Horváth Charlie nagyon jó barátja, Somló Tamás két évvel ezelőtti halála óta nem jár el rendszeresen sehova. A Lokálnak adott interjújában beszélt arról, hogy szereti Budapestet, és úgy látja, mostanában óriási fejlődésen ment keresztül a város, mégsem tudja élvezni barátja hiánya miatt, akivel korábban rendszeresen jártak el budapesti helyekre. A múltról és a jelenről azt mondta, „régen volt pár hely, ahol a zenészek találkoztak. Ilyen volt az Erzsébet söröző, a kis Royal és a legendás ORI büféje. Később volt még egy hely, az Operával szemben, ahová Somlóval és néhány más barátommal jártunk, de az megszűnt. [...]
Amióta Somló meghalt, nem járok el sehova.
Az unokámmal töltöm az időt, alig várom, hogy hazaérjek hozzá.”
Ennek ellenére rengeteg fellépése van, járja az országot, sőt, még mindig vannak külföldi fellépései is. Azt mondta, „kiváló zenészekkel muzsikálok együtt, van, akit 45 éve ismerek, ezeknek mindegy, milyen stílust kell játszani, mindegyikben otthon vannak. Jó a csapat, és
hívnak is bennünket mindenhová.
A Tabánban szerintem még soha nem voltak annyian, mint a mostani május 1-jén, amikor mi is felléptünk. Itt a nyár, a legkülönbözőbb koncerthelyeken adunk műsort. De nem csak itthon. Megyünk Erdélybe, Máltára, Londonba. Sőt a múltkor nagyon jól elbeszélgettünk a svéd nagykövettel, meséltem neki a svédországi utazásaimról. Megtetszettem neki, mert már szó van egy stockholmi fellépésről.”
Horváth Charlie többször is járt nyugaton, erre-arra a világban – ahogy akkor is mondták, – vendéglátózni. Ezekről az időkről most azt mondta, „tényleg megadatott, hogy olyan helyekre jutottam el, ahová mások nehezebben vagy egyáltalán nem. Nem csak Nyugat-Európába, Keletre is. Én
akkor kezdtem muzsikálni a hetvenes években Dubajban, amikor még csak két szálloda létezett ott,
a szabadidőnkben összejöttünk a brit zenészekkel. De bejártam az Öböl több országát is, zenéltem a Közel-Keleten, például Bejrútban. Nem akartam sehol ott maradni, várt itthon a család, a barátaim, a szüleim. Így is sajnálom utólag, hogy a fiam, Ákos gyakorlatilag nélkülem nőtt fel.”