21 gramm címmel nyílt Rényi Katalin grafikus- és festőművész kiállítása a szentendrei MűvészetMalomban októberben. A kiállítótér egészét elfoglaló hatalmas tárlat a művész lélekkel foglalkozó, azt kereső munkáit mutatja be.
A kiállítás több évtizedet fog át,
de ahogy Rényi Katalin az Origónak elmondta, csupán néhány éve dolgozik ezüsttel és arannyal, és a lélek témájának tudatos hajszolása is csupán az utóbbi években erősödött fel benne: „csak néhány éve keresem tudatosan azt az átlényegülést, amiben a 21 gramm, azaz a lélek keresése is ott van. Igazából 30 éve is ezt keresgettem, de csak most találtam meg.”
A kiállított alkotások szinte mindegyikében szerepet kap a szakralitás. Rényi Katalin erről azt mondta, „én az emberrel foglalkozom, de a végén mégiscsak ott lesz a feszület. Lehet, hogy nem a szó hagyományos értelmében, hanem lendületesebben. Sőt, néha talán olyan lendületesen, hogy egy nagyon vallásos ember akár vissza is hőköl, ha találkozik vele. De tény, hogy ezekben a képekben
ott van az a bizonyos, aki fölöttünk van, és aki nagyon is vezetett engem.
Velem volt és van is, és rajta van a képeken. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy akkor leszek elégedett, ha látom átrepülni az angyalt. Hát erre törekedtem én is: nagyon próbáltam reptetni. A könnyedség, az emberszeretet, az ember iránti tisztelet, az életigenlés jelenik meg az alkotásokban, és mindezek a lehető legőszintébben.” A művésznő arra a kérdésre, hogy mit adott neki a hit, és a lélekábrázolás folyamata, röviden csak annyit mondott:
az életben maradáshoz segített.
Majd egy saját versrészlettel egészítette ki a gondolatot: „Bordáig vetkőzve könyörgök magamnak értem. Ember, Isten segíts”.
Noha férjével együtt tagja volt a Szentendrei Művésztelepnek, ez lesz az első önálló kiállítása a városban Rényi Katalinnak. A szentendrei kezdetekről azt mondta, „még a nagy időkben töltöttem 25 évet a Szentendrei Művésztelepen a férjemmel, Baska Józseffel. Az I-es számű műterem volt a miénk. A legelején még a művész diplomám ellenére is leginkább feleségként funkcionáltam. Aztán egyszer csak
észrevette az ott lévő tizenegy művész, hogy hát ez a Rényi Kati esetleg tud valamit.
Először Klimó Károly festőművész szólt a többieknek, hogy »a Kati alkotótárs is lehetne«. Így aztán szavaztak, és én lettem a tizenkettedik művész. Onnantól kezdve állítottam ki én is a régi szentendrei művésztelep műhelyével, jártuk a világot. Ez a mostani, a szentendrei egy nagy pillanat nekem. Ráadásul egy hosszú pillanat, mert február közepéig nyitva lesz a kiállítás. Imádom Szentendrét, nekem egy csodálatos hely. Ráadásul a MűvészetMalom nagyon passzol a képeimhez.”
Rényi Katalin a művészdiploma megszerzése után jó 20 évig foglalkozott reklámgrafikával. Többek között rengeteg mozifilmplakátot készített, és ezek nagy részét még mindig őrzi. Pályafutásának erről az időszakáról azt mondta, „volt olyan utcai hirdetőhenger, aminek minden oldalán az én plakátom volt. Mondhatom, hogy igazi reklámgrafikus voltam megrendelőkkel, határidőkkel, betűméretekkel, nyomdai tudással. A reklámgrafikát később tanítottam is az Iparművészeti Főiskolán, de a lényeg, hogy az volt a fő bevételi forrásom, abból neveltem a gyerekeimet. Rengeteg munkám volt: kiállítások, könyvborítók, plakátok.
Nagyon jó időszak volt, és nem muszájból csináltam, hanem hittem is benne.
Közben pedig otthon is alkottam. Ha most durva akarnék lenni, azt mondanám, hogy szétrúgtam a műterem oldalát. Persze csak ecsettel.Mindazt a kötöttséget, ami a reklámgrafikával és a megfelelési kényszerrel, a határidőkkel együtt járt, én bizony ilyenkor felborítottam. Amikor pedig bejött az új világ a kész plakátokkal, amiket a grafikus csak feliratozhatott, már csak ez maradt. És mivel tanárként is tudtam egzisztálni, gyerekeket nevelni, nem kellett megalkudnom. Nem érdekelt sem megrendelő, és nem is kötődtem semmilyen galériához, semmiféle istállóhoz.”
Egy esetleges plakátkiállítás ötletére Rényi Katalin azt mondta, „tudnék én ilyet rendezni, csak nem volnék őszinte vele, mert már nem ez izgat. Valami más robbant ki belőlem, és ennek az eredményét lehet látni a MűvészetMalomban, ahol lesz még egy, a kiállításhoz csatlakozó érdekes dátum. November 24-én, 18 órakor lesz egy költői est, ahol az én verseimet olvassák majd fel, és aminek házigazdája Juhász Anna lesz.”