Brecht: bűvész vagy mágus?

Hollywood (USA) 1947 , portrait du poete et dramaturge allemand Bertolt Brecht (Bertold Brecht, 1898-1956). © Farabola/ Leemage

Bertolt Brecht (1898–1956) vibráló egyénisége a huszadik század kultúrájának. Igazi grafomán: regényt kivéve minden műfajban alkotott. Hányatott élete során nem nagyon telt úgy el nap, hogy ne írt volna. Legjelentősebbek a drámái. Ezen kívül színházi ember volt. Rendezett, ha hagyták, erre főleg élete utolsó éveiben került sor, amikor saját színháza lett Kelet-Berlinben, ez a máig is működő Berliner Ensemble.

Aztán a sors úgy hozta, hogy a bátor elméletíró szemben találta magát egy színházigazgató hétköznapi gondjaival. Brecht egy szabad, nyugati országban szeretett volna kommunista lenni, a háború után Svájcba költözött. Azonban a Német Demokratikus Köztársaság felajánlotta neki, hogy saját színházat kap Berlinben. Ez visszautasíthatatlan ajánlat volt. Brecht természetét ismerve előbb-utóbb komolyabb összeütközésbe került volna a kommunista diktatúrával, ebben főleg korai halála akadályozta meg.

1949-ben létrejött a Berliner Ensemble,

ennek működéséről is olvasható magyarul egy igen érdekes könyv. Két lelkes olasz kutató, Claudio Meldolesi és Laura Olivi a hatvanas években hosszabb időt töltött Berlinben és interjúkat készített Brecht színészeivel és más munkatársaival. A rendező Brecht című kötet ezeket a visszaemlékezéseket tartalmazza, ezen kívül megpróbálja rekonstruálni A kaukázusi krétakör hosszú és alapos próbafolyamatát: milyen volt az, amikor Brecht Brechtet rendezett. Egyáltalán nem az 1936-os elméleti táblázatot magoltatta be a színészekkel. Megtörtént bizony, hogy amikor egyik stréber színésze a próbán Brecht valamelyik elméleti művét idézte, akkor letorkollta: maga színész, magának az a dolga, hogy játsszon, ne jöjjön nekem itt az elmélettel.

Galilei élete (Nemzeti Színház) Forrás: MTI/Kallos Bea

Hét évnyi gyakorlati munka adatott meg Brechtnek, ez idő alatt egyszerűen nem maradt ideje és energiája elméleti műveket írni. Pedig érdekes lenne látni, a gyakorlati tapasztalatok hogyan változtattak elméleti elgondolásain. Annyi tény, hogy Brecht színpadi rendezései sikeresek voltak, tehát szó sincsen róla, hogy az elméletíró megbukott a gyakorlatban.

Egy másik oka is volt, hogy az ötvenes években Brecht színházelméleti kinyilatkoztatások tekintetében kénytelen volt visszafogni magát.

A modern színházművészet egyik megkerülhetetlen alakja Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij (1863–1938), aki hosszú pályája során nagyon sok mindennel kísérletezett. Elméleti munkáiban sokat írt a színészi átélés lehetséges technikáiról. A szovjet diktatúra hagyta őt tovább dolgozni a moszkvai Művész Színházban, ő pedig soha nem érdeklődött a napi politika iránt. A dolgok akkor fajultak el, amikor Sztanyiszlavszkij halála után a szocialista realista művészet elméletgyártói dogmákká egyszerűsítették a mindig nagyon nyitott és érzékeny Sztanyiszlavszkij meglátásait.

Forrás: AFP

Az ötvenes években a magyar színházakban is úgy kezdődött minden próba, hogy felolvastak valamit a szovjet színházművészet nagy tanítómesterének egyik művéből, aztán pedig megmagyarázták a színész elvtársaknak és elvtársnőknek, hogyan is kötelező ezt értelmezni.

Szegény Sztanyiszlavszkij biztosan meglepődött volna, ha hallja, hogy hetet-havat összehordanak az ő nevével visszaélve.

A kulturális komisszárok látóköre nem terjedt annál tovább, minthogy Sztanyiszlavszkijnál pozitív értelemben szerepel az „átélés" szó, Brecht régebbi műveiben pedig negatív értelemben. Brecht bármikor ott találhatta volna magát valamiféle esztétikai „koncepciós per" kellős közepében. Így is többször került kínos helyzetbe, amikor olyanoknak kellett magyarázkodnia arról, hogy a művészetben minden viszonylagos, akik szerint az életben sem lehet semmi viszonylagos.

Bertolt Brecht berlini szobra: oda lehet ülni mellé Forrás: EDERED

Bertolt Brecht 1956 augusztusában meghalt, ezután 1971-ig felesége, Helene Weigel vezette tovább a színházat Brecht szellemében. A Berliner Ensemble a mai napig létezik, áprilisban fellépnek Budapesten, a MITEM Fesztiválon. Szó sincsen róla, hogy ez a színház valamiféle Brecht-múzeum lenne, de időnként műsorra tűzik az ő darabjait is. Persze autonóm művészek hoznak létre belőlük korszerű előadásokat, nem feszélyezik magukat amiatt, hogy mi is az a V-effekt. Rágódjanak rajta a színháztörténészek. Bertolt Brecht bár néha ezt hirdette magáról, nem törölte el végképp a múltat a színházművészetben, hanem beilleszkedett elődök és utódok közé egy innovatív folyamatba. Szóval nem varázsló. De nem is holmi ügyes bűvész, bár volt benne némi hajlam a blöffölésre, mégiscsak hatalmas kreatív energiákat megmozgató művész, akinek darabjai biztosan örökre műsoron lesznek a művészszínházakban.