A Guardian beszámolója szerint a november 25-én meghalt Fidel Castro Kuba irányítása mellett Gabriel García Márquez nem hivatalos szerkesztője is volt, miután az 1970-es években szoros barátságot kötöttek.
Egy latin-amerikai tanulmányokkal foglalkozó egyetemi oktató, Stéphanie Panichelli-Batalla, aki Fidel & Gabo címmel könyvet is írt a témáról, azt mondta a lapnak, hogy Castro rengeteget olvasott, és miután találkozott az íróval, sokszor beszélgettek irodalomról. Fidel Castro később felajánlotta, hogy elolvassa Márquez műveit, mert "jó szeme volt a részletekhez".
A kolumbiai Márquez a kubai forradalom elkötelezett támogatója volt, és támogatását akkor sem vonta meg Castrótól, mikor az elnököt elkezdték támadni az emberi jogok sorozatos megsértésével. Panichelli-Batalla szerint
az író teljes kéziratokat küldött az elnöknek átolvasásra, mielőtt a kiadónál leadta volna őket.
Castro nyelvtani és tárgyi megjegyzésekkel látta el a kéziratot, a korrektúra nem ideológiai jellegű volt.
Az Egy hajótörött története című műnél például Castro észrevette, hogy Márquez rosszul számolta ki a hajó sebességét, ez az észrevétel pedig arra indította az írót, hogy rendszeresen elküldje a kéziratait Castrónak.
Az író és az elnök egyébként 1977-ben találkozott egy kubai hotelben. A találkozás állítólag véletlen volt, de Panichelli-Batalla szerint Castro előre megszervezhette azt.
Habár Márquez elfogadott tanácsokat Castrótól, azt nem lehet tudni, hogy ez fordítva is megtörtént-e. Az író egy 1978-as interjúban arról beszélt, hogy szemtől szembe szokta kritizálni az elnököt, de nyilvánosan soha nem tenne ilyet.