Giorgio Moroder, a diszkó keresztapja élete első turnéja – és egyben első magyarországi koncertje – előtt meghívott pár újságírót az olaszországi Ortiseibe, a Dolomitokra néző házába. Amíg az emeleten zajlott a többi interjú, volt időm szétnézni az előtérben: rögtön a bejárat mellett egy kép lóg, életfát ábrázol, amelyen az évgyűrűk Moroder karrierjének főbb állomásait jelzik; arrébb a Metropolis plakátja, a lépcső mentén pedig végig aranylemezek, egyszerű keretben.
A zenész fent várt, és amikor megtudta, hogy Magyarországról érkeztem,
egyből elkezdett arról kérdezgetni, hogy mi lehetett az a magyar étel, amit Münchenben evett egyszer,
jó negyven évvel ezelőtt. Nem tudtam megfejteni, hogy mire gondolt, így elkezdtük inkább a „hivatalos" beszélgetést egy sárgászöld kanapén.
Miért döntött úgy, hogy visszaköltözik Ortiseibe, a szülővárosába?
Nem mondanám úgy, hogy visszaköltöztem, de valóban több időt töltök itt, mint régebben. Nagyon szép itt, főleg nyáron, júniustól szeptemberig vagy akár októberig. Ilyenkor, télen már eléggé hideg tud lenni, miközben Los Angelesben még mindig kellemes a klíma.
Ki volt a legutóbbi híresség, aki ugyanezen a kanapén ült?
Nem sokan jártak itt, hisz azok az énekesek, akikkel dolgozom, mind Los Angelesben élnek. Interneten is csak annyira tartom velük a kapcsolatot, amennyire szükséges, mivel rettentően elfoglaltak. Régen ez csak a színészekre volt jellemző, de
ma már az énekesek is folyton rohannak valahová.
Ha megnézném például Britney Spears határidőnaplóját, zsúfolásig lenne progamokkal, utazással, fellépésekkel, interjúkkal. Donna Summer idejében még más volt, előfordult, hogy hetekig nem volt semmi dolga.
Ha már szóba került Donna Summer, hogy emlékszik az első találkozásra vele?
Igazán kellemes volt, jó emlék. Pete Bellotte és én egy demót vettünk fel vele, amelyben még csak háttérénekes volt, de nagyon megkedveltük, úgyhogy visszahívtuk a stúdióba, hogy énekelje fel a The Hostage című dalt. Aztán jött csak a Love to Love You Baby, ami óriási sláger lett.
David Bowie-ról mi az utolsó emléke?
Nem találkoztam vele túl sokszor, persze azon kívül, amikor a Cat People-t felvettük Montreux-ben. Fantasztikus volt a közös munka, de utána csak két-háromszor vacsoráztunk együtt Los Angelesben, illetve Angliában is összefutottunk, amikor a Fantasztikus labirintus-t forgatta. Azt hiszem, az volt az utolsó alkalom.
És Freddie Mercuryval mikor találkozott utoljára?
Vele csak akkor találkoztam, amikor együtt dolgoztunk, 1984-ben a Metropolis felújított változatához énekelt fel egy számot.
A róla készült új filmet, a Bohém rapszódiá-t látta már?
Még nem, itt, Olaszországban csak holnap fog kijönni. (Az interjú december 3-án készült – a szerk.) Tervezem, hogy megnézem a bolzanói moziban.
Szóval csak így el tud menni egy moziba? Nem ismerik meg az utcán az emberek?
Ortiseiben mindenki ismer, mivel csak pár ezren lakunk itt. Bolzano már nagyobb, százezres város, ott csak néha fordul elő, hogy felismernek.
Az aranylemezeit láttam a falon, felfelé jövet, de hol tartja az Oscar-díjait? (Hármat is kapott olyan filmek zenéjéért, illetve betétdaláért, mint az Éjféli expressz, a Flashdance és a Top Gun – a szerk.)
Az Oscarjaim mind a Los Angeles-i házamban vannak. Az egyiket itt tartottam, de aztán harminc év után úgy döntöttem, átviszem azt is a többihez.
A csomagolásnál betettem egy zokniba, és úgy vittem át a reptéri átvilágításon
– igencsak meglepődött a személyzet, amikor kiderült, mi van benne.
Rengeteg más díjat is kapott, jó pár slágert is köszönhetünk önnek, de van azért olyasmi, amit megbánt a karrierjében?
Egy csomó apróságot, igazából semmi jelentőset. Pár filmet átpasszoltam másnak, azok közül a Hírnév címűt sajnálom a legjobban, de azért az sem okoz álmatlan éjszakákat.
Lapozzon, a következő oldalon a közelgő turnéról is szó esik, illetve az is kiderül, hogy Morodernek hány napszemüvege van, és hogy leborotválta-e valaha a bajszát.