Schmidt Mária, az intézmény vezetője, a XX. Század Intézet főigazgatója köszöntőjében elmondta:
a kötet „közel hozza” az olvasóhoz Tisza Istvánt, a gondolkodót, a politikust, az államférfit, az embert,
akinek szilárd erkölcsi tartása volt, és aki ezekhez minden körülmények között ragaszkodott.
Olyan személyiséggel ismertet meg a könyv, amely méltán tart igényt megbecsülésünkre, ezért nem csoda, hogy a 2000-es első kiadás elfogyott – fűzte hozzá.
A főigazgató felvetette, érdemes végiggondolni, miért gyűlölték Tiszát már kortársai is, és miért nem tudott ebből a negatív megítélésből az elmúlt 30 évben sem kikerülni. Ennek az lehet az oka, hogy Károlyi Mihályt a baloldali történelemszemlélet egyfajta origónak tekinti, ugyanakkor annak, hogy Károlyi megítélése pozitív maradhasson, előfeltétele, hogy Tiszát „lerántsák a porba”, és az „ősmaradiság” képviselőjének állítsák be. Emellett 1945-1990 között az emberek mindennap megtapasztalták a szabadság hiányát.
Tisza István idején viszont a szabadság minden formája virágzott Magyarországon, ezért kellett őt olyan negatív jelzőkkel körülbástyázni, mint feudalizmus, reakció, maradiság
– mondta Schmidt Mária.
„Egy szétesett kornak a végén, a szétesés utolsó pillanatában érte őt a halál, amit nagy valószínűséggel azért is vállalt, mert tisztában volt azzal, hogy a szétesés végén keletkező újban az ő szerepe nem tud meghatározó lenni” – fogalmazott a történész.
A főigazgató megjegyezte: halála előtt Tőkéczki László gróf Andrássy Gyula monográfiáján dolgozott, ez a kötet a tervek szerint jövőre jelenik meg.
Balog Zoltán miniszterelnöki biztos, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke arról beszélt: hiába szolgálja az emberek javát a kormányzati politika, bűn lenne, ha eközben nem törlesztenék a „szellemi adósságokat”, mint például Tisza István megítélésének megváltoztatása. Szerinte Tisza István annak a protestáns, ezen belül is református közéletiségnek a megtestesítője, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel indult, és amely – a miniszterelnöki biztos reményei szerint – a 21. században sem ér véget.
Mint mondta,
Tisza Istvánnál a szolgálatnak és a felelősségnek transzcendens megalapozottsága volt,
és a néhai miniszterelnök tetteit nem lehet megérteni anélkül, hogy ne tudnánk az ő nagyon mély, predestinációs hitéről. A predestináció (eleve elrendelés) ősi keresztény igazság, amely nagyon mély gondviselés-hitet jelent, azt, hogy nem véletlenül vagyunk a világon, és olyan célra, élettartalomra teremtett a teremtő, amit csak mi tudunk végig vinni, és kötelességünk is azt végig vinni.
Balog Zoltán kifejtette: Tisza István végig ebben a hivatásetikában élte az életét, és „úgy vette magára a halált”, hogy arra gondolt, elvégezte, amit el tudott végezni.
A miniszterelnöki biztos elmondta, hogy a kortársak nem értékelték Tisza István teljesítményét. Ezzel kapcsolatban kifejtette, a teljesítmény legfőbb értéke a lokalitás, az, hogy ott és azon körülmények között kell jó döntést hozni. Szerinte „kerítéskérdésben” ugyanez a helyzet. Személyes élményét említve elmondta, őt is szembeállították azzal, hogy rendszerváltó értelmiségiként a vasfüggöny lebontásában volt érdekelt, most pedig a délnyugati határra építenek kerítést.
Egy világtól, helyzettől, kontextustól idegen mércével a két dolog nem fér meg egymással, de én azt gondolom, ugyanabból a szabadságjogból következik mindkettő, a kerítés lebontása és a kerítés építése is
– magyarázta.
„Aki alkotásra képtelen”, annak nagyon nehéz megítélnie a teljesítők valódi teljesítményét, és azt mondta, ellenzékiként ő megértőbb lenne a kormánnyal. Csak a fonákot látni mindenben olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak – jegyezte meg.
Az eredetileg 2010-ben megjelent, Tisza István eszmei, politikai arca című monográfiát most a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány adta ki. Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész idén január 8-án, életének 67. évében halt meg.