállóan olvasni műveiket.
A szöveg e szerint az értelmezést szerint nem kevésbé értékes azért, mert zenével párosul.
Erre azonban könnyen lehet azt válaszolni, hogy Bob Dylan remek dalszerző és zenész, kulturális jelentősége és hatása megkérdőjelezhetetlen, de ennek megfelelően meg is kapta a vonatkozó zenei díjakat és kitüntetéseket. 13 Grammyje van különböző kategóriákban, beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, a Songwriters Hall of Fame-be, a Wonder Boys filmzenéjéért pedig kapott Golden Globe- és Oscar-díjat is. Minek még ide irodalmi Nobel-díj?
Jason Pinter amerikai bestseller író sommásan foglalta össze a problémát kevéssel a díjazott kihirdetése után: ha Bob Dylan irodalmi Nobelt kap, akkor Stephen Kinget iktassák be a Rock and Roll Hall of Fame-be (King íróként több zenésszel, köztük a Ramonesszel működött együtt, és a Rock Bottom Remainders nevű írózenekarban játszott). Habár az analógia nyilván vitatható, plasztikusan fogja meg a fő dilemmát. Pinter és sokan mások szerint mivel Dylan elsősorban zenész, munkásságát a zene keretein belül lehet és kell elismerni.
A New York Times Dylan Nobel-díjáról szóló egyik cikke egyenesen azt a címet kapta, hogy a döntés újraírja az irodalom határait. A Svéd Akadémia viszont nem magától állt elő ezzel az ötlettel: az elmúlt két évtizedben Bob Dylannek akadtak támogatói.
Christopher Ricks brit irodalomkritikus monográfiát szentelt a témának, honfitársa, a költő Sir Andrew Motion szerint pedig irodalomórákon kellene foglalkozni a dalszövegeivel. 2008-ban Dylannek első rockzenészként Pulitzer-díjat ítéltek oda az amerikai zenére és populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, és az indoklásban szövegeinek költői erejéről írtak. A Nobel-díjáért pedig 1996 óta lobbiznak különböző akadémikusok.
Ebből a szempontból kicsit átértékelődik, hogy mennyire merész a döntés. Mint ahogy abból a szempontból is, hogy megint egy idősebb, fehér férfit választott a Svéd Akadémia. Az irodalmi Nobel-díjasok átlagéletkora ugyanis 65 év, a 113 díjazottból 14-en nők, köztük mindössze négy színes bőrű alkotóval.
A döntés szokatlansága abban áll, hogy elsősorban dalszövegekért díjaztak valakit,
egy zenészt, most először a díj történetében. Dylan Nobel-díja felveti a kérdést, hogy mennyire lehet kitágítani a kategóriát, hogy egyáltalán jelentsen még valamit az, hogy irodalmi Nobel-díj.
Bob Dylan most Rudyard Kipling, G. B. Shaw, Ernest Hemingway, Albert Camus, Thomas Mann, Gabriel García Márquez és Samuel Beckett társaságába került, hogy csak a legismertebb díjazottak közül említsünk néhányat. Az utolsó amerikai pedig, aki irodalmi Nobelt kapott, a regényíró Toni Morrison volt (a Svéd Akadémiát gyakran kritizálják is az európai írók túlsúlya miatt).
Ha elfogadjuk, hogy a dalszöveg is értelmezhető irodalomként, még mindig felmerül a kérdés, hogy megérdemli-e Bob Dylan, hogy ezekkel az életművekkel együtt emlegessék. (Persze azoknak a listája is kifejezetten impresszív, akik nem kaptak Nobelt, például Tolsztoj, Zola, Joyce, Kafka, Proust és Woolf is közéjük tartozik.)
Az irodalmi díjazottakról szóló döntést a Svéd Akadémián belüli öttagú bizottság készíti elő, amelynek tagjait három évre választják.
A nyertest minden évben nehéz megjósolni, mert a jelöltek listája 50 évig titkos.
Először több száz helyről javaslatokat gyűjtenek be: tudományos intézmények, irodalmi szervezetek, korábbi díjazottak, nyelv- és irodalomtudósok adnak be ajánlásokat. A következő körben a bizottság egy szűkített, 15-20 főből álló listát állít össze az akadémiának. A tagok hónapokig tanulmányozzák a jelöltek munkásságát, és többször is megvitatják az érdemeiket.
A legnagyobb fogadóirodák idén (is) Ngugi Wa Thiong'o kenyai, Murakami Haruki japán, és Philip Roth amerikai írót, illetve az Adunis néven alkotó szíriai-líbiai költőt tartották a négy legesélyesebbnek a díjra. Közülük Haruki a legismertebb és a legnépszerűbb, akinek Kafka a tengerparton című könyve bestsellerré vált. Több listán két magyar író, Nádas Péter és Krasznahorkai László neve is előkelő helyen szerepelt az esélyesek között. Krasznahorkai nemrég egy másik rangos irodalmi elismerést, Man Booker-díjat kapott, Nádas pedig a Párhuzamos történetek-kel a közelmúltban nagy nemzetközi népszerűségre is szert tett.
Sokak szerint abszurd gondolat, hogy Dylan fontosabb alakja lenne a kortárs irodalomnak, mint azok az írók és költők, akik a fogadóirodák szerint még az esélyesek között szerepeltek.
Nobel-díja, habár az amerikai kultúra sikere is egyben, az amerikai írókat és költőket is megosztotta.
A PEN Club amerikai tagozata több író és költő véleményét is összegyűjtötte a témában, és ezek között számos olyat találunk, amely bírálja a döntést.
A költő Amy King például úgy fogalmazott, hogy Bob Dylannek akkor van esélye arra, hogy valami jót tegyen az amerikai irodalomért, ha visszautasítja a díjat. Szerinte Dylan már megkapta az elismeréseket, amelyeket megérdemelt, és most inkább valaki olyanra kellene ráirányítani a figyelmet, akinek még nem honorálták megfelelően a munkásságát. Talán némileg meglepő, de több fiatal amerikai szerző is hozzá hasonló állásponton volt, és abban reménykedtek, hogy Dylan visszautasítja a díjat.
Az egyik legismertebb élő Nobel-díjas író, a perui Mario Vargas Llosa egyenesen megdöbbent a döntésen. Berlinben, új könyvének, az Öt sarok-nak (Cinco Esquinas) bemutatóján azt mondta, a Svéd Akadémia döntése a "mai kultúra növekvő frivolságának kifejeződése". Azt is hozzátette:
ez a látványosságok civilizációja, és úgy tűnik, ez a trend elérte a Svéd Akadémiát is."
Egyes amerikai PEN-tagok pedig úgy reagáltak, hogy más szerzőket kellett volna díjazni, ha amerikai alkotót akart elismerni a Svéd Akadémia. Peter Godwin elnök úgy fogalmazott, hogy pusztán az irodalmi érdemekre támaszkodva Philip Roth és Don DeLillo jobban megérdemelte volna a díjat.
"Az egyik legnagyobb hatása az irodalmi Nobel-díjnak az, hogy olvasók millióit indítja arra, hogy felfedezze vagy újraolvassa egy szerző életművét. Ebben az esetben nem így van, ezek után is úgy fogyasztjuk majd Dylan műveit, ahogy az a szándékában állt: a fülünkkel" - vélte Godwin.
Ahogy Godwin is írta, a Nobel-díj óriási lehetőség arra, hogy a kiválasztott szerző műveit számos országban megismerjék. Sokan, költői érték ide vagy oda, azért tartják elhibázottnak Bob Dylan díjazását, mert egy rengetegszer elismert, népszerű művészt tüntettek ki, akinek nincs szüksége a 8 millió svéd koronára, és elsősorban nem az irodalom területén alkot.
Jacob Dalborgot, a Bonnier Books nevű óriási svéd könyvkiadó vezetőjét Frankfurti Könyvvásáron kérdezték arról, hogy mit szól a díjhoz.
Szerintem szomorú, hogy nem olyan a Nobel-díjas, akivel a könyvesboltok és a könyvkereskedők több könyvet el tudnának adni
- mondta Dalborg.
A díjazott bejelentése ugyanis évről évre alaposan felpörgeti a könyvpiacot. A kanadai novellaíró, Alice Munro könyveiből például 2013-as győzelme után 4000 százalékkal többet adtak el hazájában, az USA-ban pedig 700 százalékos volt a növekedés.
Amikor pedig a széles körben ismeretlennek számító svéd költő, Tomas Transtromer nyert 2011-ben, az Amazonon és más könyváruházakban hamar készlethiány lépett fel a könyveiből. Ennél is beszédesebb adat, hogy a 2007-es nyertes, a brit Doris Lessing Az arany jegyzetfüzet című, 1962-es regényéből a bejelentés előtt heti ötven, utána pedig több mint heti 1100 példányt adtak el.
Magyarul csak Lessing Nobel-díja után, 2008-ban jelent meg az említett regény. Ebből is látszik, hogy a Nobel-díj nemcsak a már megjelent kötetek eladási számaira van óriási hatással, hanem természetesen az új kiadásokat is előmozdítja. Amerikában például különösen fontos ez: a New Yorker magazin egy korábbi cikke szerint az évente kiadott több tízezer prózai, verses- és drámakötetnek csak néhány százaléka fordítás.
Ráadásul - egy-egy kivételtől eltekintve – a külföldi szerzők műveit jobbára kevés marketingbüdzsével rendelkező, kis kiadók adják ki, így ezek a könyvek nem nagyon találják meg az utat a nagyközönséghez. Ebben drámai változást hoz a Nobel mint a legrangosabb irodalmi díj. Kisebb léptékben, de hasonló folyamatok játszódnak le a világ más könyvpiacain is.
A Nobel-díj tehát az elismerés mellett az egyik legjobb reklám is,
viszont Bob Dylannek nincs szüksége hírverésre.
Ettől függetlenül az ő köteteinél is lejátszódott az, ami minden irodalmi Nobel-díjasnál – művei iránt azonnal megnőtt a kereslet. Lényeges különbség viszont, hogy Dylannek csak két saját könyve van - az önéletrajzi Krónikák: Első kötet és a Dalszövegek 1961-2012. A Dalszövegek az Amazon eladási listáján a bejelentés napján a 73 543. helyen állt, a nap végére a 209. legkeresettebb könyv lett. A Krónikák is több mint tizenötezer helyet javított, és hamar el is fogyott a készlet.
Az is igaz, hogy bár Dylannek csak két saját könyve van, róla viszont rengeteget írtak már, amelyek iránt szintén megnőtt a kereslet, és valószínűleg újabb köteteket is fog inspirálni a bejelentés. Viszont ezek nem a fikciós irodalom körébe tartozó művek, így az a várt bővülés, amelyre a könyvkiadók számíthatnak egy-egy Nobel-díj bejelentése után a szektorban, most biztosan nem fog bekövetkezni.
A zeneipar viszont jócskán profitálhat a díjból. Kevéssel a bejelentés után Bob Dylan válogatáslemezei és a Blonde on Blonde hamar a legkeresettebb 25 album közé került CD-n és vinylen is az Amazonon.
