Blaskó Péter könyörtelen magával szemben: megszállott maximalista. De amíg egy élsportoló karrierje egy bizonyos idő után véget ér, addig Blaskó Péter 70 éves korában is „élsportolói” követelményeket támaszt magával szemben. Soha nem hivatkozott külső körülményekre,
sőt olyankor is váltott, amikor sikeresen működő társulat megbecsült tagja volt, mert hajtotta a teljesítménykényszer.
2014 óta a Nemzeti színészei az évad végén titkos szavazással döntik el, hogy ki az a színész, aki sokat tett a társulatért és a legerősebb évadja volt. Idén Blaskó Péter kapta ezt a díjat. Az Origónak adott villáminterjút így kezdi: „Igazából tudtam, hogy jól dolgoztam ebben a két előadásban.” Felszabadultság, igazi öröm látszik rajta. A színész kiszolgáltatott ember: ő maga akár tökéletesen is dolgozhat, ha a körülmények nem kedveznek, akkor elmarad a siker. Blaskó Péter saját maga szakszerűen összefoglalja a lényeget is: egy tragédiában és egy komédiában játszott főszerepet, két teljesen különböző műfajban is bizonyított. Úgy köszönte meg a díjat, mint születésnapi ajándékot. De ezt az ajándékot igazából Blaskó Péter, az univerzális színész adta a közönségnek.
Blaskó Péter művészcsaládba született. Apja, Blaskó János festőművész műterme szellemi műhely is volt egyben: gyerekkora óta hallotta a művészetről szóló beszélgetéseket. Látta, hogy apja nincsen jó viszonyban a fennálló rendszerrel, és anélkül, hogy szülei külön erre biztatták volna, a saját igazságérzete is ebbe az irányba vitte. A közelmúltban sem tudta megállni, hogy néhány gesztussal ne vállaljon közéleti megnyilatkozást. Családja pedig művészcsalád maradt. Bátyja szobrászművész, öccse színész és az egri színház igazgatója. Blaskó Péter két gyereke is folytatta a családi hagyományokat: lánya táncművész és koreográfus, fia grafikával és festészettel foglalkozik.
Blaskó Péter meghatározó gyerekkori élménye a műterem hangulata mellett a lakhelyük közelében található József Attila Színház művészei iránti rajongás.
Előadás után a művészbejárónál megvárta a színészeket, gyűjtötte az autogramokat. Soha nem is készült másnak, mint színésznek. Elsőre felvették, 1970-ben kapott diplomát Várkonyi Zoltán osztályában. Megtisztelő módon a Nemzeti Színház szerződtette, ami egy fiatal színész számára kétélű dolog: a magyar színjátszás legendáival játszhatott együtt, viszont az igazán nagy feladatokra sokáig kellett volna várnia.
Elfogadta Csiszár Imre meghívását Miskolcra, és egy életre szóló munkakapcsolat vette kezdetét. Közel másfél évtizedet töltött ebben a színházban, itt volt Csongor a Csongor és Tündé-ben, Acdak A kaukázusi krétakör-ben, Rogozsin A félkegyelmű-ben. Eljátszotta a Galilei élete címszerepét és Strindberget A tribádok éjszakája magyarországi ősbemutatójában. Türelmetlenségében a miskolci évek alatt egy évadra Kecskemétre szerződött: a La Mancha lovagjá-ban ő volt Don Quijote, Balázs öccse pedig Sancho Panza. Blaskó Péter pályáján többször felmerült, hogy úgy érezte, nem kap megfelelő feladatokat. Ez csak a rá jellemző kíméletlen maximalizmusnak a jele. Azért kíméletlen, mert nemcsak a külvilágra irányul, hanem saját magára is. Innen tekintve életműve minimum impozánsnak nevezhető.
Ki van például olyan színész, aki pályája során hat ilyen presztízsű klasszikus darabnak két főszerepét is eljátszotta?
Miskolcon Molière Tartuffe-jében címszereplő volt, majd tizenhat év múlva a Tháliában Orgon. Örkény István Tóték című groteszkjében előbb az Őrnagyot, később a Vígszínházban Tót Lajost, A Mester és Margaritá-ban a Mestert és Wolandot is megformálta. A Nemzeti Színházban Az ember tragédiája 2011-es bemutatójában Úrként lépett fel, Lucifert már huszonhét évvel korábban eljátszotta Miskolcon. Ibsen Peer Gynt-jének a címszereplője volt Miskolcon, majd a Nemzetiben Gomböntő. 1987-ben egy pazar szereposztású tévéjátékban játszotta Bánk bánt, később a Nemzeti Színházban pedig Petur bánt Katona József klasszikusában.
Blaskó Pétert többször hívták különböző budapesti színházak, de visszautasíthatatlan ajánlatot az akkor öt éve működő Katona József Színháztól kapott. Szerepátvétellel belekerült a Három nővér-be, ő játszotta a Polgármestert A revizor-ban, a Katona társulata ezzel a két előadással beutazta a világot. Blaskó Péter zökkenőmentesen beilleszkedett: Shakespeare Vízkereszt-jében Malvoliót alakította, benne volt olyan hosszan futó előadásokban, mint a Katharina Blum elveszett tisztessége vagy a Platonov.
Ahogy annak idején a Katona alakulásakor nagyon erős társulat gyűlt össze, és ez nagy lendületet adott a kezdéshez, egy évtizeddel később, már a rendszerváltás után Törőcsik Mari és Schwajda György hívására is válogatott csapat indította el a Művész Színházat. Máig átláthatatlan politikai machinációk miatt fokozatosan ellehetetlenült a működés, eközben a színház vezetőt és nevet váltott.
Blaskó Péter a régi munkatárs, Csiszár Imre hívására átment a Tháliába, majd több színházban is játszott. Tag Veszprémben lett, majd egy évadra a Vígszínházban.
Veszprémben emlékezetes alakítást nyújtott Kádár János szerepében a Kegyelem című előadásban. Az Origónak februárban adott interjújában beszélt róla, hogy maga is meglepődött, milyen hatással van rá ez a munka. Ahogy ő fogalmazott: „Elkezdett dolgozni bennem a szerep.” Mint érzékeny színész elkezdett belehelyezkedni egy olyan látásmódba, amelyet magánemberként mindig is elutasított. Aztán persze a szereptől elbúcsúzva helyreállt benne minden. Őrültet játszó színészek szoktak beszélni róla, hogy „büntetlenül" nem lehet megúszni egy ilyen kirándulást.
Blaskó Péter 2002-től az új Nemzeti Színház tagja. Igazgatók jöttek és mentek, ő maradt. Például sokáig volt műsoron Csiky Gergely minden erőltetett aktualizálás nélkül is hatásos vígjátéka, a Buborékok, ennek egyik főszerepét játszotta, illetve a Lear király címszerepét. Megint két véglet. Ez is mutatja, hogy Blaskó Péter bármit képes eljátszani, akár egy évadon belül is. A 2017/2018-as évadban megnevettette a közönséget a Házasság Palermóban című előadásban, Az ügynök halála címszereplőjeként pedig torokszorító pillanatokat teremtett a színpadon, a rendező: Csiszár Imre.
Ha a mozgóképes műfajokat nézzük, Blaskó Péter 90 kisebb-nagyobb szerepet játszott el pályája során. Feltűnik olyan filmekben, mint például a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Jób lázadása, a Dögkeselyű vagy a Sose halunk meg. 1985-ben egy reform lehetővé tette, hogy ne csak a Hazafias Népfront állíthasson jelölteket az országgyűlési választásokon. 1987-ben Kovács András izgalmas filmben mutatta meg, hogyan próbálják a pártfunkcionáriusok megakadályozni a valóban független jelölt megválasztását.
Blaskó Péter hitelesen formálta meg azt a mérnököt, aki nem akarja feladni az elveit, de azért győzni is szeretne. A film némi huzavona után a Valahol Magyarországon végleges címet kapta.
Lukáts Andor érdekes filmrendezői kísérlete volt 1991-ben, hogy A három nővér történetét a Magyarországon „ideiglenesen állomásozó” szovjet csapatok közegébe helyezte, ebben Kuligint játszotta Blaskó Péter, a Roncsfilm-ben pedig Lajost, akit az sem állít meg, hogy egy kést vágnak a hátába. Fiatal rendezők is számon tartják őt, mint bevethető színészt: Taxidermia, A nyomozó, Team Building. Népszerű sorozatokban is felbukkant: Linda, Öregberény, Kisváros, Tűzvonalban.