Mi csak játszani jöttünk a földre: Ronyecz Mária

Már fiatalon is jóval idősebb karaktereket játszott - valószínűleg a nagyon kellemesen búgó alt hangja miatt. Igazi tragikának indult, de tehetségével átszakította a klasszikus szerepsémák határait. Színpadon és filmen egyaránt tarolt. Vastag keretes szemüvege szinte védjegyévé vált, de legtöbbször szemüveg nélkül játszott. Hát persze, hiszen hogy nézett volna ki egy szemüveges Gertrudis? Ronyecz Máriára emlékezünk.

Cikksorozatunkban olyan magyar színészeket mutatunk be, akikre jórészt már csak az idősebbek emlékeznek, és akikről az internet is főleg csak hallgat. Pedig jóval többre érdemes színészekről van szó, és Ronyecz Mária is éppen ilyen művész volt. Haláláig, 45 éves koráig végig játszott. Egyik utolsó filmje az Alapképlet volt. Az utószinkronnál már közbeszólt a betegsége, Hámori Ildikó kölcsönözte a hangját.

Ronyecz Mária Kunágotán született. Jó ideig a nagyszülei nevelték, majd az általános iskola után került fel Pestre, a szüleihez. A Kossuth Lajos Kereskedelmi Technikumban végzett, és már a középiskolás évek alatt járt fellépni - főleg szavalt. Az érettségi után felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de

Várkonyi Zoltán végül nem vette fel induló osztályába.

Körülbelül egy évig volt a Transelektro Villamossági Külkereskedelmi Vállalatnál angol nyelvű export-import számlázó. Ezt egyébként nagyon élvezte, elsősorban a társaság miatt. A munka mellett pedig az FMH (Fővárosi Művelődési Ház) amatőr együttesében játszott.

Ronyecz Mária a Kossuth Lajos Kereskedelmi Technikum színpadán Forrás: Budai Középiskola

Egy mondattal bejárni fél Európát

Második próbálkozása azonban sikeres volt, és Ádám Ottó osztályába került, és 1967-ben diplomázott. Egy régi interjúban mesélt arról, hogy a főiskolai évek alatt a Madách Színházban volt szakmai gyakorlaton. Egy egymondatos szerepet kapott a Koldusoperában:

De furcsán nevetsz, Jenny!

Ennyi volt a szövege. És mivel a Madách Színház ezzel az előadással járt akkoriban külföldön, Ronyecz Mária ezzel az egy mondattal léphetett föl Moszkvában és Torinóban is. Ez persze csak egy potyaszerep volt, és Ronyecz Mária nem sokkal a diplomaszerzés után is még azt hangsúlyozta, hogy rá nem figyeltek fel a főiskolán. Pedig a diploma után ott volt neki Herskó János Szevasz, Verá-ja, vagy Szász Péter Fiúk a térről-je. Egyébként az utóbbiban alakított Vali volt Ronyecz Mária első komolyabb filmes szerepe.

Mindezek ellenére sokszor szürke egérként emlegette magát, ha a főiskolai éveiről kérdezték. Egyszer azt mondta,

úgy éreztem magam, mint egy ecetes tormába szorult légy.

Állítólag szinte minden osztálytársát hívták filmezni, színházak kérték fel őket, rádióztak, szinkronizáltak, ő pedig ott ült, és „a kutya nem vette észre" – mondta. Elképzelhető, hogy az osztálytársak közül például Uri István vagy Márton András már jelentősebb szerepet kaptak, de Ronyecz Máriának sem kellett szégyenkeznie. Bőven voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy ígéretes tehetség. Többek között az, hogy sorra kiváló eredménnyel vizsgázott, a tanárai dicsérték.

De ilyen jelnek számított a Sulyok Máriával folytatott sok beszélgetés is. Igaz, hogy Ronyecz Máriát nem tanította a főiskolán, mégis rendszeresen megállította a folyósón, és elmondta a véleményét. Sokszor kíméletlenül, de az

akkoriban nagy szó volt, hogy a Sulyok Mária leszólít valakit,

aki ráadásul nem is a tanítványa. Az biztos, hogy Ronyecz Máriát a főiskola alatt ez a - félig-meddig vélt - mellőzöttség sokat foglalkoztatta, de még kezdő színészként is mindennaposak lehettek a tipródások.

Erre utal az is, amit 1970-ben, már a nemzeti színházas szerződéssel a zsebében kérdezett Latinovits Zoltántól. Ronyecz Mária akkor a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Trójai nők-ben játszotta Andromachét, és az egyik előadás után azt kérdezte, „Zoli, lesz színész belőlem?" A válasz az volt, hogy

nem lesz, van.

Többek között ennek az egy mondásnak szeretett volna megfelelni egész pályafutása alatt Ronyecz Mária. És nyugodtan mondhatjuk, hogy sikerült is neki.

Végvári Tamás és Ronyecz Mária (és a háttérben Gelley Kornél) a Dr. Burke különös délutánjá-ban, a Katona József Színházban Forrás: Makky György / Katona József Színház

Mélyvíz

A főiskola után a lehető legjobb dolog történt Ronyecz Máriával: vidéki színházhoz szerződött. 1967-ben szerződtette a Pécsi Nemzeti Színház. És hogy miért volt ez olyan jó dolog? Mert itt igazi mélyvízbe került. Ha Pesten kezd játszani, valószínűleg nem kapott volna annyi és olyan komoly feladatokat, mint Pécsen. Három évadot töltött itt, és

az első két évben 20 szerepet kapott.

A Rózsák háborújá-ban debütált, és mindjárt egy női főszereppel. A Film, színház, muzsiká-ban nagyon jó kritikát kapott: „a debütáló Ronyecz Mária feltűnő tehetséget bizonyító Margit királyné-alakítása rokonszenvesen szép pályakezdő pillanat".

Ingujj

Saját bevallása szerint mozgáskultúrája fejlődött ki a leglassabban. Állítólag egyik főiskolai vizsgadarabjánál is szinte haragudott a karjaira, amiért kinőttek a testéből. Nem tudott velük mit kezdeni a jelenetben, erre a Várkonyi Zoltán szólt neki, hogy „próbálja meg felgyűrni a blúza ujját". Az instrukció nagyon hatásos volt, a figura teljesen mozgásba lendült. Ronyecz Mária még a pécsi éveire is úgy emlékezett, hogy nem tudott profi módon mozogni, csupa görcs volt. Éppen ezért kéredzkedett le a Pécsi Balett tornagyakorlataira leskelődni.

Játéka és tehetsége mellett a szerencse is sokat segített abban, hogy országszerte ismert lett a szakmában. Ugyanis második pécsi premierje A kaukázusi krétakör volt, aminek ideje éppen egybeesett a pécsi filmszemlével. És a szakma, ha már ott volt a városban, meg is nézte a helyieket. Így Ronyecz Máriát is kettős szerepben: Kato Vahtangként és Gruse Vacsnadzeként is a Krétakör-ben.

Takács Margit és Ronyecz Mária az Érettségi találkozóban, a Pécsi Nemzeti Színházban Forrás: Pécsi Nemzeti Színház

A szakma után pedig az ország is megismerhette már 1968-ban, mikor még pécsi színészként,

mindössze 24 évesen játszotta Gertrudist

a Bánk bán tévéjáték-változatában, amit Szinetár Miklós rendezett. A képernyőn keresztül az ország nagy része megismerhette arcát, nevét. A pécsi három év alatt már ismert és elismert színésznő lett. Hívták filmbe, tévébe is. Aztán jött a lehetőség, hogy a sziklaszilárd szakmai alapokat adó vidéki évek után Pestre kerüljön. A Nemzetibe szerződött.

A Pécsi Nemzeti Színház előadásában, a Páros merülésben Bálint Andrással Forrás: Pécsi Nemzeti Színház

Főváros

A Budapesti Nemzeti Színházhoz 1970 tavaszán szerződött, akkor egy kisebb szereppel kezdte, a Fejezetek Leninről-ben játszott. Aztán kezdődött az évad ősszel, és egyből egy komolyabb feladat jutott neki: Örkény István Sötét galamb-jában volt az egykori apácából, Glória nővérből a civil életbe kerülő Ilona, a női főszereplő. Az első akadályt kitűnően vette. Szép lassan beilleszkedett, és feloldódott a társulatban.

Egyedül a színpadon

1975-ben, a Nemzeti Színházas időben játszotta az Árva Bethlen Katát a Budavári Palota Királypincéjében. A közönség állítólag szinte megrohamozta a Nemzeti ősz eleji idényszínpadát, hogy láthassák Ronyecz Mária alakítását. Szünet nélkül, másfél óráig volt egyedül a színpadon, és ezalatt meg is mutatta, mit tud. Játéka alapján aligha gondolhatták, hogy még a főpróbán is kétségek gyötörték, hogy elég jó lesz-e. Jó volt. Sőt kiváló.

A Nemzeti Színháznál töltött 12 év rengeteg szerephez juttatta. Az egyetlen probléma az volt, hogy a Nemzeti Színház társulata akkoriban forrásban volt. Major Tamást még 1962-ben mozdították el igazgatói pozíciójából, de színészként, rendezőként továbbra is ott maradt, egészen 1982-ig. Nagy riválisa, Marton Endre főrendező 1971-től volt a színház igazgatója, és ez a kettősség szinte

megmételyezte a társulat életét.

Ennek ellenére Ronyecz Mária rendületlenül játszott. Feladatait elvégezte. Természetesen a társulat lelkivilága az egy dolog, és egy másik az, amikor előadás van, és a színpadon a legjobbat kell nyújtani. Ronyecz Mária pedig 12 éven át hozta ezt a legjobbat.

Ronyecz Mária és Bodnár Erika a Coriolanusban - Katona József Színház Forrás: Fábián József / Katona József Színház

"Lám csak, azért voltak nekünk élményeink"

Még ha vezetői szinten nem is volt tökéletes az összhang, azért Ronyecz Mária 12 nemzetis éve a játékról szólt. Nem akármilyen társulat volt az akkor. Ott játszott többek között Sinkovits Imre, Avar István, Gobbi Hilda, Agárdy Gábor, Sinkó László, Kállai Ferenc, Tyll Attila, vagy akár a fiatal Szacsvay László és Szilágyi Tibor.

1982-ben került az akkor szerveződő Katona József Színházhoz. Ez volt utolsó társulata. Haláláig, 1989-ig itt játszott. Egyébként Major Tamás és Gobbi Hilda is a Nemzetiből mentek át a Székely Gábor és Zsámbéki Gábor alapította társulathoz, ahol az alapító tagok között volt Márton András is, Ronyecz Mária egykori főiskolás osztálytársa.

A Katona rövid idő alatt Budapest meghatározó művészszínháza lett. Ronyecz Mária pedig hét éven át játszhatott abban a nagyszerű társulatban. A színház

húsbavágó realizmusa jól feküdt neki.

Emlékezetes alakítása volt Schwajda György Szent család-jának Katija, vagy Spiró György Csirkefej-ének előadónője. Utolsó nagy szerepe Elias Canetti Esküvő-jében volt, ahol a haldokló feleséget játszotta. Hosszú, fehér hálóingben feküdt. És játszott. A színpadon utoljára. A szerep véresen komoly volt, ugyanis Ronyecz Mária akkor már saját betegségével küzdött.

Ronyecz Mária, Gelley Kornél és Végvári Tamás a Dr. Burke különös délutánja című előadásban - Katona József Színház Forrás: Makky György / Katona József Színház

Hiányérzet

Előszeretettel hívták a filmbe, ha értelmiségi, érett, decens karaktert kellett játszani, pedig tény, hogy a legkeményebb cinizmussal,

a maró gúnnyal operáló figurák mellett a komédiás megoldások is nagyon jól álltak neki.

Ezeket azonban elsősorban a színházi előadásokban játszotta, filmes karakterei nagyon hasonlítottak egymásra.

Igaz, hogy nem kapott filmszerepeket a főiskolás évek alatt, de a diplomaszerzés után már sorban jöttek a felkérések. Kezdődött a Bánk bán tévéjátékkal, ami egyértelmű ugródeszka volt a filmes szakmához. Aztán 1968-ban, frissen végzettként kapott szerepet a Szeressétek Ódor Emíliát!-ban, amit Sándor Pál rendezett. Ronyecz Mária ekkor még csak 24 éves, de tökéletesen játszotta a középkorú apácát. Aztán jött egy újabb tévéjáték, ezúttal az Ember tragédiája - ezt szintén Szinetár Miklós rendezte, ahogy az egy évvel korábbi Bánk bán-t is. 1968-ban játszott a Szevasz, Verá-ban. 1969-ben pedig már főszerepet kapott Bujtor István oldalán, a Szemüvegesek-ben.

A film egyik érdekessége az volt, hogy Ronyecz Mária végre szemüvegben játszhatott, amit a színházban és a korábbi néhány filmben szinte soha nem engedhetett meg magának, pedig szinte védjegye volt a vastagkeretes szemüveg. A másik pedig az, hogy hiába jegyezték meg már sokan annak idején, és azóta is vele kapcsolatban, hogy koránál sokkal idősebbeket játszik, vagy legalábbis idősebbnek néz ki, a Szemüvegesek Jutkájaként pont annyi idősnek tűnik, amennyi. Egy fiatal, huszonéves értelmiségi feleség. Sőt egy-két jelenetben még a huszonéves alá is megy. Például

tinédzsereket megszégyenítő bájjal kulcsolja hátra karját,

és figyeli férje reakcióját, mikor átadja neki külföldről hozott ajándékát, a "marha drága" Ronson öngyújtót, ami valóban nagy érték volt annak idején.

A Szemüvegesek a fiatal értelmiségi pár lakásszerzési problémáit, valamint a fiatal építész szakmai kiteljesedésének lehetetlenségét mutatja be. Simó Sándor két évvel később készített egy hasonló lendületű és témájú filmet, a Legszebb férfikor-t. Ebben is jelentős szerepet kapott Ronyecz Mária. Míg a Szemüvegesek-ben kicsit megcsalt feleség volt, itt már a főszereplő Latinovits Zoltán elvált nejét játszotta. És ennek megfelelően is néz ki nagyjából negyvenévesnek, holott valójában még csak 26 volt, de ez az álca teljesen szándékos és nagyon profi.

Annak ellenére, hogy nagyon jól indult a filmes karrierje, mégis jogos, ha hiányérzetünk van vele kapcsolatban. A következő években volt ugyan egy-két komolyabb filmszerepe, például a kicsit lassan induló, de izgalmas kémfilmben, a Dóra jelenti-ben, de elmaradtak a nagyobb durranások.

Szívesen láttuk volna igazi főszerepben,

nem "csupán" nőiben. Persze annak idején sem dúskált a magyar filmipar a kifejezetten nőkre írt filmekben. Színészi pályája, alakításainak ereje pedig ordítottak egy ilyen szerepért. Ezért a hiányért, amit lehet, hogy csak mi érzünk ma, valószínűleg a színházi szerepek kárpótolták. Egyébként sokan a későbbi Megáll az idő Malacpofájának szerepét tartják e hiány pótlásának.

Egy érdekes produkciót mindenképpen ki kell emelni filmjei közül. Bár A bunker nem film, hanem egy (háromrészes) tévésorozat, amit Horváth Ádám rendezett csupa sztárszínészekkel. Igazi

élmény látni a rágózó Avar Istvánt vagy Inke Lászlót leszerelt tengerészként.

De ott van a megalkuvó biztosítási ügynököt játszó Márkus László, vagy Sinkovits Imre, aki bármelyik pillanatban képes lenne megfojtani a feleségét.

A bunker-t 7 évvel Philip Zimbardo stanfordi börtönkísérlete után, 1978-ban csinálták, és nagyon hasonló témát dolgoztak fel vele. A sorozatban a hadsereg kísérletezik egy bezárt csoporton: azt nézik, hogyan viselkednének atomtámadáskor egy bunkerba zárva. Ronyecz Mária a kísérletben álnéven részt vevő riporternőt játssza, aki a filmben többször is flörtöl a titokzatos Avar Istvánnal.

Utolsó szerepeinek egyike volt a Linda-sorozat hadnagya, Bagoly. Ugyan egyszerű mellékszerepről van szó, de annál emlékezetesebb. Ronyecz Mária egyébként a harmadik évad adásba kerülésekor halt meg. A következő jelenetben van egy kedves utalás korábbi Gertrudis-szerepeire - még a '68-as tévéjátékban, és a Nemzeti színészeként is játszotta.

A játék mellett szívügye volt a vers, a szavalás, de nagyon szeretett énekelni is. Még a táncdalfesztiválos indulás is megfordult a fejében. Legkedvesebb költője József Attila volt.

Nem voltak szerepálmai. Erről egyszer azt mondta, hogy

ha kell, a széklábat is eljátszom, hisz ezért lettem színész.

Sokan emlegetik tragikaként, de valódi intellektuális színésznő volt, pont ugyanolyan jó volt naivaként, mint akár tragikaként. Színészi eszközeit elsősorban tehetsége és analitikus szerepformálása irányította. Ezekkel bármit el tudott játszani, szükségtelen volt őt besorolni, ő Ronyecz Mária színművész volt.

Sorozatunk előző részei:

2 - Zala Márk

1 - Bencze Ferenc