A ma 70 éves Charlie: Így volt megírva, hogy nekem ilyen nehéz lesz

Charlie 1 265 000 forintot kér el egy koncertért

70 éves a magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakja, élő legendája, Charlie. Lehetne hosszan részletezni, hogy ki ő, és milyen jelentőségű, de az az igazság, hogy kevés olyan korszakos, színes és sokrétű muzsikusa volt az utóbbi évszázad magyar könnyűzenei életének, mint ő. Így hát az elkoptatott szuperlatívuszok helyett inkább beszéljen személyesen ő. Charlie-val interjúztunk.

Ülünk a Náncsi néni kockás abrosza fölött, gőzölög előttem a tea, a kertben lévő kopaszodó fák lombjai között átüt a lágyan melengető őszi napsugár. Éppen fotók készülnek a hamarosan (egészen pontosan az interjú megjelenése napján) 70 éves Charlie-ról. 50 éve a pályán van már, több száz dal fűződik a nevéhez, minden egyes zenekarával gyakorlatilag egy korszakot véstek kőbe. Azon gondolkodom, hogy mennyi minden gyűlhetett már össze mögötte ennyi idő alatt. Az embernek azért van mit mesélnie 70 évesen, ez nem csoda, de azért Charlie finoman szólva is többet látott, mint egy átlagember. Elég csak arra gondolnunk, hogy bejárta az egész világot, hercegeknek, sejkeknek énekelt, Afrikában zenélt - mellékesen sztár lett itthon. Szóval futnak bennem a gondolatok, de több mint tízévnyi újságírói rutin is csak annyira elég, hogy: "őszintén szólva, most azért meg vagyok illetődve".

Forrás: Koncz Márton

Néz rám a Liszt Ferenc-díjas élő legenda és csak nevet:

hát drága szívem, én is meg lennék, mégis csak 70 éves leszek október 28-án.

Így estünk neki egy kellemesen langyos őszi késő délelőttön megbeszélni néhány dolgot a múltból. Rögtön a közepébe csapunk. "Általában őszinte ember vagyok. És most megmondom őszintén, hogy nem szeretek beszélni magamról. A zenészkollégákról annál inkább. Főleg azokról, akiket nagyon szeretek. Csak, tudod, sokan elmentek már közülük, sajnos." Mind a ketten sóhajtunk egy nagyot. "Az a helyzet, hogy én három korszaknak énekeltem. 18 éves koromban már játszottam" - méghozzá az Olympia nevű zenekarban, ahol olyanokkal zenélt együtt, mint például Tátrai Tibor, akivel aztán később is többször egymásra találtak. "Együtt muzsikáltunk a Generálban is, meg később is. Emlékszem, amikor hazajöttem az egyik leghosszabb külföldi utazásomról - majd 10 évig tartott -, akkor mondta nekem a Tibusz, hogy csináljunk már valami jót. Elég halott víz volt akkoriban a magyar zenei piac, úgyhogy mondtam neki, hogy jó, csináljunk. Összehoztunk egy nagyon érdekes lemezt, ez volt az Illúziók nélkül. Aztán volt ennek egy turnéja is, amire egyébként szinte senki nem volt kíváncsi."

Felmerül a kérdés, hogy nem volt-e csalódás egy ilyen turné? "Nézd, az igazat megvallva, '89-ben úgy indultunk el erre a turnéra, hogy mi vagyunk a Tátrai Band, hiszen őt ismerték. 20 év alatt szinte mindig az év gitárosa volt. Engem meg úgy írtak ki a plakátokra, hogy Charlie, Ex-Generál. Az a generáció, aki hallgatta az én korábbi zenéimet az Olympia vagy a Generál idejéből, már akkor papákból állt. Mondhatnám, hogy alig ismertek engem. Pontosabban csak azok, akik szerették a jó zenét" - márpedig Charlie mindig is kínosan ügyelt arra, hogy jó zene kerüljön ki a kezei közül. Még akkor is, hogyha azt a közönség elsőre nem értette. De még akkor is, amikor éppen külföldi bárokban vagy hajókon játszott a főleg jazz-zenészekből álló Pannonia Express-szel.

Elég komoly rutinom halmozódott fel azzal kapcsolatban, hogy mi a jó zene. 10 éven keresztül az év 330 napján dolgoztam. Megállás nélkül. Jobb-rosszabb helyeken, de a vége felé azért elég exkluzív történeteket éltünk meg. Játszottunk a közel-keleti sejkeknek, meg még Rockefellernek is. Akkoriban Dubajban még csak egyetlen szálloda volt, éppen akkor tört ki a bejrúti háború. Mozgalmas életem volt."

Forrás: Koncz Márton

Bár Charlie eredetileg balett-táncosnak készült - méghozzá Markó Iván osztálytársaként -, egy betegség miatt ez félbeszakadt. "Nemrég néztem egy visszaemlékezést arról az időszakról a tévében. Érdekes volt látni, hogy mennyi minden történt. Az Iván azt mondta, hogy végtelenül pozitív volt az egész, de valahogyan mégis szomorú. Mert elszállt az idő.

Mondtam is neki, hogy idefigyelj, az biztos, hogy elszállt az idő, de az is biztos, hogy mi azért már nagyon sokat tettünk le az asztalra.

Még a gimis évek alatt alapított egy rockzenekart, ez lett a már maga idejében legendás Olympia. "Nekem ilyen hosszú hajam volt, meg nagy szakállam. Éltünk rendesen. Hozzánk képest a Rolling Stones konszolidált úriemberek csapata volt. Sok dologban benne voltunk, de azért közben jó gyerekek maradtunk. Csináltunk 20-30 dalt az Olympiával, de hát ugye egyiket sem játszhatta a rádió. Nemrég egyébként a Póka Egon kihozta az egyik felvételt a rádióból. Megmutattam a kollégáknak, akik csak hüledeztek, hogy 1969-ben ilyen képességekkel játszott egy zongorista, dobos, meg basszusgitáros."

Hogy mik következtek az Olympia utáni években? Lapozzon és kiderül!