A Balassi Intézet feladata alapvetően mindig a magyar kultúra külföldi bemutatása volt, így az intézet a kulturális diplomácia egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Ma jogutódlással a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkárságaként működik.
„A kulturális diplomácia a klasszikus diplomácia és a gazdasági diplomácia mellett a külkapcsolatok egyik legfontosabb pillére - mondja Hammerstein Judit helyettes államtitkár. - Mindhárom terület a nemzeti érdekérvényesítés fontos terepe, ezen belül a kulturális diplomácia értelemszerűen a kultúra eszközeivel igyekszik akár a klasszikus, akár a gazdasági diplomácia célkitűzéseit elérni, illetve Magyarország jó hírnevének öregbítését előmozdítani. A kultúra ott is képes a kapcsolatteremtésre, hidak építésére, ahol ez más úton nehézkes, vagy valamilyen oknál fogva pillanatnyilag nem lehetséges."
A kulturális eszközök manapság nélkülözhetetlenebbek, mint valaha: „A világban mindenütt azt tapasztalhatjuk, hogy e három pillér közül az utóbbi időben
jelentősen fölértékelődött a kulturális diplomácia szerepe
– teszi hozzá a helyettes államtitkár. – Olyannyira, hogy ma már a nagy ázsiai országok is, úgy, mint Kína, vagy India, kultúrájuk népszerűsítésére hatalmas energiát és pénzt fordítanak, hiszen tisztában vannak azzal, hogy legjobban ezen keresztül tudják érdekeiket megjelentetni akár a közép-európai régióban is. Egyetlen ország sem mondhat le arról, hogy a nemzetközi kapcsolatépítéskor a kultúrára erőteljesen támaszkodjon. A mi esetünkben ennek egyébként is hangsúlyos jelentősége van, hiszen aligha lehet megkerülni azt a tényt, hogy
Magyarország kulturális potenciálja, kulturális kisugárzása lényegesen meghaladja mind gazdasági, mind politikai erejét.
Gazdag kultúrájú, kultúrateremtő és egyben kultúraközvetítő országként tart számon minket a világ, és erre alapozva kell nagyon tudatosan építkeznünk."
2016. augusztus 31-gyel az intézet hivatalosan betagozódott a Külgazdasági és Külügyminisztériumba. Ez a hétköznapi gyakorlatban jelent ugyan változásokat, de az intézetről kialakult képet alapvetően nem érinti: „A Balassi Intézet brandjét igyekszünk megtartani, függetlenül attól, hogy 2016 nyarának végén, a kormány döntésének értelmében, az intézet a maga portfóliójával betagozódott a Külgazdasági és Külügyminisztériumba.
Ez a brand ugyanis gyökeret vert itthon és külföldön egyaránt,
egyfelől a magyar nemzeti művelődés nemzetközi kapcsolatrendszerének legfontosabb háttérintézményeként, másfelől pedig a külföldi magyar kulturális intézetek elnevezéseként – fogalmaz Hammerstein Judit, aki 2014-től főigazgatóként állt az intézet élén. - Az integrációval elindult az a folyamat, amelynek nyomán a kulturális diplomáciához kapcsolódó rendkívül tagolt és szerteágazó eszközrendszert igyekszünk egységesebb és hatékonyabb irányítás alá helyezni.
Korábban a Balassi Intézet volt már a Külügyminisztérium, azt megelőzően pedig a kultúráért és az oktatásért felelős tárca háttérintézménye is, - eltekintve most attól a rövid átmeneti időszaktól, amikor a KIM felügyelete alá tartozott. Így az elmúlt évek során kormányalakítás közeledtével mindig élénk vita folyt arról, hogy az intézetet – ezen belül is leginkább a külföldi magyar kulturális intézeteket - a két minisztérium közül melyiknek kellene felügyelnie.
Ennek a dilemmának egyébként van létjogosultsága,
már csak a terület köztes, minisztériumi hatáskörökön túlmutató helyzetéből adódóan is. A nagyvilágban főtrendként is ez a két megoldás létezik. Azt reméljük, hogy az új struktúrában a rendelkezésre álló erőforrások azonos cél érdekében hatékonyabban lesznek mozgósíthatók."
A Külgazdasági és Külügyminisztérium a Balassi Intézet gyakorlatilag majdnem összes funkcióját átvette egy új helyettes államtitkárság keretében: a Márton Áron Szakkollégium az egyetlen kivétel.
„Ennek egyedül az volt az oka – mondja a helyettes államtitkár -, hogy a határon túli magyar fiatalok kollégiumi elhelyezését és szakkollégiumi képzését biztosító budapesti és három vidéki bázisból álló hálózatot minisztériumi struktúrába bajosan lehetett volna integrálni. Így ezt a Balassi Intézet még a Külgazdasági és Külügyminisztériumba való beolvadást megelőzően átadta az EMMI-n keresztül az ELTE-nek. A határon túli fiatalokat segítő tehetségkutató, illetve kutatást támogató programok, az ösztöndíjas képzések viszont változatlanul abban a portfólióban maradtak, amelyet a KKM visz tovább."
A Hammerstein Judit által vezetett helyettes államtitkársághoz nemcsak 24 külföldi kulturális intézet, hanem az oktatásért és kulturális diplomáciáért felelős szakdiplomaták felügyelete is hozzátartozik, akárcsak a vendégoktatói hálózat. Ez utóbbit a helyettes államtitkár szintén a kulturális diplomácia fontos eszközének tekinti: „A vendégoktatókkal, lektorokkal szemben nemcsak azt az elvárást támasztjuk, hogy külföldi egyetemeken magyar nyelvet tanítsanak, magyar történelemhez, kultúrához kapcsolódó előadásokat tartsanak, kutatási projektekben vegyenek részt és ápolják az egyetemközi kapcsolatokat, hanem
kifejezetten úgy is tekintünk rájuk, mint kulturális diplomatákra, menedzserekre.
Az is feladatuk, hogy a magyar kultúrát képviseljék - azokban a városokban, ahol sem intézet, de még külképviselet sincsen, még hangsúlyosabban -, illetve, hogy kulturális programokat szervezzenek, nem kifejezetten a magyar nyelvet tanuló hallgatóik, hanem egy sokkal szélesebb közönség számára. Egy nagyon bonyolult, tagolt, és rendkívül értékes hálózat tartozik tehát hozzánk, amelynek a felsoroltakon kívül részét képezi a Somlói úti központban folyó magyar nyelvoktatás, magyarságismereti, hungarológiai, műfordítói képzések és az ösztöndíjas programjaink, úgymint a Balassi Nyári Egyetem is. Ezeken részt vehetnek akár a diaszpórában élő magyar, illetve magyar hátterű fiatalok, akár a magyar kultúra, nyelv iránt érdeklődő külföldiek, akár a Stipendium Hungaricum program keretében Magyarországra tanulni látogató fiatalok, akik közül sokan nem német vagy angol, hanem a magyar nyelvű felsőoktatási képzéseken szeretnének részt venni, így őket fel kell készíteni nyelvileg arra, hogy állni tudják a sarat a magyar egyetemeken."
A kérdésre, hogy a szerteágazó hálózat egyes elemei, például a külföldi kulturális intézetek, mekkora önállóságot élveznek, Hammerstein Judit így válaszol: „Számos produkciót ajánlunk ki, hiszen többek között ez is feladatunk, de
konkrét programokat nem írunk elő.
Művészek és ügynökségek keresnek meg bennünket, hogy felhívják a figyelmünket újonnan létrejött produkciókra, színházi, táncművészeti előadásokra, kiállításokra. Ha ezek valóban minőségiek, és a magyar kultúrát, Magyarországot méltóképpen képviselik, illetőleg, ha illeszkednek valamilyen aktuális kontextusba, akkor bekerülnek abba a csomagba, amelyet rendszeresen kiajánlunk az intézetek részére. De
a döntésben az intézetvezetők önállóak,
hiszen ők rendelkeznek a szükséges helyismerettel, ők látják, hogy az adott közeg, a befogadó ország mire érzékeny, mire van, és mire nincs fogadókészség. Azt is ők tudják megítélni, hogyan lehet egy konkrét produkciót úgy kontextusba helyezni, hogy az érdekes legyen adott esetben Párizs, Peking vagy New-York közönségének.
Bízunk az intézetvezetők belátásában, szakmai felkészültségében és önállóságában; alapvetően háttértámogatást nyújtunk nekik. Hiszen egy külföldön dolgozó intézményvezetőnek néhány év elteltével értelemszerűen halványodik valamelyest a kapcsolata a magyar kulturális szcénával. Ezért a friss magyar újdonságokra, kiadványokra, produkciókra mi itthonról jobban fel tudjuk hívni a figyelmüket. Az azonban szigorú elvárás az intézetvezetők felé, hogy számukra is világos legyen: mindegyik intézet ugyanazt az országot képviseli, és mind a 24 kulturális intézet programkínálatából ki kell rajzolódnia egy koherens képnek a magyar kultúráról és annak népszerűsítéséről."
Amikor a Balassi Intézet év végén felkéri az intézeteket arra, hogy állítsák össze a következő évi programjaikat, irányelveket is adnak a szervezéshez. Ezek pedig szorosan kapcsolódnak az adott év évfordulóihoz.
„A 2017-es év többek között a Kodály-évforduló jegyében telik,
így azt kérjük, hogy mindegyik intézet igyekezzen valamilyen módon tisztelegni Kodály munkássága előtt. Mindezt központilag is segítjük: együttműködési megállapodást kötöttünk a Kodály Intézettel annak érdekében, hogy az elkövetkezendőkben minden külföldi intézetünkben meg tudjunk szervezni egy néhány napos, sok helyütt egyhetes Kodály-szemináriumot. Erre szinte mindenhol a világon komoly igény mutatkozik. A Kodály Intézet összegyűjti az érdeklődő karnagyokat, előadóművészeket, énekeseket, pedagógusokat, szakembereket, akiknek bemutatják a Kodály-módszert, abszolút gyakorlatias aspektusból. A szemináriumot aztán közös éneklés, közös koncertezés követi. Büszkék vagyunk arra egyébként, hogy létrehoztuk az első nemzetközi Kodály-pontot Pekingben, a Pekingi Magyar Kulturális Intézet jóvoltából.
A szintén 2017-ben zajló Arany János-emlékévet külföldön megjeleníteni sokkal nehezebb ugyan, mint Kodály munkásságát, de aki fifikás, kellő kreativitással meg tudja találni a módját, hogy izgalmas és érdekes programot szervezzen ehhez kapcsolódóan is. Az intézetek programjaiban vissza kell köszönnie a reformáció 500., és ott, ahol ez érdeklődésre tarthat számot, a kiegyezés 150. évfordulójának, de folytatódnak az első világháborús megemlékezések is. A filmes területen Fábri Zoltánra emlékezünk, az irodalomban pedig Szabó Magdára és Kassákra."
A legsikeresebb programok azok lehetnek, amelyek képesek
minél szélesebb közönségréteget megszólítani,
további együttműködéshez vezetnek, de az sem elhanyagolható szempont, hogy legyenek más környezetre is
könnyen adaptálhatóak és praktikusan utaztathatóak is.
„Fontos számunkra az is, hogy olyan programokat szervezzenek az intézetek, amelyek szélesebb közönséget, nagyobb láthatóságot képesek elérni, és nem csak a helyi magyarság érdeklődésére tarthatnak számot. Állandó vita tárgya, hogy
egy külföldi intézetnek elsősorban a helyi magyarokat vagy a többségi társadalmat kellene-e megszólítania.
Ez a kérdés helyszínenként más és más hangsúllyal vetődik föl: Sepsiszentgyörgyön más választ kell rá adni, mint Párizsban, Pekingben, vagy esetleg Zágrábban. Nyilván mindkét közönséghez szólni kell, de például Párizsban, vagy Pekingben nem lehet kérdés, hogy elsődleges célunk a többségi társadalomhoz eljuttatni a magyar kultúrát, olyan programokon keresztül, amelyek jelentős láthatóságot biztosítanak, fölkeltik az érdeklődést, színvonalasak, és képesek arra, hogy érzékeltessék a magyar kultúra sokszínűségét, gazdagságát.
Arra is buzdítjuk az intézeteket, hogy olyan programok megvalósítására törekedjenek, amelyek nemcsak egyszeriek, hanem további együttműködést generálnak a befogadó országokban működő kulturális intézményekkel, művészekkel. Annak is nagyon örülünk, ha például a brüsszeli, vagy a New York-i intézetünk olyan programokban is gondolkodik, amelyet könnyű átvinni Párizsba, illetve Washingtonba. Ezzel elő tudjuk segíteni a kívánatos hálózatosodást, és nem utolsó sorban költséghatékonyan egyszerre több helyszínen is be tudjuk mutatni ugyanazt a produkciót. Mi ehhez is igyekszünk szakmai támogatást adni a saját, központi programjainkkal: a Somlói úti épület ugyanis
nemcsak irodaház, hanem rendezvényközpont is egyben,
ahol olyan koncerteket, kiállításokat valósítunk meg, amelyeket aztán tovább utaztathatunk az intézeti hálóban. A Megszínesített napfény című Róth Miksa-kiállításunkat például számos intézetben, de még Marosvásárhelyen és Sanghajban is sikerrel mutattuk be, és ugyanez igaz az első világháborús kiállításunkra. Ez utóbbi egészen sajátos aspektusból, a nők szempontjából láttatta a világháborút, (N)Ők is hősök – Magyar női sorsok az I. világháborúban címmel, megrendítő fotókon keresztül.
Korábban nem volt olyan kiállítás Magyarországon,
amely kifejezetten azon keresztül közelítette volna meg az első világháborús eseményeket, hogy a nők, anyák, lányok, feleségek hogyan élték meg a világégést, és a háború hogyan változtatta meg az ő társadalmi státuszukat. Hogyan nézett ez ki 1914-ben, 1918-ban, vagy 1921-ben: hogyan jutottunk el odáig, hogy megjelenhetett az első parlamenti képviselőnő Magyarországon?"
Hasonló megfontolásokból jött létre a Balassi Intézet megbízásából egy Csárdáskirálynő-produkció, az operett zenei keresztmetszete.
„Egy teljes Csárdáskirálynő-előadást utaztatni felettébb nehézkes és költséges lenne, viszont ez a négyszereplős, kvintettel fellépő produkció, amelyet az Operettszínház művészeivel és a Pentaton Koncert- és Művészügynökséggel együttműködve, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával sikerült megvalósítani,
izgalmas, élvezhető és viszonylag könnyedén mozgatható.
2016-ban, az operett budapesti ősbemutatójának századik évfordulójához kapcsolódóan, hat helyszínen mutattuk be ezt a kamaraelőadást: Budapest után járt Brüsszelben, Varasdon, Moszkvában, Delhiben és Bécsben, és olyan nagy volt a sikere, hogy még tavaly bejelentettük a turné folytatását, húsz további helyszínnel. Időközben járt már a produkció Szerbiában, Londonban és Kínában három városban is, és most utazik tovább, többek között ukrajnai, galíciai városokba, Romániába, Erdélyen kívüli helyszínekre is. A Csárdáskirálynő nem csak az egykori Monarchia vidékein népszerű. A töretlen sikert nemcsak az jelzi, hogy az operettet máig szinte rendszeresen játsszák a világ színpadain, hanem Kálmán Imre neve is azon kevesek között szerepel Bartók és Puskás mellett, akiket külföldön emblematikusan magyarnak tekintenek. Függetlenül tehát attól, hogy az operett műfajáról ki mit gondol, ez egy példátlanul sikeres darab: az volt az elmúlt 100 évben, és valószínűleg az elkövetkezendő 100 évben is az marad. Vitán felül áll, hogy
a magyar operett az egyik leghálásabb magyar kulturális exportcikk,
amelynek kiterjedt, lelkes közönsége van külföldön is." – mondja a helyettes államtitkár.
Az elmúlt év egyik legnagyobb, a Balassi Intézethez köthető sikere egészen más módon jött létre, mint a többi produkció.
„A Future Present című Moholy-Nagy László-kiállítás a New-Yorki Guggenheim Múzeum ötlete volt: ők döntöttek úgy, hogy a tavaly éppen 70 éve meghalt Moholy-Nagy László munkásságát egy nagyszabású, mintegy 300 művet felvonultató kiállítás keretében mutatják be az amerikai közönségnek. A Guggenheim Múzeum ennek apropóján kereste meg a magyar főkonzulátust, hogy akarunk-e valamilyen módon közreműködni ebben a kiállításban. A Külügyminisztérium aztán nemcsak anyagilag támogatta a Future Present létrejöttét, hanem, kihasználva ezt az óriási lehetőséget, a kiállítás köré több hónapos, összművészeti programsort is összeállítottunk a New Yorki-i Magyar Intézet és a főkonzulátus segítségével, amelyet részben a Guggenheim Múzeummal együttműködésben valósítottunk meg.
Vitathatatlan, hogy
Moholy-Nagy László a legismertebb magyar művészek közé tartozik külföldön.
Egyfelől kapcsolatot jelent az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között, mert a német Bauhaus-mozgalmat követően ő lett a vezetője az új Bauhaus-mozgalomnak, amely helyileg Chicagóhoz köthető. Ő hozta létre egyébként a chicagói Design Intézetet is. Másfelől pedig a Moholy-Nagy László-tárlat apropóján igyekeztünk bemutatni a New York-i közönségnek, hogy mit jelent a magyar modernizmus.
Moholy-Nagy László ugyanis nem a légüres térből érkezett;
létezik egy erőteljes magyar modernista hagyomány, volt egy markáns magyar avantgárd mozgalom, amelynek kiindulópontja a Kassák-kör volt. Moholy-Nagy László is innen indult, mielőtt a Bauhaus-mozgalom emblematikus figurájává vált volna. Az ő pályáján keresztül bemutatható a magyar modernizmus ereje, szépsége, a magyar innováció, a magyar újító szellem lényege. A magyar modernista hagyomány ugyanis nemcsak befogadója volt az egyetemes modernizmusnak, hanem arra is képes volt, hogy érdemben inspirálja, alakítsa, befolyásolja azt. Arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a magyar modernizmus nemcsak az Amerikában jól ismert Moholy-Nagyból, Breuer Marcellból vagy Bartók Bélából áll. Nem halott hagyományról, hanem
egy olyan nagyszerű hagyatékról van szó, amely a jelenben is hat,
és ma is vannak követői. Elég csak a mai kísérletező zenei műfajokra gondolni, akár a komolyzenén, a jazzen, az elektronikus zenén, vagy a világzenén belül.
Azt gondoltuk, hogy két területen lehet leginkább a magyar modernizmus élő voltát bemutatni: egyrészt a zene, másrészt a fotóművészet terén. Moholy-Nagy László igen sokoldalú művész volt: filmet készített, fotózott, dizájnnal is foglalkozott - ezért is volt logikus az a felvetés, hogy a Future Present kapcsán szervezzünk két, magyar fotóművészetet bemutató kiállítást is New York galérianegyedében. Hiszen ez volt a másik nagy terület, ahol a magyar művészek nemhogy a fősodorban voltak, hanem
konkrétan befolyásolták, alakították az egyetemes fotóművészetet:
Capától André Kertészig, Lucien Hervétől Brassaiig hosszasan lehetne sorolni azokat, akik külföldön nagy tekintélyt, elismerést vívtak ki maguknak. De ennek is van folytatása a jelenben: ma is vannak nagyszerű fotóművészeink, akik reflektálnak a kertészi vagy Moholy-Nagy-féle hagyományra. Nos, összességében elmondható, hogy nagy sikere volt a programsorozatnak. Azon persze aligha lehet csodálkozni, hogy a Guggenheim Múzeum kiállítását igen sokan megnézték, de az vitathatatlanul nagy eredmény, hogy a mi kísérőprogramjainkra is rengetegen voltak kíváncsiak. A vezető amerikai lapok nem rövidke anyagokban, hanem nagy, fényképes tudósításokban számoltak be róluk.
Ez a programsor sem zárult még le: A Moholy-Nagy-kiállítást New York után a Chicagói Művészeti Múzeum mutatta be három hónapon át, februártól pedig Los Angelesben láthatják az érdeklődők. Minden állomás kiváló lehetőséget teremtett, illetve teremt számunkra, hogy hasonló kísérőprogramokat szervezzünk a tárlat köré, és felhívjuk az amerikai közönség figyelmét a magyar kultúrának erre az egészen páratlan, újító szellemű, rendkívül inspiratív oldalára."
A Moholy-Nagy-tárlathoz kapcsolódó programsorozathoz hasonlóan ebben az évben is folytatódik a tavaly elindított Lengyelországi Magyar Kulturális Évad.
„A lengyel évad az eredeti tervek szerint idén májusban zárt volna, de most már biztos, hogy egészen az év végéig tart majd. A sokrétű magyar-lengyel kulturális kapcsolatrendszer fontosságához nem férhet kétség, de erről azoknak a fiataloknak, akik 1989-et követően születtek, már sokkal kevesebb személyes tapasztalata van. Ezért lényeges, hogy ez esetben a fiatal nemzedéket is elérjük, és fölhívjuk a figyelmüket a lengyel-magyar sorsközösség, a lengyel-magyar barátság különböző aspektusaira. A magyar kultúra gazdagságának bemutatásakor széles értelemben vett kultúra-fogalomban gondolkodunk, amelybe
a magas kultúrától a színvonalas populáris kultúrán át a startupokig, a design, a gasztronómia, a turizmus minden ága-boga beletartozhat.
Igen színesre kalibráltuk a programot: szerepel benne a jazzkocsmák közönségét megszólító zene, de szerveztünk sportkiállítást is, ahol nemcsak a magyar sport legjobb eredményeit, hanem a lengyel-magyar sportélet izgalmas kapcsolódásait is bemutattuk. A magyar irodalom népszerűsítésekor, szintén a fiatalokra gondolva, slam poetry előadásokat is szerveztünk. Az első világháború kapcsán is bemutattunk egy nagyon izgalmas kiállítást, Júda magyar oroszlánjai Galícia földjén címmel, amely szintén nagy érdeklődést váltott ki. Az ilyen programokkal annak hangsúlyozására is törekszünk, hogy a magyar kulturális paletta nagyon széles, nem csak a műfaji sokszínűséget tekintve:
természetes része a zsidó kulturális hagyomány, a cigányság, a kisebbségi kultúrák is.
A magyar mindig is nyitott, befogadó kultúra volt, és a kívülről jövő hatásokat mindig képes volt saját nyelvére lefordítani, magyarosítani.
2017-ben lengyelországi turnéra indul a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátok című előadásával. Szervezünk egy nagy fotótörténeti kiállítást is a Capa Központtal való együttműködésben, amelyre a Varsói Nemzeti Múzeumban kerül majd sor. A pécsi Janus Pannonius Múzeum (illetőleg a Szépművészeti Múzeum – Nemzeti Galéria) közreműködésével bemutatkozik a Nyolcak című nagy képzőművészeti kiállítás, de a népi kultúrára visszakanyarodván a Varsói Néprajzi Múzeumban szervezünk egy olyan, izgalmas kiállítást is, amely
a magyar paraszti kultúrát a párválasztás, az erotika, a szexualitás és a szerelem szemszögéből mutatja be.
Összeállítottunk továbbá egy design-kiállítást, amelyet több helyütt fogunk bemutatni Lengyelország-szerte, különböző kísérőprogramokkal, például divatbemutatókkal fűszerezve. Sor kerül egy nagyszabású utcai fesztiválra is Varsóban, amelyet a Magyar Turizmus Zrt.-vel közösen szeretnénk megvalósítani. Szervezünk számos koncertet is. De szintén terveink között szerepel, hogy a lengyel fővárosban, központi helyen egy nagy Budapest-játszóteret hozzunk létre. Elengedhetetlen, hogy egy évadnak mindig legyen olyan produktuma, ami nem egyszeri, hanem évek múlva is elő lehet venni, meg lehet mutatni. A lengyel-magyar történelem olyan közös hőseit szeretnénk bemutatni, akiket remélhetőleg a gyerekek is szeretni fognak."
A Lengyelországi Magyar Kulturális Évadon belül az irodalom népszerűsítése kiemelt szerepet kap:
„Dacára annak, hogy mindig elmondjuk:
lengyel, magyar - két jó barát",
ha összehasonlítjuk a magyar irodalom ismertségét Lengyelországban a lengyel irodalom magyarországi jelenlétével, akkor látunk némi aránytalanságot. Az elmúlt két évtizedben volt olyan esztendő, amikor mintegy 20 lengyel kötet jelent meg magyarul, miközben lengyelül mindössze csak két új magyar irodalmi alkotás vált hozzáférhetővé. Akad tehát teendőnk e téren is. A lengyel évad eleve a Varsói Nemzetközi Könyvfesztivál magyar díszvendég-programjával indult, amelynek köszönhetően
mintegy 25 magyar irodalmi illetőleg tényirodalmi mű jelenhetett meg lengyelül.
Idén is részt veszünk majd a könyvfesztiválon, és folytatódnak egyéb irodalmi programjaink is, például lengyel könyvtárakkal együttműködésben is népszerűsítjük a magyar irodalmat. Az év folyamán is jelennek meg újabb kötetek lengyel nyelven, amelyeket mind a krakkói Conrad Fesztivál, mind a katowicei könyvfesztivál keretében be szeretnénk majd mutatni. Hamarosan megjelenhet Romsics Ignác jóvoltából egy aktuális, friss magyar történelmi monográfia, amit nagyon vár már a lengyel közönség. Az évad keretében elindítanánk a lengyel-magyar szótár-projektet is: ez egy hosszú távú vállalkozás lenne, 5-6 év távlatában gondolkodunk."
A magyar irodalom népszerűsítése nemcsak Lengyelországban, hanem a világ minden pontján a Balassi Intézet prioritásai közé tartozik.
„Kiemelt jelentőségű része tevékenységünknek a Publishing Hungary program, amely 2012-ben indult el, és kifejezetten a magyar irodalom külföldi népszerűsítése a célja - nemcsak nemzetközi könyvvásárokon, hanem irodalmi fesztiválokon való részvétel útján is. De a legizgalmasabb – teszi hozzá a helyettes államtitkár - hogy
hogyan tudjuk azokat a szerzőket, értékes köteteket felkarolni, amelyeknek a kiadására a külföldi kiadók nem feltétlenül gondolnának?
Hogyan lehet a külföldi kiadókat érdekeltté tenni ebben? Nagyon komoly PR-munkával, nagy odafigyeléssel, komoly fordítás-támogatási programmal, hosszú távú építkezéssel!
E tekintetben is van még teendőnk, de az nagyszerű hír, hogy
a magyar irodalom külföldi pozíciója az elmúlt 25-26 évben látványosan megerősödött.
Sokat lendített ezen az 1999-es Frankfurti Könyvvásáron való kiemelt magyar részvétel, Márai nemzetközi újrafelfedezése, Kertész Imre Nobel-díja is. Ma is vannak sztáríróink, akik egyre keresettebbek külföldön. Egy-egy magyar szerző vagy magyar irodalmi alkotás évről évre felkerül a New York Times toplistájára: ez történt legutóbb Szabó Magda Az ajtó című művével. Kifejezett sikerkönyv Dragomán György A fehér király és a Máglya című kötete, vagy Gárdos Péter Hajnali láz című regénye, de említhetném Spiró György Fogság-át, amelynek angol nyelvű kiadását az Egyesült Államokban óriási érdeklődés övezte. És ne feledkezzünk meg Krasznahorkai László International Man Booker díjáról se. Nemrégiben Daniel Kehlmann, a fiatal német sztárszerző mondta a Spiegel-ben, hogy
ha igazán jó külföldi irodalommal akarunk találkozni, akkor nem kell nagyon messze keresgélni, hiszen itt van a magyar irodalom!
Az a fajta régre visszanyúló önsajnálat tehát, amely korábban jellemzett bennünket, az a meggyőződés, hogy a nemzetközi mércével is kiváló magyar irodalom minden erőfeszítésünk dacára is közönybe ütközik külföldön, egyre inkább okafogyottnak mutatkozik.
Az irodalom a magyar önazonosság rendkívül fontos terepe, ezért is fontos, hogy a Publishing Hungary programot folytatni tudjuk - remélhetőleg jelentősen megemelt költségvetéssel, ami a tevékenységünket szélesebb alapokra helyezheti. Azt reméljük továbbá, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum fordítástámogatási irodája is több forráshoz jut majd. Idén szeretnénk nyitni a spanyol nyelvű világ felé, hiszen e tekintetben nagy a restanciánk. Továbbá
köztudottan kiváló a magyar gyerekirodalom,
és pazar gyerekkönyv-illusztrációink vannak: a Tajpeji, a Pekingi és a Varsói Nemzetközi Könyvvásáron is megtapasztalhattuk, mekkora érdeklődést váltanak ki a magyar gyermekkönyvek. Éppen emiatt döntöttünk úgy, hogy 2017-ben erőteljesen jelen leszünk a Bolognai Gyermekkönyvvásáron. Frankfurtban pedig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével karöltve egy lényegesen nagyobb, látványra is megújult standdal mutatkozunk be. A Lipcsei Könyvvásáron való részvételünket is szeretnénk hangsúlyosabbá tenni ebben az évben. Szintén a MKKE-vel együttműködve készülünk egy nagy V4-es standot és ahhoz kapcsolódóan egy V4-es irodalmi programsort összeállítani a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is.
Hammerstein Judit azt mondja: ezen belül is kiemelt feladatuknak tekintik, hogy kimondottan ismeretlen kortárs alkotók külföldi bemutatkozását is lehetővé tegyék. „A kulturális diplomáciának van egyfajta tehetséggondozó szerepe is, hiszen a magyar kultúra nemcsak a kulturális örökségből áll, hanem a jelenből is.
Ahhoz, hogy ebből jövő legyen, fel kell karolni a fiatal tehetségeket is.
Itt is az az egyik legfontosabb kérdés, hogyan lehet egy számunkra értékes szerzőt, művészt bevezetni külföldön. Hiszen Krasznahorkai László műveit eladni vagy Kertész Imre kötetét lefordíttatni más nyelvre, Nobel-díjas írónkról lévén szó, egyszerűbb feladat. A fiatal, kevésbé ismert tehetségek helyzetbe hozásához jól ki kell tudnunk aknázni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, első sorban a külföldi intézeti hálózatot és kapcsolatrendszerét. Nem elegendő egyszeri fellépést, bemutatkozást biztosítani. Elvárás az intézeteink felé, hogy segítsék az utógondozást, annak érdekében, hogy az ifjú alkotók, művészek megfelelő kapcsolatokhoz, újabb lehetőségekhez tudjanak jutni. Az intézeteknek bizony egyfajta ügynökségi feladatot is el kell látniuk, törekedvén arra, hogy ne csak azokat mutassák be, akiket már amúgy is hívnának külföldre. Természetesen őket is segíteni kell, de külön figyelmet érdemelnek azok a tehetségek és színvonalas produkciók, akik, vagy amelyek még hathatós segítségre szorulnak ahhoz, hogy külföldön is megvessék a lábukat.