A kortárs magyar képzőművészet három olyan nagy, iskolateremtő mestere
reflektál munkáival a szentendrei művészethez fűződő viszonyára – és a Malom egyszerre ódon és modern, inspirálóan romantikus tereire – akiknek művészete részben vagy egészben Szentendrén teljesedett ki, de szorosan már nem kötődnek a városhoz.
FeLugossy László, Bukta Imre és Szirtes János művészete
az elmúlt évtizedekben markánsan eltért egymástól, mégis összetartoznak: pályájukon több ponton keresztezték egymást, esetenként pedig együtt is haladtak, formai és szemléletbeli síkon egyaránt. A tárlat ennek a három útnak a kapcsolódásaira épül, témája pedig a helyhez kötöttség és az attól való elszakadás, a levitáció lehetősége.
FeLugossyLászló udvari installációjához
egy 1950-es gyártású katonai repülőgépet
használt fel, a földszinten pedig nyitott egy valódi kávézót is, ahol az Ájulás TV ingyenes tévéprogramja is fogható. Emellett megjelenik néhány jól ismert dadaista szövegdarab, különleges tárgy- és mókusos képkörnyezetbe ágyazva, illetve számos egyedi installáció.
Bukta Imre lebegő gyümölcsfákat állított ki, valamint a görbe fáknak igazságot osztó fotósorozatát. De megtalálható a kiállításon az általa épített
nyugdíjastalálkozó különterme diszkófényekkel,
illetve egy falusi ház beszakadt teteje, amelynek hiányzó cserepei mögül egy család megpróbáltatásai sejlenek fel. Ezeken felül is megrendítő élményt nyújt a börtön-installáció, a rabfolyosó és egy akasztott fa is.
Szirtes János művei monitorok tucatjain futnak, de talán ezeknél is érdekesebbek helyspecifikus installációi: a világító izzókon sikló halbárkák, a levitáló fenyőfák, a lebegő szemüvegkeretek, a „zsizsikelő" tévék és
az obszcén firkákat hordozó talicskák.
Noha hagyományos táblaképek nincsenek a tárlaton, az mégis befogadható a nagyközönség számára is.
A MűvészetMalom eddigi legnagyobb kiállítása június 11-ig várja a látogatókat.