Fegyverek, katonák, Észak-Írország, konfliktus. És az énekesnő érdekes hangja, a fura, hagugrálós éneklési stílus és az a fülbemászó dallam. A 90-es évek közepén, az MTV előtt ülve angoltudás nélkül is lehetett sejteni, hogy nagyjából miről szól a The Cranberries Zombie-ja, ha másból nem, legalább a videóklipből könnyen ki lehetett okoskodni a háborús hangulatot. Ha viszont valaki lecsúszott az interjúkról, érdekességeket felvillantó klipvetítésekről, akkor internet híján aligha tudhatta, hogy egy konkrét,
1993-as angliai bombatámadás állt a dal hátterében.
Az angliai Warrington városában kétszer is robbantott az IRA 1993 elején. Az első bomba februárban robbant egy gáztárolónál, a második pedig márciusban. Míg az első robbantásban senki nem sérült meg, addig a másodiknál, a két kukában elhelyezett bomba megölt egy tizenkét és egy három éves gyereket a város központjában. A robbantás a Bridge Streeten történt, ahová 1996-ban építettek egy emlékkutat River of Life ('az élet folyója') címmel.
A támadások természetesen megrázták a briteket, az íreket, köztük pedig a The Cranberries énekes-gitárosát, Dolores O'Riordant is. A Team Rocknak a dalról tavaly azt mondta az énekesnő, hogy „nagyon nehéz erről énekelni, de amikor fiatal vagy, nem gondolod át a dolgokat,
csak nekimész és csinálod.
Aztán ahogy öregszel, úgy gyűlik benned a félelem és a nyugtalanság.”
O'Riordan és a The Cranberries egyébként éppen egy angliai turnén voltak a robbantások idején. Abban az évben, éppen márciusban jelent meg első albumuk, az Everybody Else Is Doing It, So Why Can't We?. A Zombie-t a turné állomásai között otthon írta meg O'Riordan,
be sem vonta a zenésztársakat.
Azt is lehet tudni, hogy eredetileg egy akusztikus darab lett volna, és csak később írták át, és rakodótt rá keményebb hangzás. A dal a következő albumra, az egy évvel később, 1994-ben megjelent No Need to Argue-ra került. A The Cranberries első albuma is nagyot robbant, de egyértelműen a másodikkal, azon belül is leginkább a Zombie-nak köszönhetően futottak be igazán. A dal letarolt mindent, ami az útjába került. Egyrészt mindenki a szívébe zárta. Még az a kemény rocker is kívülről fújta a dallamot, aki esetleg fanyalgott a női énekesen, és hiányolta az igazi zúzást. Másrészt a dal egy halom díjat jelentett az együttesnek. Egy évvel kiadása után például
Michael Jackson és a TLC elől vitte el a legjobb dalnak járó díjat
az 1995-ös MTV Europe Music Awardson. A Zombie több orszában volt listavezető, többek között Ausztráliában, Németországban, Dániában, Belgiumban. Az amerikai Billboardnál az alternatív listát vezette. Nem meglepő, hogy az album, amin a Zombie is volt, az együttes legsikeresebb lemeze lettt, több mint 17 milliót adtak el belőle világszerte. Az már kicsit meglepőbb, de mégis sokat árul el az akkori ír közhangulatról, hogy saját országának slágerlistáján csak a harmadik helyig jutott.
Az énekesnő hétfői halála óta nagyot ugrott az együttes dalai iránti érdeklődés. Az NME azt írja, hogy csak az együttes tavalyi, Something Else című lemeze iránt egész pontosan 900 százalékkal ugrott meg a kereslet. Az sem lehet meglepő, hogy a The Cranberries több slágere is ott van most az iTunes 10 legtöbbet hallgatott dala között.