Az előadások másnapján tartott szakmai beszélgetésen ifjabb Vidnyánszky Attila azt mondta: a III. Richárd-dal azt szerették volna megmutatni, hogy egy huszonéves ember hogyan érzi ma magát, illetve
mit gondol a világról.
Ezért aztán nem is kifejezetten a drámában szereplő karakterekből akartak kiindulni, hanem a fiatalok szemével akarták látni és láttatni őket. Ettől függetlenül hozzátette: őt és alkotótársait is „elcsábította” Richárd, hiszen egy idő után akár a fiatalok nézőpontját háttérbe szorítva is azt nézte, Richárdnak mi szolgálná az érdekeit egy-egy szituációban.
Vecsei H. Miklós, ifj. Vidnyánszky Attila alkotótársa, az előadás szövegkönyvének írója hozzáfűzte: a rendezővel minden közös munkájuk során megállapodnak, hogy
milyen kérdéseket szeretnének generációjuk hangján megszólaltatni,
és mindent ennek rendelnek alá: ezért tértek el a dráma Vas István-féle fordításától, vontak össze figurákat és egyszerűsítettek le viszonyokat.
A legmarkánsabb változtatásuk azonban abból fakad, hogy ők úgy értelmezik Gloster – azaz III. Richárd –, a darab elején elhangzó kijelentését, hogy
nem maga dönt a gazemberség mellett,
hanem a környezete determinálja arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy. Az előadás legfontosabb kérdése tehát nem az, hogy Richárd miért gonosz, hanem hogy milyen világ az, amelyben ilyenné válik.
A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös produkciójában – amelynek a POSZT-on mindössze a hetedik előadását tartották - több generáció dolgozik együtt: ifj. Vidnyánszky Attiláék korosztálya mellett más színésznemzedékek tagjai is meghatározó szerepeket kaptak.
A főszerepet alakító Trill Zsolttal kapcsolatban többször elhangzott: átszellemült színészi játéka mellett a fizikai megterhelés is rendkívüli, amelynek ki van téve az előadás alatt. III. Richárdként
rappel, brékel, csomagolóanyagba tekerik, szigszalaggal kötözik át, póznára mászik mászókarmokkal, virágot oszt, takarít, lelocsolják és áramot vezetnek a koronájába.
Ő maga minderről azt mondta: boldog, hogy megkapta ezt a szerepet, de beismeri, hogy még soha életében nem fáradt el így, mint ebben az előadásban.
Hegedűs D. Géza, aki három szerepet is alakít ifj. Vidnyánszky Attila III. Richárd-jában, tanára volt az alkotógárdának, és nem először dolgoznak már együtt: a rendező egyetemi zárómunkája, a Vecsei H. Miklós átiratában játszott Athéni Timon is emlékezetes együttműködésük volt. Hegedűs D. Géza azt mondta,
maximális a fiatalokkal az egymás iránti nyitottságuk és bizalmuk,
sőt: ő maga nemcsak jól ismeri ifj. Vidnyánszkyék világhoz való viszonyát, de a közös munka során sokszor ő is újra pályakezdőnek érezte magát, és örült, hogy olyan kollégákkal dolgozhatott, akikkel korábban sosem.
Eszenyi Enikő kiemelte, hogy a most látott produkció valójában egy harmadik változata az előadásnak, hiszen egészen más követelményeket állított az alkotók elé a Gyulai Várnak, a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadának vagy a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának a tere, így a POSZT-on bemutatott versenyprodukció voltaképpen
egy új előadás,
amely új asszociációkra ad lehetőséget. Eszenyi Enikő azt is hangsúlyozta, hogy a darabban szereplő fiatal színészek, a tavaly nyári bemutató óta eltelt időben is rengeteget fejlődtek szakmailag, és ez a produkción is érződik.
Karsai György színháztörténész azt mondta a III. Richárd-ról, hogy ennek az előadásnak nem feltétlenül dolga, hogy minden ízében megfejthető legyen, mert ifj. Vidnyánszky Attila legnagyobb érdeme az erős képek burjánzása a színpadon, amelyek mindenképpen hatást váltanak ki. A néző garantáltan nem távozik úgy a színházból, ahogy bement, és a rendező pályájának jelenlegi szakaszában ez fontosabb annál, mint hogy mindez hogyan áll össze egységes egésszé, vagy hogyan mélyülhetnének el a felvetett gondolatok.
Ugyanaznap mutatták be a POSZT-on a III. Richárd után a Miskolci Nemzeti Színház előadását a versenyprogramban: Rusznyák Gábor Kivilágos kivirradtig című, Móricz Zsigmond műve alapján készült rendezését.
Rusznyák Gábor elmondta: Móricz kisregényéből többek között az a kérdés érintette meg, hogy hogyan merült fel a műben a zsidókérdés, és hogyan lehet erről napjainkban, a színház nyelvén beszélni.
A POSZT által felkért szakértő, Enyedi Éva az előadással kapcsolatban azt is kiemelte, hogy a rengeteg szereplőt mozgató produkció számtalan frappáns ötlet révén egy olyan polifonikus szerkezetben valósul meg, ahol
sokszor a színpad különböző pontjain zajló párbeszédek kiragadott soraiból áll össze egy másik, új jelentést hordozó dialógus,
és közben minden egyes sorsot és figurát egyéni és őszinte hangon szólaltatnak meg a színészek.
Az előadás bizonyos értelmezés szerint kezdettől egy haláltánc, ahol aztán a cselekmény egyik fordulata révén a szó szoros értelmében meg is jelenik a halál - Kovács Márton képében, aki hegedűn húzza a talpalávalót a mulatozó társaságnak, akikről egy idő után a szó szoros értelmében is lehullanak az álarcok, és egyértelművé válik,
mennyire aktuális a történetük napjainkban is.
A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, Béres Attila azt mondta: a Kivilágos kivirradtig meghatározó a színház életében, mert bizonyos értelemben a bizalmat és a hitet adta vissza nekik az egész társulat közös munkáján alapuló, azóta rendkívül sikeresnek bizonyult előadás.