Április 20-án mutatta be a Magyar Állami Operaház a legújabb nagy balettjét, A kalóz-t. Az előadáshoz több mint hatvan tütüt és számos más jelmezt készített a női varroda. Az Origo néhány héttel a bemutató előtt látogatott el a Hajós utcai műhelybe, amelynek vezetője, Cs. Tóth Gyöngyi beavatott minket abba, hogyan készülnek a balerinák gyönyörű kosztümjei.
A balett úgynevezett romantikus korszakának legmeghatározóbb balerinája,
Marie Taglioni volt az első, aki tütüben táncolt az 1830-as években.
A romantikus tütük azonban még hosszúak voltak. Később a szoknya egyre rövidült, hogy minél többet lehessen látni a táncos lábából. Az így kialakult, klasszikusnak nevezett rövid tütüknek különböző változatai léteznek. Vannak hosszabb, kicsit lefelé hajló – Cs. Tóth Gyöngyi megfogalmazásában szomorú vagy lámpaernyős – fazonok, míg más társulatok vagy rendezők az egyenesen álló tütüket kedvelik. És persze olyan darabok, illetve szerepek is vannak, ahol még most is a térd alá érő, romantikus tüllszoknya a kívánatos. A kalóz-hoz egyenesen álló, rövid tütüket készítettek a balerináknak.
Egy klasszikus tütü elkészítése számos munkafolyamatból tevődik össze. Maga a 11, egyre rövidülő tüllrétegből álló alaptütü elkészítése körülbelül három napba telik, és ehhez jön még két-három nap díszítés. Összesen tizenöten dolgoznak a műhelyben, akik közül néhányan a szabásért, míg mások a varrásért felelősek. Viszont ha már elkészültek az alaptütük, mindenki beáll a díszítésbe, hiszen minden egyes darab kristályt és gyöngyöt kézzel kell felvarrni a ruhákra. „Most én is kövezek" – mondta ottjártunkkor a műhely vezetője.
Cs. Tóth Gyöngyi Rományi Nóra jelmezterveit mutatja. A terveken az is pontosan fel van tüntetve, hogy milyen anyagokat kell felhasználni az adott kosztümhöz. A varróműhely vezetője és a jelmeztervező végig szorosan együttműködik: Rományi Nóra elmagyarázza a terveket, amikor pedig a díszítésre kerül sor, mindegyik szerephez, illetve jelenethez tartozó jelmezfajtából készít egy-egy mintadarabot is. Gombostűkkel tűzi fel a ruhákra, hogy melyik szalag, gyöngy vagy kristály hová kerüljön, a varrónők pedig ezt másolják le a többi kosztümön.
Évente több balettbemutató is van az Operaházban, ezért a Hajós utcai női műhely nagyrészt balettruhákat készít, de ezt nem bánják, mert a bonyolultsága ellenére szeretnek tütüket varrni. Viszont mivel rengeteg munka van egy tütüben – A kalóz-hoz készülő jelmezeket januárban kezdték el csinálni – a varrónők elvárják, hogy a táncosok vigyázzanak az elkészített ruhákra, amennyire csak lehet. Cs. Tóth Gyöngyi elmondta, hogy amikor azt látja a jelmezes próbákon, hogy egy balerina mondjuk a nézőtéri székben ülve összegyűri a szoknyáját, elég csak megjelennie előtte, és a táncos már pattan is fel.
Ők is vigyáznak a ruhákra, mert szépek akarnak lenni
– mondta.
A balerinák a próbákon is használnak úgynevezett gyakorlótütüket, de az előadásra elkészült ruháknak más az érzetük. Általában két hét jelmezes próba előz meg egy előadást, hogy kellően hozzászokjanak a kosztümökhöz. Az öltöztetők néhány perc alatt ráadják a balerinákra a tütüket, viszont a balettcipő felhúzásával, a sminkeléssel és a fodrászkodással együtt minimum fél, de akár egy órába is telhet az öltözködés. Az előadások közben nincs mindig idő arra, hogy az öltözőben vegyék át a következő jelenethez szükséges ruhát, ilyenkor
nem ritka, hogy a színpad mellett öltöztetik egymást a táncosok.
A kalózban a legfontosabb női karakternek, Medorának összesen négy különböző kosztüm készült.
Egy szoknyában rengeteg, 12-14 méter különböző minőségű és keménységű tüll van. Cs. Tóth Gyöngyi megmutatja, hogy kell tárolni a tütüket, hogy minél tovább megőrizzék a tartásukat. Mindegyik szoknyán – és más jelmezen – szerepel, hogy melyik táncos részére és melyik darabhoz készült. Az Opera jelmeztárában rengeteg tütü halmozódott fel így, amelyeket akár több évig is hordanak a balerinák, ha sokáig repertoáron marad egy darab. A műhelyvezető szerint viszonylag tartós a tütü tányérnak nevezett szoknyarésze, de ha veszít a tartásából, akkor például vasalással újra fel lehet frissíteni. A tütük tisztítása viszont a rengeteg díszítés miatt körülményes, de ez már nem a varrónők, hanem az öltöztetők gondja.
Vannak a körfűrésznek nevezett, az orosz balettben, és korábban Magyarországon is kedvelt tütük, amelyek szintén számtalan, rakott tüllrétegből állnak, a rétegek viszont annyira össze vannak rögzítve bennük, hogy szinte lapszerűnek hatnak oldalnézetből. Az Opera viszont már jó ideje a habosabb érzetet keltő, húzott tüllrétegekből álló tütüket preferálja, amelyek készítését Cs. Tóth Gyöngyi a Royal Opera House-ban tanulta meg.
Egy hetet töltött az angol királyi balett varróműhelyében,
ahol megmutatták neki, hogyan kell egymásra helyezni a rétegeket, hány helyen és pontosan hol kell összeölteni őket ahhoz, hogy megfelelően álljon a szoknya a balerinán. Általában merevítő drótot is szoktak varrni a rétegek közé, amelynek természetesen megvan a pontos helye. A légies, könnyed látvány eléréséhez fontos a rétegek szélének becakkozása is, amelyet szintén kézzel végeznek. A rengeteg, jól szabályozott munkafolyamatnak viszont megvan az eredménye.
Kényelmes, szeretik a lányok, és szépen is áll. Sokkal tartósabb és stabilabb is
– mondta Cs. Tóth Gyöngyi az angol módszerrel készült tütükről. És ha ez a rengeteg munka soknak tűnik, képzeljük el, hogy a műhely vezetője szerint az orosz tütük elkészítése még ennél is sokkal macerásabb.