A brit kormány nem engedi a nemzetük kulturális kincsének egy ékes darabját, a Lady Chatterley szeretője című, D. H. Lawrence által 1928-ban írt regény egy rongyosra olvasott példányának kivitelét az Egyesült Királyságból. Az indok pedig nagyon egyszerű, úgy érzik, meg kell védeniük a nemzeti kulturális örökségüket, amit a regény ezen példányánál
csak úgy érhetnek el, ha otthon tartják a könyvet.
A kormány a könyv exportengedélyének ideiglenes feltartóztatásával azt akarja biztosítani, hogy találjanak olyan vevőt, akinek révén a könyv Nagy-Britanniában maradhat.
A példány egyébként azért különleges, mert éppen azt használta a könyv angol kiadója, a Penguin ellen indított perben a bíró. Ugyanis a regény a maga korában óriási botrányt kavart a szexuális tartalmú jelenetek kendőzetlen ábrázolása miatt. A kötet tavaly októberben a becsült ár több mint háromszorosáért, 56 250 fontért kelt el a Sotheby's árverésén. Ez körülbelül 18 millió forintnak felel meg.
Michael Ellis művészetért felelős kulturális minisztérium parlamenti államtitkára hétfőn azt mondta, hogy a Chatterley-per „vízválasztó volt a kulturális történelemben, amikor
a viktoriánus eszméket legyőzte egy jóval modernebb gondolkodás.
Remélem, hogy találunk vevőt, aki nemzetünk történelmének ezt a fontos részét megőrzi az Egyesült Királyság számára.”
D.H. Lawrence angol író, esszéista Lady Chatterley szeretője című regénye 1928-ban magánkiadásban jelent meg Firenzében, és nagy botrányt kavart. Ennek oka az volt, hogy a társadalmi konvenciók és különbségek elvetése mellett
teljes nyíltsággal ábrázolta a nemi aktust, és le is írta az élőbeszédben használt trágár szavakat.
Így az angol és az amerikai hatóságok pornográfia miatt elkobozták a művet, és csak igen erősen cenzúrázott változata jelenthetett meg. A londoni székhelyű Penguin Books 1960-ban megjelentette a könyvet a szigetországban, és 6 hét alatt 2 millió példányt adtak el az addig tiltottnak számító regényből. A kiadó ellen azonban pert indítottak obszcenitás vádjával.
Az esküdtszék tagjaihoz intézett hírhedt beszédében a vád képviselője azt kérdezte, vajon „olyan könyv-e ez, amelyet szívesen látnának a feleségük vagy a szolgálóik kezében?”. Az esküdtszék nem találta bűnösnek a kiadót. Az ítéletre a szólásszabadság győzelmeként, a társadalmi normák változásának jeleként tekintettek.