A ma 90 éves, népszerű komika, Lorán Lenke, amint azt több nyilatkozatában is elmondta, már háromévesen kijelentette, hogy ő bizony
„pipadohány" lesz, amint felnő – a „primadonna" szót ugyanis akkor még nem tudta kimondani.
Amint a Győrben, 1927. május 1-jén született majdani színésznő családja Budapestre költözött, a kislány azonnal jelentkezett az Operaház balettiskolájába, és a második elemit már ott végezte, Nádasi Ferenc balettmester növendékeként. Nyolcévesen már Ámorként szökdécselt keresztül a színpadon a Tannhäuser-ben, és négy és fél évet töltött el az intézményben.
Nem is a tehetség hiányzott ahhoz, hogy ünnepelt balerina lehessen belőle, sokkal inkább a fegyelmezettség:
a kislány már akkor fékezhetetlen temperamentummal létezett a színpadon, és ha a szíve azt diktálta, az ellenkező irányban hajtotta végre a lépéseket, mint ahogyan a koreográfia megkívánta volna. Amikor a balettmester felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a kis Lenke zabolázhatatlansága nem egyeztethető össze a színpadi fegyelemmel, édesanyja kivette őt a balettiskolából, azonban hamar kiderült: Lorán Lenke nem élhet szereplés nélkül.
A színpad utáni vágy a kislányt Makay Margit stúdiójába vezérelte,
ahol negyed-ötödmagával, a színművésznő privát növendékeként sajátította el az előadói pálya alapjait. Két évig beszédet és mozgást tanult, majd amikor Makay Margit egyik szokásos partiján verseket szavaltak a tanítványok 1942-ben, Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója felfigyelt Lorán Lenke tehetségére, és 50 pengős ösztöndíjra szerződtette. Két-három nap múlva azonban ennél is nagyobb fordulat következett be a színpadra termett fiatal lány életében:
Turay Ida megbetegedett, és Lorán Lenke máris 250 pengős beugrási díjért helyettesíthette őt az Operettszínházban.
Ezzel pedig megpecsételődött Lorán Lenke sorsa: ettől a pillanattól kezdve töretlenül ívelt felfelé a pályája: 1943 és 1945 között a Fővárosi Operettszínház, 1945 és 1966 között a Művész Színház, a Vidám Színpad, a Magyar Néphadsereg Színháza, végül a Petőfi Színház tagja volt. 1966 és 1998 között a Vidám Színpadon játszott, 1998-tól pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt
– évtizedeken keresztül lubickolt az említett színházakban kapott feladatokban.
A filmesek is nagyon hamar felfedezték őt maguknak: már 1943-ban megkapta első komolyabb szerepét a mozivásznon, az Éjjeli zene című filmben.
A színházi adattárban a tavalyi évig kereken 100 színházi bemutatóját regisztrálták, ehhez pedig további, csaknem 50 játék- és tévéfilm társul – a sok sikeres szerep közül is kiemelkedik Az üvegcipő Roticsnéjának megformálása Molnár Ferenc darabjában.
Kirobbanó életkedve és humora miatt elsősorban komikaként, a magyar kabaré egyik legmeghatározóbb egyéniségeként tartják számon:
saját bevallása szerint sem fordult elő soha, hogy kudarcot vallott volna, hogy bármelyik szerepében ne sikerült volna jókedvre derítenie a közönséget.
Számtalan örökzöld kabaréjelenet fűződik a nevéhez – generációk ismerik például a felejthetetlen vetélkedést közte és Dévai Hédi - illetve szerepük szerint két kislány között - arról, hogy mit hozott nekik a Zágon István által megírt húsvéti nyuszi.
Lorán Lenke színészi eszköztára azonban jóval szélesebb annál, mintsem hogy csak vígjátéki alakok életre keltésére korlátozódjon:
komolyabb karakterszerepekben is emlékezetes alakítást nyújtott.
Maár Gyula Teketória című filmjében például fel tudta villantani drámai vénáját.
A kabaré zászlóvivőjeként pedig 80-as éveiben is fáradhatatlanul nevettetett: 2014-ben még premierje volt a Karinthy Színházban, azonban az elmúlt években már nem lépett színpadra.
Lorán Lenke első férje egy sikeres vízilabdázó, második férje pedig az ismert színész, Kozák László volt: a házaspár csak egyetlen darabban szerepelt együtt – Szinetár Miklós rendezte a Gazdag szegények-et, azonban férj és feleség akkor sem találkozott a színpadon egyszer sem. Ellenben felvétel őrzi kettősüket, ahogyan a Holdas este ráköszönt a vén Ligetre című dalt adják elő együtt.
Lorán Lenkét nemcsak a közönség, hanem a szakma is mindig nagyon elismerte: Jászai Mari-díjjal, érdemes és kiváló művész címmel is kitüntették, illetve a Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja. 2005-ben az Új Színház is örökös tagjainak sorába fogadta az egykori Művész Színház többi művészével, Bárdy Györggyel, Darvas Ivánnal, Gábor Ibyvel, Gordon Zsuzsával, Komlós Jucival, Koós Olgával, Mednyánszky Ágival és Szentpál Mónikával együtt, ugyanis 1945-ben a Művész Színház abban az épületben alakult, ahol a későbbi Új Színház működött.
A kollégák szeretetét pedig mi sem tükrözi jobban, mint hogy két évvel ezelőtt, a 88. születésnapján egyenesen egy tűzoltózenekar adott a művésznőnek szerenádot. Csonka András, akihez Lorán Lenkét régi munkakapcsolat fűzi (Csonka András javasolta azt is, hogy a színésznő az ő nagymamájaként kerüljön be a Família Kft. című sorozatba) az akkori meglepetésnek is főszervezője volt, és ennek megfelelően az idei, kerek születésnapra is hasonló, ha nem még nagyobb szenzációval készültek a barátok és tisztelők.
A sors viszont közbeszólt: Lorán Lenke nemrég kórházba került, így a terveket ehhez kell igazítani. Amint a Bors írta, Csonka András ennek ellenére gondoskodik majd arról, hogy ne maradhasson el a méltó ünneplés: „Igazi nagy csinnadrattát terveztünk – mondta a lapnak a színész. - A sors azonban úgy rendezte, hogy csendesebb köszöntés legyen, de mindenképpen lesz. Több fronton is ment a szervezés, nagyszabású gáláról volt eredetileg szó. Valószínűleg a kórházi ágyán kapjuk majd el a mi Lenkénket, aki nem úszhatja meg a köszöntést."