Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Le Seuil párizsi kiadó kedden mutatta be a 288 oldalas kötetet, amely a festőnek tulajdonított 65 tusrajz reprodukcióját tartalmazza. Az albumot egyszerre publikálják Franciaországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban.
A többségében környékbeli tájakat, portrékat (köztük Gauguinét), virágokat és fákat ábrázoló vázlatok állítólag 1888 és 1890 között készültek a dél-franciaországi Arles Café de la Gare nevű fogadójában, ahol a festő szobát bérelt.
Van Gogh állítólag a hotel egyik pénztárkönyvét használta rajzolásra.
A szokatlan"rajzfüzet" a Café de la Gare archívumából került elő évekkel ezelőtt, és jelenleg magántulajdonban van. A Vincent Van Gogh, le brouillard d'Arles, carnet retrouvé című könyv szerzője egy neves kanadai művészettörténész és Van Gogh-kutató, Bogomila Welsh-Ovcharov.
Az amszterdami Van Gogh Múzeum viszont a kötet párizsi bemutatásának pillanatában tette közé közleményét, amely szerint a
monoton, esetlen és erőtlen
rajzok csak utánzatok.
"A múzeum szakértői a múzeum gyűjteményében és más helyeken Van Gogh-rajzokon éveken át végzett kutatások alapján arra a következtetésre jutottak, hogy e rajzok Van Gogh rajzainak imitációi" - írta közleményében a múzeum, amely a művész legjelentősebb rajzgyűjteményével rendelkezik.
A múzeum szakértői több hibát is felfedeztek a héten publikálandó vázlatokban,
például azt, hogy barna tintával készültek, holott Van Gogh 1888 és 1890 között készült rajzain sehol sem fordul elő barna tinta. A festő fekete, alkalmanként lila tintát használt, és bár ezek az idő múlásával mára megbarnultak, a szállodai kasszakönyvben látható rajzok eredetileg is barna színűek.
A holland Van Gogh-kutatók szerint nem stimmel a papír és a stílus sem, és olyan, mintha az alkotó nem ismerte volna megfelelően a helyeket, amelyeket ábrázolt. Ez pedig szintén nem vall a holland festőre.
A kiadó szerint viszont a rajzok eredetisége megfelelően megalapozott Bogomila Welsh-Ovcharov által. A kötet szerkesztője, Bernard Comment szintén kiállt a hitelesség mellett, hozzátéve, hogy a Van Gogh Múzeum már korábban is tévedett hasonló kérdésekben.
