Kurtág György, a csoda

Milánó, 2018. november 15. 2018. november 11-i kép Leigh Melrose skót baritonról (j) és Frode Olsen norvég basszusról Kurtág György operájának, a Fin de Partie-nak a próbáján a milánói Scalában. Kurtág György első operájának az ősbemutatóját november 15-én este tartják a milánói Scalában. Kurtág egyfelvonásos operájában Samuel Beckett azonos című drámáját, A játszma végé-t zenésítette meg. A 92 éves zeneszerző a közel kétórás operát a színdarab francia nyelvű szövegére komponálta. MTI/AP/Ruth Walz

Ha hozzáértő embert bárhol Európában megkérünk arra, hogy a huszadik század második fele zenei életének legjelentősebb személyiségeit kezdje el felsorolni, akkor igen hamar oda fog érni Kurtág György nevéhez. Sőt, természetesen Ligeti György vagy Eötvös Péter neve is fel fog bukkanni egy ilyen toplistában. Nagy magyar zeneszerzők ők, egyúttal a világ legnagyobb zeneszerzői is. Annak idején, fiatalkorukban az akkori rendszer nem sokat segített pályájuk elindításában, viszont szerencséjük volt abban, hogy csodálatos magyar zeneművészek tanították őket. Kurtág György is legendás tanár. Zongoraművésznek is jelentős. Zeneszerzőként pedig minden létező műfajban alkotott, és minden rangos zenei díjat megkapott.

Kurtág György 1926-ban született a romániai Lugoson. (Minden idők leghíresebb Drakulája, Blaskó Béla szülővárosáról választotta művésznevét.) A négyéves kisgyereken nem volt nehéz észrevenni, hogy kivételes képességei vannak, hiszen a szalonban ott állt a zongora, amelyen az édesanyja is szépen játszott.

Kurtág György hamarosan már olyan szintre jutott, hogy négykezeseket játszott az anyjával.

Fejlődése érdekében a nem messze lévő Temesváron Kardos Magda lett a tanára, aki Bartók-tanítvány volt. Egyébként Bartók Béla szülőhelye, Nagyszentmiklós is ezen a vidéken van. Kurtág György életre szóló élménye, hogy tízévesen élőben hallhatta Bartókot zongorázni, amikor Lugoson lépett fel.

Kurtág György 2016-ban, amikor 90. születésnapja alkalmából egyhetes fesztivált rendeztek Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A budapesti Zeneakadémián Kurtág György kiváló tanárok irányításával három irányban is képezte magát: zongora (Kadosa Pál), zeneszerzés (Veress Sándor, Farkas Ferenc), kamarazene (Weiner Leó). Mindhárom területen komoly eredményeket ért el élete során. A Zeneakadémián ismerkedett meg későbbi feleségével, a nála két évvel fiatalabb Kurtág Márta szintén kiváló zongoraművész.

Tavaly a 70. házassági évfordulójuk tiszteletére rendezett ünnepségen négykezest játszottak.

A feleségének mutat meg minden új szerzeményt először Kurtág György, aki hetven év alatt minden rezdülésére ráhangolódni képes alkotótársává vált. Véleménye, ötletei nyilvánvalóan beépültek az életműbe, de Kurtág Márta mindig szerényen elhárítja azokat a kérdéseket, amik az ő szerepét firtatják az alkotói folyamatban.

Ifj. Kurtág György (1954), aki maga is zeneszerző lett, úgy fogalmazott, hogy az apja csak a válogatott műveit írja meg. Termékeny zeneszerző amúgy, de egyszerűen eldobja a nagy részét annak, amit megír. Sok olyan érdekes dallam lehetett az évek során, amit csak Kurtág Márta hallott, és talán éppen azért került kiselejtezésre, mert ő nem fogadta elég lelkesen. Ifj. Kurtág György filmekhez ír zenéket (állandó alkotótársa Grunwalsky Ferencnek), ezekről gyakran hiszik azt, hogy az apja művei, pedig az idősebb Kurtág György változatos életművéből éppen az alkalmazott zeneszerzés maradt ki, inkább csak utólag szokták felhasználni már megírt zenéit filmekhez, színházi előadásokhoz.

Kurtág György befelé figyel, amikor komponál, nem tud megrendelői elvárásokhoz alkalmazkodni, vagy például határidőre dolgozni.

Apa és fia között nagy különbség még, hogy ifj. Kurtág György az elektronikus kortárs zenében találta meg a maga szerzői világát. Apját néha sikerült a szintetizátorok közelébe csábítania, de ezek csak kísérletek maradtak, Kurtág György a hagyományos akusztikus hangszerekben hisz inkább. Egyszeri alkalomként közösen írtak egy művet 2000-ben, ez a Zwiegespräch (Párbeszéd), amelyhez a vonósnégyes szólamait az apa, a szintetizátorét a fia írta.

Az 1956-os vérengzés nagyon megviselte Kurtág György idegrendszerét, jókor jött a lehetőség, hogy Párizsban tanulhasson. Viszont a feleségét és a kisfiát nem engedték ki vele. Szenvedett tőle, hogy ilyen aljas módon választás elé állították: neves mesterek vagy a családja. Hiányzott a kellő önbizalma, nem volt biztos benne, hogy érdemes komponálnia, hogy hozzá tud tenni valamit a zene történetéhez. Ajánlottak neki egy pszichoterapeutát, aki híres művészekkel foglalkozott. Ez a szakember 1958-ban egy életre szóló segítséggel látta el, megtanulta kizárni a külvilágot.

Bármely pontján is van éppen a világnak, mindennap dolgozik. Egyszerre párhuzamosan foglalkozik több művel is,

aznap mindig arra koncentrál, amivel valami kifürkészhetetlen oknál fogva jobban tud haladni. 92 évesen felmerült benne, hogy nem kezd újabb műbe, hanem nekifog minden félben lévő munkája befejezéséhez. Aztán rájött, hogy nem tudja megváltoztatni a kialakult munkamódszerét, különben sem hajlandó a halállal foglalkozni, hiszen ezt jelentené, ha megpróbálná lezárni az életművét. Eldöntötte, hogy bizony maradni fognak az utókorra befejezetlen Kurtág-művek is, csináljanak velük, amit akarnak.

Kurtág György és Ligeti György két kivételes alakja a huszadik századi zenének, külön-külön, saját jogon. Talán nem véletlen, hogy mindketten magyarok.

Az talán még kevésbé az, hogy egész életükben szoros barátságot ápoltak.

A Zeneakadémián ismerkedtek meg, összekötötte őket az is, hogy Romániában nőttek fel (Ligeti Kolozsváron), eleinte kicsit idegennek érezték magukat Budapesten. Ligeti György (1923–2006) némi bolyongás után Bécsben talált otthonra a hatvanas években. Kurtág György minden nehézség ellenére igyekezett kitartani Magyarország mellett, néhány éve újra Budapesten találta meg az otthonát, miután hosszabb ideig élt Franciaországban.

Kurtág és Ligeti: sok más mellett a Beckett művei iránti rajongás is összekötötte őket Forrás: BMC

Kurtág György Párizsból hazatérve már elszánt ifjú zeneszerző volt, aki szívósan foglalkozik a készülő műveivel nap mint nap. Először korrepetitorként dolgozott, aztán a Zeneakadémia tanára lett. Összesen huszonöt évig tanított az intézményben zongorát és kamarazenét. Ahogy egyre több külföldi meghívást kapott, egyre lazult a kapcsolata a Zeneakadémiával, majd egyszerűen a sikeres, folyton utazó előadóművésznek és zeneszerzőnek már nem fért bele az életébe a rendszeresen tanítás. Csak mesterkurzusokat tartott szerte a világon, ezt az is megkönnyíti, hogy hat nyelven beszél.
Kurtág György élt egy-két évet Bécsben, Berlinben, Hollandia és Franciaország különböző városaiban.

Kocsis Zoltán 1973-ban, talán éppen Kurtág György művét gyakorolja Forrás: Fortepan

Másfél évtizedre aztán nem Budapest lett a bázis, ahonnan el lehet indulni a meghívások nyomán szerteszét a világban, hanem egy Bordeaux környéki település. De most már egy ideje a Kurtág házaspár otthona a Budapest Music Centeren belül kialakított lakásban van.

Állandó jelenlétük pozitív kisugárzással tölti be a zenének szentelt épületet.

A Classicus Quartett fiatal zenészekből álló vonósnégyes. Különleges koncertsorozatba kezdtek bele Bach Wohltemperierte Klavier-je ihletésére. Mind a tizenkét hanghoz választanak dúrban és mollban is egy-egy vonósnégyest. Szépen sorban: C-dúrtól h-mollig. Mivel egy épületben tartózkodtak a kamarazene egyik nemzetközi szaktekintélyével, meghívták a próbájukra Kurtág Györgyöt. A szűk félórás vonósnégyes meghallgatása után azonnal másfél órás elemzést tartott. A fiatal zenészeknek úgy tűnt, hogy minden egyes hangra emlékszik, amit hallott. Kurtág György ennek a már-már félelmetes képességének köszönheti, hogy olyan sokszor hívták meg mesterkurzust tartani.

A Kurtág házaspár a Classicus Quartett próbáján Forrás: BMC

Sajnos különböző művészeti ágakban a huszadik század során elharapózott az a magatartás, hogy valamely alkotó agresszíven megtagadja az addigi hagyományokat, és ezt a hisztériát használja reklámnak arra, hogy eladja a csekély szakmai képességgel létrehozott blöffjeit. Kurtág György igen konzervatív és igen szerény művész. Mélyen tiszteli a régi nagyokat. Önmagát Bartók Béla (1881–1945) és az osztrák Anton Webern (1883–1945) művészetének folytatójaként határozza meg.

Legnagyobb sikereit a kamarazene műfajaiban érte el, de természetesen saját hangszerének, a zongorának a lehetőségei is foglalkoztatják.

Négykezes darabjait gyakran adták elő feleségével. Híres alkotása még az 1973 és 1976 között írt Játékok zongorára című sorozat, amely részeinek ősbemutatóin Kurtág György akkor még igen fiatal tanítványa, Kocsis Zoltán (1952–2016) játszott. Kurtág kedvelt műfaja a dal, írt műveket József Attila, Pilinszky János, Tandori Dezső versei vagy például Franz Kafka szövegei alapján. Ennek ellenére operát még sohasem írt, pedig az is „dalokból” áll. Kurtág Györgyre azt mondta valaki szellemesen, hogy egyszerre minimalista és maximalista. Minimalista, mert egészen egyszerű zenei eszközöket használ, bravúrok helyett tömörségre törekszik. Maximalista, mert inkább meghagy valamit töredékes szerkezetűnek, de nem használ „tölteléknek” általa gyengébbnek ítélt zenét. A maximalizmus váltja ki a Kurtág-művek hosszával kapcsolatban a minimalizmust: nincsenek hosszabb darabjai. Mindig is így dolgozott: inkább legyen valami rövid, de legyen sűrű anyagból.

Leigh Melrose és Frode Olsen a Fin de partie című előadásban a milánói Scalában Forrás: MTI/AP/Ruth Walz

Kurtág Györgytől eddigi életműve alapján nem várt senki operát. Egy évtizednyi alkotás után végül is elkészült egész eddigi pályájának leghosszabb műve, a Fin de partie. Ez két dolognak köszönhető. Az egyik Kurtág György rajongása egy drámáért, semmilyen más mű nem tudta volna az opera irányába fordítani. A másik egy intézményvezető kitartása. Alexander Pereira akárhol is volt éppen intendáns (Zürichi Operaház, Salzburgi Ünnepi Játékok, milánói Scala) tíz éven keresztül szabályosan könyörgött, amióta meghallotta az ötletet, hogy Kurtág esetleg operát írna Samuel Beckett Végjáték (más magyar fordításban A játszma vége) című darabjából.

Pereira pontosan ráérzett, hogy Kurtág és Beckett világa mennyire hasonló, mennyi közöttük a kapcsolódási pont.

Hogy mennyire igaza volt, azt az opera ősbemutatóján a nyolc percig zúgó taps is mutatja. A 92 éves Mester, Kurtág György már nehezen mozog, ezért a fia képviselte őt. Magyarországot pedig Orbán Viktor miniszterelnök, ezzel is érzékeltetve az esemény fontosságát.

Hilary Summers és Leonardo Cortellazzi a Fin de partie című előadásban a milánói Scalában Forrás: MTI/AP/Ruth Walz

Kurtág György az egyik legnagyobb kortárs zeneszerző, ezért fontos esemény, ha ő életében először operát ír. Ráadásul egy irodalmi remekmű alapján, Samuel Beckett (1906–1989) örököse akárkinek nem is adta volna meg a jogot. Beckett 1969-ben megkapta ugyan az irodalmi Nobel-díjat, de igazából sohasem hajszolta a sikert, visszahúzódó életet élt. Szinte mintha magának írt volna, az élet végső kérdéseire kereste a választ. Műveit gyakran az „abszurd” szóval szokták elintézni, de ez súlyos tévedés. Beckett annyira abszurd, amennyire az élet az.

A világsikert a Godot-ra várva hozta meg neki 1952-ben, de az 1957-es Végjáték is gyakran tűnik fel Európa színházainak műsorán.

Samuel Beckett írnek született, élt Dublinban, Londonban, Párizsban. Anyanyelvén, angolul kezdett írni, de aztán egyre többször franciául alkotott. Ez nála egyfajta munkamódszer volt, hogy eltávolítsa magától a műveit. A Végjáték-kal meg aztán elég érdekes játékot űzött, ugyanis az Endgame és a Fin de partie szövege nem teljesen egyezik meg. A mű angol és francia változata két különböző verzió.

Kurtág György a franciát választotta, ezen a nyelven énekelnek a szereplők, és ezért Fin de partie az előadás címe.

Egy Nobel-díjas író egyik legismertebb műve alapján a magyar Kurtág György írt operát, aminek sikeres ősbemutatója a világ egyik leghíresebb operaházában, Milánóban, a Scalában volt. Erre az egész világ odafigyelt, ez bárhol a világon fontos hír a kultúra iránt érdeklődők számára. A 92 éves Kurtág György pedig a BMC-beli lakásában mindennap odaül a zongorához, hogy megmutassa a feleségének, milyen dallam ötlött fel benne. Még sok csodával meglepheti a világot.