A The New York Times egyk újságírója, az amúgy regényíróként is sikeres Ben Greenman egy június 5-ei Twittter-bejegyzésében hívta fel a figyelmet arra, hogy Bob Dylan Nobel-beszédében egy olyan mondatot idéz Melville Moby Dick-jéből, ami valójában
nem is szerepel a regényben.
Az író a bejegyzésben egyszerűen jópofának tartotta az ismretlen vendégszöveg használatát. A Slate internetes magazin ennél jóval tovább ment. Egészen addig, míg meg nem találták a szövegrész forrását: a SparkNotes – weben is elérhető –
regényösszefoglalójából van ez az idézet.
A Slate munkatársai ezután végigmentek Bob Dylan Nobel-beszédén, amit persze alaposan összevetettek az összefoglalóval. A magazin által közöl képen jól láthatóan kiemelték a hasonló részeket. (Bal oldalon Bob Dylan beszédének szövegrészletei, jobb oldalt pedig a regényösszefoglaló szövege.)
Még az – elsősorban 19. századi amerikai – angol nyelvhasználat ismerete nélkül is legalább érdekes a sok egyezés. Dylan és a Nobel-bizottság képviselői
egyelőre nem fűztek kommentárt a felmerült plágiumgyanúhoz.
Annyi viszont biztos, hogy nem tett jót a zenésznek, hiszen már így is sokan értetlenül fogadták, mikor tavaly bejelentették, hogy Dylan kapja az irodalmi Nobel-díjat.
Bob Dylant egyébként nem először gyanúsítják meg plágiummal. Korábban Henry Timrodtól, egy 19. századi költőtől kölcsönzött néhány strófát a Modern Times-hoz. Ezen kívül a 2001-es Love and Theft című albumának néhány szövegét állítólag Saga Dzsunicsi Confessions of a Yakuza című könyvéből vette át. Utóbbi vádat 2012-ben a Rolling Stone magazinnak nyilatkozva tagadta.