A napokban akadt a kezembe egy kerek tíz évvel ezelőtti újságcikk Önről. Akkoriban éppen a T-Mobile Kapcsolat koncertre készült, és nagyon izgatottan nyilatkozott erről. Azt mondta: bele sem mer gondolni, milyen lesz több százezer ember előtt színpadra állni. Hogyan emlékszik most vissza erre a 2007-es koncertre?
Az biztos, hogy maradandó élményt jelentett a Kapcsolat koncert. Az, hogy annyira izgultam, nyilván nem is volt véletlen: ez nagyon régen történt már, és igazán gyerekecske voltam még akkor. Viszont kifejezetten pozitív érzések éltek bennem később is azzal kapcsolatban, hogy ilyen rövid idővel a tehetségkutatóbeli szereplésem után
meg tudtam állni a helyemet egy ekkora színpadon, ennyi ember előtt.
Fantasztikus volt a hangulat, és megtapasztalhattam, mit jelent egy ilyen tömegnek az energiája. Igazán jó visszajelzéseket kaptam, tehát mindenképpen pozitív élményként őrzöm ezt a koncertet. Felvétel is készült róla: megörökítettem, hogy egy életre megmaradjon.
Változtat az izgalmon bármit az azóta eltelt 10 év adta rutin, vagy minden egyes koncert, szereplés, színpadra lépés előtt ugyanazt érzi, mint a pályája kezdetén?
Nagyszerű dolog a rutin, de ugyanakkor szerintem fontos, hogy egy pici remegés, egyfajta jó értelemben vett drukk meglegyen minden egyes koncerten. Talán éppen ez jelzi azt, hogy az ember még nem égett ki, még szeretne adni, van mondanivalója.
Én minden koncertem előtt meg szoktam beszélni a föntiekkel, hogy használjanak: legyek én a kapu, és áramoljon rajtam keresztül az energia. Mindig fel szoktam ajánlani a koncerteket az angyalkáimnak.
Azt gondolom, hogy erre a kis rituáléra szükség is van: kicsit még az izgalmat is csillapítja. Kifejezetten örülök annak, hogy még mindig tudok szorítani magamért egy-egy koncert előtt.
Az idei Telekom Magenta 1 koncertet a Papp László Sportarénában tartják – itt rendezték annak idején a Megasztár harmadik szériájának döntőjét, amelyet megnyert, és itt ünnepelte dupla koncerttel pályafutásának első 10 évét is. Milyen élmények idéződnek fel Önben a helyszín kapcsán, milyen érzésekkel tér vissza oda?
Az Aréna nagyon fontos helyszín: ott nyertem meg a Megasztárt. Kis kamasz voltam még akkor, és óriási dolog volt a faluból elindult kicsi lánynak, hogy egyszer csak ott állhatott, annyi ember előtt. Tizenkétezren gyűltek össze a műsor döntőjére, és én ott kaptam rá ennek az ízére először: ott döntöttem úgy, hogy mindenképpen szeretnék visszatérni, hogy én ugyanezt még szeretném érezni!
Valójában ez az adrenalin az a mozgatórugó, ami hajtja a zenészembert, illetve azt, aki megtapasztalja, hogy milyen ennyi ember előtt énekelni.
Amikor 10 év után visszatértünk az Arénába a saját koncertemmel, nagy álmom vált valóra. Régi vágyam volt, hogy saját dalokkal, saját közönséggel abban a tudatban mehessek oda vissza, hogy az ott lévő emberek igenis azért jöttek el, mert kíváncsiak a zenémre. Az, hogy ez teljesülhetett, egyrészt valódi visszaigazolás, másrészt csodálatos érzés. Ebből következik, hogy
ezt egyszerűen nem lehet abbahagyni!
Még, még, még kér az ember ebből az érzésből!
Most, hogy a Magenta 1 koncert alkalmából is visszamegyünk erre a különleges helyszínre, már úgy érzem, hogy kezdünk barátkozni az Arénával. Egy lépéssel közelebb vagyunk egymáshoz. Tehát már nemcsak arról szól a kapcsolatunk, hogy minden egyes alkalommal szinte megremegek, amikor belépek, hanem azt érzem: „Hűha, itt kialakulhat egy nagyon mély barátság!" Őszintén remélem, hogy így lesz.
Nagyon várom tehát ezt a mostani koncertet: nem mintha egyéb színpadokat nem tisztelnék, hiszen kivétel nélkül mindegyiket megbecsülöm, de azért
az Aréna mégiscsak az Aréna.
Presser Gáborral előadják majd együttműködésük egyik legfrissebb eredményét, a Dobj egy papírrepülőt című Presser Gábor-Novák Péter-szerzeményt. Az Origónak korábban azt nyilatkozta, hogy mindig gombóccal a torkában énekli a dalt a komoly üzenete, a gondolatisága, az ennek kapcsán kavargó érzések miatt. Mennyiben lesz más ennyi ember előtt, élőben énekelni a dalt, mint korábban a stúdióban?
Nem gondolom, hogy a Dobj egy papírrepülőt dalt más lesz elénekelni ennyi ember előtt, ugyanis vannak olyan dalok, amelyeknek egyszerűen
annyira erős a töltöttségük - a rezgés, az energia, az érzelem, amelyet hordoznak magukban -
hogy teljesen mindegy, az ember saját magának dudorássza, három embernek énekli, vagy nagyobb közönség előtt adja elő. Mindig ugyanúgy, ugyanolyan érzelemmel telve lehet elénekelni őket, főleg, ha történt az előadóval olyasmi, ami miatt különösen megérinti a dal. Egyszerűen
nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek ne lenne azonnal gombóc a torkában a Dobj egy papírrepülőt hallatán,
éppen azért, mert nagyon sok igazság van benne. Egyébként ez Presser Gáborra jellemző: általában és a nekem szánt dalokban is sokszor boncolgat olyan témákat, amelyek jelen vannak mindannyiunk életében.
Az is tény, hogy én nagyon szeretek mély, akár szomorú dalokat is énekelni. Ez pedig pont egy olyan dal, amelyről nekem is van, aki azonnal eszembe jut. Ezáltal picit mindig megéneklem a saját érzéseimet is, holott azt szokták mondani, hogy az nem jó: inkább úgy kellene énekelni, hogy azzal másnak adjuk oda a dalt. Viszont talán éppen azért szól úgy ez a dal, ahogyan, mert
benne van az én lelkemből, érzéseimből, akár azt is mondhatnám, hogy az életemből is egy darabka.
Meggyőződésem, hogy amikor eléneklem, akkor látják az emberek az arcomon, hogy ez a lány vajon valóban megélte, amiről a dal szól, vagy sem.
A klip látványvilágának elemei – az el nem küldött üzenetek, a papírrepülők – a koncerten is visszaköszönnek majd?
Szerintem igen - akár elég csak azokra az emberekre gondolni, akik eljönnek. Biztos, hogy egytől egyig mindegyikük zsebében ott van egy papírrepülő, amelyet soha nem küldtek el.
Presser Gábor és Novák Péter új szerzeményén kívül mi szerepel még a repertoáron február 12-én? Mennyit szabad elárulni a műsorról, amellyel készül, készülnek?
Azokon a dalokon kívül, amelyeket Presser Gábor írt nekem, az Arénában ezúttal néhány olyan dalt hallhat tőlem a közönség, amelyek abszolút hozzám köthetőek: nyári, jó hangulatú pop-rock dalokat. Nem fogunk minden egyes számot eljátszani, viszont néhány nagy kedvenc egészen biztosan elhangzik majd.
Folytatódik idén a közös turnéjuk is Presser Gáborral?
Presser Gáborral novemberben fogjuk folytatni az Angyal mellettem-turnét, amely egy nagyon különleges koncertsorozat. Azt is mondhatnám, hogy ez egy inkább komolyzenei jellegű, igen komplex előadás.
Fantasztikusan vannak meghangszerelve a dalok.
Maga a zenekar felállása is egészen szokatlan, ugyanis hegedű szerepel benne, trombita, szájharmonika, ütős hangszerek, zongora és az én hangom. Pici bácsi annyira szépen rakta össze ezt a műsort, hogy szerintem olyan, mintha az ember elkezdene nézni egy filmet. Szívből ajánlom, szeretettel várunk mindenkit a novemberi újrainduláskor.
Vannak esetleg olyan egyéb tervei, feladatai, amelyek a közeljövőben esedékesek, és már be lehet számolni róluk?
Nemrégiben jelent meg az új lemezem, Érj hozzám címmel. Ez abszolút a „pop-rock Magdi" anyaga. Ami a terveket illeti, idén nyáron is útnak indulunk, és elő fogjuk adni ezeket a nótákat: ezeket is beépítem a műsorba. Viszont idén mindössze egyetlenegy alkalommal leszek látható Budapesten:
2017. április 28-án a Budapest Parkban lesz nagykoncertem.
Intenzíven készülünk rá, úgyhogy oda várok mindenkit szeretettel, aki szereti a nyári koncerteket. Idén ugyanis kicsivel kevesebb koncertem lesz, mint amihez hozzá van szokva a közönség – ez nem véletlen, és arról, hogy mi az oka, egy másik alkalommal nagyon szívesen mesélek majd!
A cikk megjelenését támogatta a Magyar Telekom.