Amikor az első VOLT Fesztivált rendezték a soproni Sportcentrum legkisebb csarnokában, akkor még nem voltak 20 évesek sem. Eltelt 25 év, az életük már jóval több, mint felét fesztiválszervezőként élték le. Van idő a számvetésre? Fontos, hogy legyen rá idő?
LN: Túl vagyunk már több, nagy évfordulón: a tizediken, tizenötödiken, huszadikon és természetesen minden ilyen alkalomkor egy kicsit visszatekint az ember. A 20. fesztiválra készítettük el a Nagy VOLT Albumot, akkor az anyagok, képek, emlékek rendszerezése közel egy évig tartott. Most pont azért nem is készültünk ilyennel, mert az azóta eltelt öt évben annyi minden történt a VOLT életében, hogy ha megpróbálnánk precízen áttekinteni, az nagyon sokáig tartana. Talán majd a harmincadiknál megtesszük... Persze mindketten vagyunk annyira nosztalgiázó típusok, hogy egy ilyen fontos ügy kapcsán - mintha a gyerekünk születésnapja lenne - mindig vissza-visszagondolunk az eddigiekre.
FZ: A VOLT tényleg olyan nekünk, mint egy saját gyerek. Még tapasztalatlan rendezvényszervezőként vágtunk bele, az összes gyerekbetegséget, amit át lehet élni, átéltük, a saját hibáinkból tanultunk. A VOLT Fesztiválon keresztül ismertük meg a rendezvényszervezés valamennyi apró-cseprő mozzanatát. Pont amiatt, hogy már 25 éve nevelgetjük, inspirál is minket a cél, hogy minden évben valami újat, izgalmasat, élményt nyújtsunk a közönségünknek. A VOLT indulása óta már több rendezvényünk is egy általunk irányított profi csapat munkájának gyümölcse, elég, ha csak a Balaton Soundra gondolunk. A VOLT-nál viszont végigjártuk a szamárlétrát: mi ragasztottuk a plakátokat, mi szedtük a belépőjegyet, mi festettük és szereltük fel a soproni Sportcentrum (a mai Novomatic Aréna) bejárata fölé az első VOLT molinóját, amit az anyukáink varrtak össze lepedőkből, pultoztunk, jegyet szedtünk, közben foglalkoztunk a fellépőkkel, tehát gyakorlatilag akkor még mindent egy kézben tartottunk, sokáig nehéz volt ezt elengedni...
Folyamatosan és fokozatosan fejlődött a fesztivál? A Lővérekbe költözés pl. nagy ugrás lehetett, egyfajta új időszámítás, nem? Ebben az évben került a fesztivál a Sziget portfóliójába, 2002-ben. Mit vár el ma a közönség a VOLT-tól?
LN: A soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze, ekkor kezdtünk el koncerteket, bulikat, kisebb fesztiválokat szervezni. Ahogyan Zoli is mondta, a szervezés minden fázisához volt közünk, ami részint hasznos, hiszen majd' az összes területre rálátásunk van, de nyilvánvalóan a kollégáink nem mindig lelkesek ettől a „minden lében kanál” attitűdtől.
Ezzel összefügg a fesztivál életútja, fejlődése. A legelején nem reméltük és nem is terveztük, hogy a VOLT a mostani szintjére juthat, de azt az első pillanatban éreztük, hogy a sikerhez, a kitűnéshez kell az országos ismertség, kell, hogy a budapesti véleményvezérek tudjanak rólunk, eljöjjenek, beszéljenek a VOLT-ról, hogy az a kultúrkör fontosnak tartsa, amelynek tagjai az akkortájt pezsgő pesti alternatív kulturális életet mozgatták. Az első időkben a fesztiválról szóló cikkeket is mi magunk írtuk, vagy legalábbis indukáltuk, hogy legyenek olyan anyagok, amelyek a következő években több vendéget hozhatnak. Akkoriban egy duplaoldalas beszámoló a Magyar Narancsban kincset ért. Az első tíz év során évről évre duplázódott, két-háromszorozódott a VOLT látogatottsága, az első évben még 800-an voltak, aztán kb. a tízezres nagyságrendig jutottunk el a Sportcentrum adta keretek között úgy, hogy már az egész környéket beépítettük. Akkor, amikor kiköltöztünk 2002-ben a Lővér Kempingbe, 20-30 ezer vendégünk volt, ami a mostanihoz képest persze még marginális szám, de már akkor is egy jól működő, szerethető nyári fesztiválként tartották számon az első szabadtéri VOLT-okat. Azt viszont sokáig nem gondoltuk, hogy olyan szintű nemzetközi sztárokat el tudunk majd hívni, akiket az elmúlt években, vagy éppen idén láthat a közönség. Egy kicsit azt is érezzük, hogy nagyon magasra tettük a lécet, és egy olyan örvénybe kormányoztuk bele magunkat, ahol nincs megállás. Egy idő után olyan kaliberű sztárokra, mint a Faith No More, a Prodigy vagy Iggy Pop, David Guetta, Slash, Arctic Monkeys, azt mondta a közönség, hogy oké, ezt már láttuk, jöjjön a következő szint. Ez pedig pont az a része ennek a szakmának, amely a legköltségesebb és a legkevésbé kiszámítható. A VOLT-nak nagyon sok olyan eleme van, amit szeret a közönségünk, amiért lojálisak hozzá, de a line-up terén komoly elvárások vannak felénk, így az évről évre növekedésben nagy szerepet játszott az, hogy kiket tudtunk elhozni. Bár már mindketten dolgoztunk korábban is a Sziget kötelékében, 2002-ben lett közös fesztivál a VOLT, aztán idővel minden szigetes eseményt társtulajdonosként együtt jegyeztünk. Nem kérdés, hogy ez a VOLT-os fejlődés egyik legfontosabb mérföldköve volt.
FZ: Talán kevésbé köztudott rólunk, hogy a VOLT, Sound, Strand, B.my.Lake vezetése mellett mi koordináljuk az összes, szigetes fesztivál booking ügyeit. Ez egy szerencsés helyzet, hiszen ha valamelyik sztár éppen a Sziget ideje alatt nem turnézik, vagy nem jár Európában, ajánlatot tudunk tenni a VOLT-ra vagy a Soundra, vagy éppen fordítva. Ez egy fontos előny, mert nemcsak egy fesztiválról tudunk tárgyalni, hanem egy egész portfólióról..
LN: Ha egy Ellie Goulding vagy Martin Garrix kaliberű előadó éppen nem a Sziget alatt turnézik Európában, akkor Virág kollégánk bármit megtehet, nem tudja elhozni őket, de Sopronba, július elején jó eséllyel igen. Ez történt például a Linkin Park esetében is: bár évek óta mindkét fesztivál közönségének vágya, hogy fellépjenek nálunk, és ők elsősorban egy Sziget-kompatibilis zenekar, a produkció méretét és árát nézve, de mivel a VOLT alatt értek rá, vettünk egy nagy levegőt, és azt mondtuk: próbáljuk meg. Azt hiszem, ennél nagyobb ajándékot a 25. szülinapra nehéz lett volna kitalálnunk – és kapnunk.
Ma már könnyebb elcsábítani külföldi sztárokat, headlinereket Sopronba, mint mondjuk 10-15 éve?
LN: Bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb. Az biztos, hogy a cégünk és a fesztiváljaink neve ismert, az előéletünk a bizonyíték arra, hogy mire vagyunk képesek, megbízhatóak és korrektek vagyunk - ez alapot ad arra, hogy higgyenek nekünk, viszont minden fesztivál számára a legnagyobb kihívást az a verseny jelenti, amely a nemzetközi produkciókért, a világsztárokért folyik. Csak a VOLT idején Európában legalább 6-7 fesztivál van, ezek pedig mindannyian ugyanazokért a sztárokért versengenek. Nekünk, ha nem akarunk lemaradni, pont azt a gázsit kell megajánlanunk, mint a versenytársaink teszik. Vagy egy kicsivel magasabbat...
FZ: Olyan értelemben nem differenciálnak a zenekarok, hogy melyik piac mit „bír el”, nagyjából egy meghatározott gázsiért turnéznak és vállalnak fellépéseket az egyes fesztiválokon. Ért már minket kritika amiatt, hogy folyamatosan emelünk a jegyárakon, de ennek pont a versenyképesség megőrzése az oka, hogy a Nyugat-Európai kínálatot nézve is megálljuk a helyünket. Azt a line up-ot, amit az idei VOLT felvonultat a magyar piacra, korábban jellemző jegyárszinttel nem lehetne kigazdálkodni. Azok a fesztiválok, amelyek költenek nemzetközi programra, kénytelenek lesznek korrigálni a jegyáraikat is, de a magyar fesztiválpiac kellően színes ahhoz, hogy többféle árszintet is fel tudjon mutatni, mindenki megtalálja a sajátját...
Nekem az a személyes benyomásom, hogy a fesztiválok közül talán a VOLT a legszeretettebb, talán ennél alakult ki legjobban, hogy ez egy mindenkinek kedves fesztivál. A legtöbbet a VOLT kapcsán hallom, hogy nem feltétlenül csak egy-egy fellépő, hanem a voltozás (igeként használva a szót) miatt mennek el az emberek Sopronba. Mi miatt lehet ez?
LN: A VOLT egyik fő vonzereje szerintünk és a felméréseink szerint is a szerethetőség, a pozitív energia. Rajtunk ragadt, hogy ez egy „családias” fesztivál, ami 150.000 résztvevő mellett talán furán hangzik, de az emberi léptékű jelleg megőrzése továbbra is fontos alap.
Nem kérdés, hogy a hazai- és világsztár-felhozatal nem okozhat csalódást: a plakátokon szereplő headinerek alapján döntenek a legtöbben, hogy hol fesztiválozzanak. Ha célt lehet megfogalmazni, akkor az erős brand kialakulását az első helyen említeném. Ma már a VOLT erős márkának számít, ezt bizonyítja számunkra, hogy egy ideje a program ismerete nélkül is 8-10 ezren megváltják a bérletüket, láthatóan bíznak bennünk.
Sopron egy olyan kulisszát biztosít a VOLT-nak, amely felér egy menő ajánlólevéllel. Az egy szuper helyzet, hogy a város neve jól cseng, hangulatosak a belvárosi utcák, elég jó éttermek, sörözők, borozók, teraszok várják a turistákat, de a vendégszeretet nélkül ez mit sem érne. A VOLT és Sopron jó ideje együtt lélegzik. Nem tűrt, pláne nem tiltott program vagyunk, hanem egy igazi ünnep, amit vár a város. Erre a hétre közösen díszítjük fel Sopront és a helyiekkel együttműködve programok, kiállítások, koncertek, kedvességek, VOLT-os menük várják azokat, akik kíváncsiak arra is, hogy mi van a fesztivál határain kívül.
Valami hasonlóan egyedi hangulatot próbáltunk a kezdetek óta megteremteni a VOLT-on belül is. Kevés olyan fesztivált ismerek a világon, ahol a nagyszínpados koncertekre 25-30 000-en kíváncsiak, közben egy a fesztiválon belül működő borfesztiválon generációk buliznak és beszélgetnek együtt, vagy éppen napközben kicsi gyerekek és fesztiválozó tinik játszanak együtt...
Nagyon érződik, hogy igazán lokálpatrióták, hiszen amennyire csak lehet, próbálják bevonni Sopron városát, gondolok itt pl. a felhívásra a helyi éttermeknek, borozóknak, színjátszó köröknek, együtteseknek, stb., hogy mutassák meg magukat, vagy akár a Csillagok városa székeire, amelyeket a világsztárok dedikálnak, és szerte a városban elhelyezik őket. A városszereteten túl, szükség volt erre azért is, hogy Sopron könnyebben befogadja a fesztivált és az ezzel járó elkerülhetetlen kényelmetlenségeket?
FZ: Egyedülálló a kapcsolatunk Sopronnal. Lehet, hogy kicsit túlzás, de azt szoktam mondani, hogy Sopron minden évben úgy várja ezt a fesztivált, mint egy karnevált, egy népünnepélyt. Tényleg ez a Nagy Eseményünk az évben. Nyilván nem a kezdetektől, hanem az évek során, több lépcsőfokon keresztül alakult ez így, eleinte voltak nehézségek, még a sportcentrumos időkben, amikor tavasszal a belvárosi parkokban aludtak, sátraztak a vendégeink, de mára tényleg kialakult, hogy Sopronnak kicsiben olyan a VOLT Fesztivál, mint Riónak a karnevál. Tudatosan kezdtünk el építkezni jó néhány évvel ezelőtt annak érdekében, hogy meglegyen a kölcsönhatás, hogy minél erősebb legyen a kapcsolat. Azt gondoljuk, hogy ez egy oda-vissza ható folyamat, egy olyan szinergia, amit vétek lenne nem kihasználnunk, és szerencsére a városvezetésben és a helyiekben olyan partnerre találtunk, akikkel közösen tervezgethetjük a jövőt. A tavalyi évben bekötöttük a fesztiválba Sopron legszebb részét, a Fő teret, ahol a vendégeinkkel együtt kiszíneztük a macskaköveket és egy nagy közös VOLT-os képet hoztunk létre. Tudatosan keressük az ilyen kapcsolódási pontokat, mert hiszünk abban, hogy ez hozzáad a fesztiválhoz, és a visszajelzések alapján ez látszik is.
LN: Pár éve még magyarázni kellett sok magyar városban, hogy miért jó egy ilyen projektnek otthont adni, eközben Sopronban tényleg úgy várják fiatalok és idősek is ezt a 4-5-6 napot, mint a karácsonyt, vagy egy igazi ünnepet szokás. Nagyon jó visszajelzés nekünk, hogy több neves nagyváros polgármestere is keresett már meg minket azzal, hogy valami „voltszerűt” szeretnének a városukban, hiszen látják, hogy ez egy komoly reflektorfényt ad Sopronnak, amit mással nagyon nehéz elérni.
FZ: A város is profitál abból, hogy itt van a VOLT, és most nem feltétlenül csak arra gondolok, hogy hány vendégéjszakát generál ez a rendezvény, hiszen az köztudott, hogy már hónapok óta nem lehet szállást találni a városban. A háromcsillagos, légkondi nélküli hotelek némelyikében annyiba kerül egy szoba egy éjszakára, mint egy négynapos bérlet a VOLT-ra, és napok alatt kapkodják el, így is... A fesztivál emellett más, közvetlen vagy közvetett bevételeket is generál, nem beszélve arról, hogy Sopron helyét tovább erősíti Magyarország turisztikai térképén. Az sem véletlen, hogy a fesztiválon is megpróbáljuk ezt a lokálpatrióta hozzáállást minél inkább érzékeltetni, például a már korábban említett bornegyedünkben, amit eleve Poncichter-negyednek neveztünk el a régi soproni borászok után. Erre a helyszínre nem is engedünk be más borvidékről érkező pincészetet, mert azt gondoljuk, hogy Sopronnak ez az egyik fő vonzereje, így ez egyfajta hagyománya lett a fesztiválnak is, és szeretnénk ezekhez a tradíciókhoz hűek maradni.
Szinte minden népszerű magyar előadó itt van, jól feltételezem, hogy igazi presztízs fellépni a fesztiválon? Nagy a versengés a helyekért? Emellett, mi van a még kevésbé ismert, feltörekvő nevekkel?
LN: A hazai programstruktúra a VOLT esetében több szintre osztható. A legnagyobbak, a magyar headlinerek között leginkább az igényel egyeztetést, hogy ki, melyik „slotot” tudja megkapni. Egyre több világsztár jár hozzánk, ez együtt jár azzal, hogy csökken a nagyszínpados jó helyek száma. Az, hogy Martin Garrix előtt vagy az Imagine Dragons után x vagy y játszik, nyilván egy tárgyalás kérdése. Nekünk van egy elképzelésünk, amit eléjük tárunk, a legtöbb esetben elfogadják, de azért, ebből vannak kisebb viták időnként.
Az ismeretlen zenekarok felé a kezdetek óta azt kommunikáljuk, hogy a VOLT-ra nem fogadunk el jelentkezéseket. Nem nagyképű, gőgős hozzáállás miatt, inkább azért, mert nem látjuk értelmét annak, hogy olyan produkciók szerepeljenek egy fesztiválon, akiknek még nincs közönsége, egy fesztivál nem erre való. Se a közönség nem erre kíváncsi és a zenekar is legfeljebb annyit profitálhat egy ilyen fellépésből, hogy beírhatja a referenciái közé. Azért hoztuk létre a Petőfi Rádióval közösen a Nagy-Szín-Pad! nevű tehetségmutató versenyünket, mert azt látjuk, hogy egy fesztiválnak minden évben meg kell újulnia, és kell, hogy legyen 10-15 olyan zenekar, akik az előző évben vagy nem játszottak, vagy nem kaptak megfelelő figyelmet. Korábban Fülivel, Karcsival és Murakkal (Fülöp Zoltán, Gerendai Károly, a Sziget Kulturális Menedzser Iroda alapítója, ügyvezető igazgatója és Muraközy Péter, a VOLT és a Balaton Sound programszervezője – a szerk.), négyesben leültünk, és kitaláltuk, hogy kik azok a zenekarok, akikről hallottunk, akikről azt gondoljuk, hogy az egyértelmű fesztiválkedvencek mellett őket érdemes még meghívni. Azt láttuk egy idő után, hogy ennek egy izgalmasabb és hitelesebb terepet is teremthetnénk. A Nagy-Szín-Pad! lényege az, hogy az országban jól működő klubok szervezőitől, zenei szerkesztőktől, újságíróktól egész évben kapjuk a híreket, ha egy-egy produkció elkezd beindulni, pár százan már járnak a koncertjeikre, akár vidéken, akár az A38-on, vagy az Akváriumban. Őket hívjuk meg a versenyre és adunk nekik egy elég erős nyilvánosságot –médiában és fesztiválokon. Az idei versenyt a Lóci Játszik nyerte, meghívást kaptak a VOLT mellett (a Linkin Park napján) három másik fesztivál nagyszínpadára is, a Szigeten pl. P!nk fellépésének napján szerepelnek. Emellett a másik hét résztvevő zenekar is bemutatkozhat a fesztiválokon, a Mörk pedig Magyarországot képviseli jövőre az Eurosonicon, Hollandiában. A vérfrissítés és új zenekarok bemutatása tehát valamennyire intézményesített formában zajlik és a zenekarokon is azt látjuk, hogy tényleg rangot jelent nekik ez a megmérettetés.
Gondolom, rengeteg olyan sztorijuk van fellépőkről, amelyek valamilyen okból emlékezetesek maradtak.
FZ: A mai napig őrzök egy szórólapot, amelyet a The Cult turnémenedzserétől kaptunk, amikor először jártak nálunk, több mint 10 éve... A szórólapon egy rajz szerepel: Ian Astbury precízen lerajzolta, hogy milyen hamburgert szeretne, hova kerüljön a sajt és hova a hús, kicsi nyilakkal és mindenféle magyarázatokkal. Az idei év egyik slágere nálunk a Linkin Park különféle kérése. Nagyon egészségtudatos a csapat, saját szakácsot hoznak magukkal, és csak alapanyagokat kérnek tőlünk, többnyire biotermékeket, biohúst, quinoát, avokádót - látszik, hogy erre nagyon odafigyelnek. Azt is megtiltották, hogy a backstage teljes területén és a színpad meghatározott távolságában bárki rágyújtson. 40 fős stábbal érkeznek, sok kívánságuk volt, az utolsó szögig ki van találva a produkció, hogy mit használnak, technikai szempontból mik az elvárásaik. Egy másik, idei sztárunk pedig ahhoz ragaszkodott, hogy ami a cateringben, a megrendelt ételekből megmarad, azt még aznap egy hajléktalanszálló kapja meg, mivel nem akarják, hogy bármi kárba vesszen.
A Csillagok Városa projekt kapcsán rendszerint kapcsolatba kerülünk mi is az érintett sztárokkal. Ők Ef. Zámbó István képzőművész barátunk alkotását, egy-egy közterületi széket kapnak ajándékba. A legtöbben tényleg csak egy szignót tesznek rá, beleülnek, készítenek pár szelfit, Moby viszont közel másfél órát bíbelődött a székkel, gyakorlatilag mindent kidekorált rajta, miközben egy limuzint kért járó motorral a fellépése után a színpad mögé, mert sietett tovább. A show előtt viszont hajlandó volt ennyi időt eltölteni a saját székével.
LN: A székekkel kapcsolatban tényleg sok kedves sztorink van, nagyon sokan nézegetik, örülnek neki, hogy Sopronban lehet egy saját közterületi bútoruk, egy saját emlékművük. Fatboy Slim 3-4 éve kapott tőlünk egyet, most előre megbeszéltük vele, hogy hétfőn, amikor fellép nálunk, meglátogatja majd. Az Arctic Monkeys volt az egyetlen, akik elsőre nem fogadták el az ajándékunkat. Aztán a koncert után, amikor Alex Turner kíváncsi volt a fesztiválra a bungee jumping kosárból, már jobb kedve volt és át tudtam adni a neki szánt széket, nagyon örült...
A személyes kedvencem amúgy Steve Aoki Instagram-fotója, amikor önállóan körülnézett a belvárosban és a leginkább lepukkant kocsmákban fotózkodott a helyiekkel, akik azt se tudták, kicsoda...
Izgalomba tudnak még jönni, amikor világsztárokkal találkoznak?
LN: Mindketten 25 éve szervezünk fesztiválokat és addig fogjuk csinálni, ameddig ilyen élvezetet okoz. Kevés olyan szakmát tudok mondani, ahol, ha az ember 25 évet tölt el egy területen, akkor még mindig ugyanúgy tud lelkesedni iránta. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen ebbe a munkába minden belefér: a képzőművészettől a koncertszervezésen át a gyerekprogramokig, ez mind-mind önmagában egy-egy olyan terület, ahol az ember ki tud teljesedni, és ha egy adott évben valamihez kevésbé van kedve, valamihez meg jobban, akkor abba folyhat bele és csinálhatja. Tulajdonképpen azért érezzük most, az utolsó napokban is úgy, mint egy fontos vizsga előtt, hogy bárcsak lenne még pár hetünk, mert látjuk, hogy még mennyi mindent csinálnánk, amitől jobb, teljesebb lehetne az idei VOLT. Ilyen szerelemprojekt a Petőfi Zenei Díj is. Senki nem erőltette ránk, mi kerestük meg a Petőfit az ötlettel, mert azt éreztük, hogy fesztiválkeretek között, nagy nevekkel, egyedi koreográfiával szervezni egy igazán rangos zenei díjátadót, élő közvetítés mellett, nagyon izgalmas feladat. Szerencsére a Petőfi vezetése beleszeretett az ötletbe. Ez a projekt nekünk rengeteg álmatlan éjszakát okoz, kb. 2-3 hónapos, megállás nélküli munka, de borzasztóan jó érzés is egyben.
FZ: Nagyon megnyugtató a tudat, hogy miközben álmodozunk és ötletelünk azon, hogy hogyan lehetne megújulni, van egy profi csapat mellettünk, amely ezeket az álmokat meg is tudja valósítani. Elsősorban persze a saját stábunkra gondolok, de emellett egy olyan alvállalkozói kör, egy olyan partneri háló vesz körül minket a technikai személyzettől a marketingen át a videóanyagokat készítő csapatig, amellyel most már szinte egész évben együtt dolgozunk. Ennek köszönhetően ők már értik és érzik, hogy mi az, amit meg akarunk valósítani, és tényleg olyan profi szemlélettel és színvonalon dolgoznak, hogy könnyű dolgunk van.
Ahhoz, hogy 25 fesztivált létre lehessen hozni, egy nagyon erős és összetartó csapat kell, ez nyilvánvaló. Mennyire változott a szűk szervezőcsapat összetétele az évtizedek során? Feltételezem, hogy bőven bizalmi állás is a stábjukban dolgozni.
LN: Kár lenne szépíteni, hogy azért alapvetően egy nagy gyár lettünk. A Sziget Szervezőiroda és a VOLT Produkció egy évben 5-6 nagy fesztivált és tucatnyi más eseményt szervez. Nagyon jó döntéseket hoztunk akkor, amikor felismertük, hogy milyen méretű lett ez a csapat és a cégünk. Megmaradtak azok a gazdák, fesztiválfőnökök, akik saját gyerekükként figyelnek oda az eseményeikre. Szerencsére az a szűk kör, akikkel az apróságoktól kezdve a sorsdöntő kérdésekig mindent megvitatunk, ugyanolyan lelkes és ugyanolyan szerelmes ebbe a munkába, mint mi magunk. Beleértve a technikai csapatunkat, a reklámosainkat, a programosokat és sok mindenki mást. Nyilván van, hogy elfáradunk, és előfordul, hogy nem egy nyelvet beszélünk bizonyos kérdésekben, de azt látjuk, hogy a cél az ugyanaz, mindenkinek az a vágya, hogy olyan végtermék szülessen, amelyről egész évben álmodunk. Mi is és sok százezer vendégünk is.
FZ: Szerencsés helyzet, hogy itt nem lecserélődésről, átalakulásról beszélhetünk, sokkal inkább egy folyamatos bővülésről. A csapat magjához folyamatosan csatlakoztak újak, fiatalok, bővült a stáb, sokat tanulunk egymástól.
Tavaly közel 150 ezer vendég volt, a legsűrűbb napon 35 ezren, idén 170 ezer embert várnak összesen, a Linkin Park napján pedig 45 ezer fesztiválozó lesz, ha minden igaz. El fogunk férni?
LN: A legerősebb nap a kedd, a Linkin Park napja, napijegy már nem is kapható erre, most már csak akkor van esély bejutni, ha bérletet vesz az ember. Növeltük a nagyszínpad előtti küzdőtér kapacitását, a tavalyi szintén teltházas Iron Maiden naphoz képest egy jóval nagyobb terület várja a vendégeinket. Emellett infrastruktúrában is sokat kellett fejlesztenünk.
FZ: Amit szerintem érdemes kiemelni a tavalyi tapasztalatok alapján, hogy a Lővér Kemping adottságai alapján az egyik legneuralgikusabb pont a beléptetés. Tavaly a „check-in” rendszer bevezetése miatt voltak fennakadásaink. Előfordult, hogy lelassult a folyamat, ezért idén erre nagyon készülünk. Nyitottunk egy új bejáratot a fesztiválterületre, és a meglévő kapacitásainkat is bővítettük, ez az egyik legfontosabb fejlesztésünk idén. Egyrészt növeljük az áteresztőképességét a főbejáratnak, és lesz más olyan beléptetési pont is a fesztiválra, ami egy másik bejutási lehetőség lehet például a napijegyesek számára, akik csak egy-egy napra érkeznek, és nagyobb terhelést jelentenek bizonyos időszakokban a fesztivál bejárataira. Emellett mennyiségben, minőségben, létszámban, személyzetben elég sokat bővítettünk, és, ahogy Noresz (Lobenwein Norbert) is mondta, nem feltétlenül csak a terület méretének a növelésével, hanem az infrastruktúra fejlesztésével, a kommunális háttér megerősítésével (több WC, több tusoló, stb.) próbáltuk még komfortosabbá tenni a fesztivált.
A tavaly bevezetett biztonsági szűrő, a check-in rendszer idén is lesz a beléptetésnél? Milyen intézkedések lesznek a fesztiválozók biztonságának megóvása érdekében?
FZ: Igen, a check-in rendszer arról szól, hogy minden karszalaghoz rendelünk egy arcképes igazolványt, mindenkit beazonosítunk, és ez mindenkire kiterjed, aki a fesztivál területén tartózkodik, nemcsak a vendégekre, fesztiválozókra, hanem a közreműködőkre, beszállítóinkra is. Annyit fejlődött ez a rendszer, hogy bárki, akit beazonosítunk és esetleg valamely körözési listán szerepel, vagy bármilyen probléma van vele, azt azonnal ki tudjuk szűrni, a rendőrséggel szoros együttműködésben. Az összes fesztiválunkra jellemző lesz idén, hogy a közrendvédelmi szervek kiemelt figyelemmel, kiemelt készültséggel kezelik a rendezvényeket. Területelzáró betonelemekkel védjük a fesztiválok területét, határait, igyekszünk a legalaposabban felkészülni, a belső ellenőrzés is komoly lesz, a VOLT-ra közel ezer fős biztonsági szolgálattal készülünk, az egész rendezvényre, a látogatók biztonságára vigyáznak majd.
Mivel lennének elégedettek idén, miután véget ér a 25. Telekom VOLT Fesztivál?
LN: Ahhoz, hogy életképes legyen a fesztivál és legyen folytatása, nyilvánvalóan kell a gazdasági siker is, vagyis az, hogy kellő számú vendég legyen jelen. De a legfontosabb, és talán ezt kellett volna először említenem, hogy amikor látjuk a közönség visszajelzéseit, olvassuk a posztokat, kommenteket, akkor egyértelműen azt érezzük, hogy vissza akarnak térni, mert jól érezték magukat nálunk. Azt hiszem, hogy ha ez az egy tényező megvalósul, akkor minden más rendben lesz.
FZ: Ugyanilyen fontos, hogy minden problémamentesen bonyolódjon le a fesztiválon. Ebbe mindent beleértek, a látogatók biztonságától a programok maradéktalan megvalósulásáig. Az ember mindenre fel van készülve, és az elmúlt 25 év tapasztalatából azt látjuk, hogy váratlan helyzetek mindig adódhatnak, teljesen mindegy, hogy az időjárás okán vagy bármilyen más szempontból. Szeretnénk egy olyan problémamentes és jó hangulatú fesztiválon túl lenni, hogy a közönség tényleg azt érezhesse, ez most talán a legjobb VOLT az elmúlt 25 évből.