37 évet kellett várni erre a koncertre

37 éve nem álltak így a színpadon. Nem csoda, hogy a közönség kiéhezve várta a 40 éve alapított, mondhatni tiszavirág életű Dinamit együttes eredeti felállásának koncertjét. A buli legjobban várt szereplője Vikidál Gyula volt, akit óriási szeretettel fogadtak. Meg is hálálta. 71 évesen is mindent belerakott a kétórás koncertbe. Kis szünetekkel, kis segítséggel, némi színpadi ökörködéssel és komoly erővel végezte el a feladatot.

Eredeti felállásában, azaz Vikidál Gyulával az élén játszott péntek este a Dinamit. A koncert apropója a zenekar alapításának 40. évfordulója volt. És, ha már alapítás, akkor meg kell említeni, hogy éppen annak körülményei határozták meg a zenekar – sajnos szűkre szabott – jövőjét. Vagyis azt, hogy hiába fogytak nagyon jól a lemezeik – elsőként megjelent kislemezeikből több tízezer fogyott az első két hétben –, és hiába mozgattak meg komoly tömegeket, az alapítás utáni harmadik évben, 1982-ben feloszlottak. Ennek pedig a zenekar, azon belül is Vikidál Gyula megítélése volt az elsődleges oka. Ugyanis

sokan rosszindulatú szándékosságot feltételeztek a Dinamit létrejötte mögött.

Úgy gondolták, a zenekart Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat akkori menedzsere szervezte meg. Az elképzelés mögött pedig azt a motivációt sejtették, hogy Erdős ezzel az új supergrouppal akarta megroppantani az éppenhogy csak tűrt P. Mobilt, amelynek Vikidál volt a frontembere.

Ezért emlegették rosszindulatúan „állami rockzenekarként” a Dinamitot, és Vikidál Gyula pedig sokszor kapott árulózást a közönségből a bulikon. Ugyanis A P. Mobil-rajongók képesek voltak csak a bekiabálásokért elmenni a koncertjeikre. A nyomás pedig nemcsak a „gyerekek” irányából jött, hanem a szaksajtóéból is, és ez két év alatt szétszedte a zenekart, mert Vikidál Gyula nem tudta feldolgozni, hogy néhányan így állnak hozzá(juk), vagy akár kivárni, hátha szép lassan elhallgatnak a rosszmájúak.

Alapítás

Sokan mondtak és gondoltak sokfélét az alapítás körülményeiről, mégis talán érdemes olyanok történetét meghallgatni, akik valóban ott is voltak 1979-ben. Ilyen volt a Skorpióból érkező Németh Gábor dobos is. A Privát Rocktörténet egyik epizódjában mondta el részletesen, hogyan jött létre a Dinamit. Mikor bementek engedélyt kérni Erdős Pétertől, már megvolt hogy ők, Papp Gyulával és Szűcs Antal Gáborral eljönnének a Skorpióból, az öccse, Németh Alajos a Miniből, és szükségük lenne egy énekesre. Vagy Vikidál Gyulára, vagy Révész Sándorra. Erdős végül azt mondta, döntsék el ők, hogy kit hívnak el. „Mi mondtuk azt, hogy nekünk inkább a Gyula kéne, mert akkor már a Piramis úgy leáldozóban volt, és a Sanyika nem volt annyira népszerű. Nekünk az volt a leglényegesebb dolog, hogy egy olyan frontemberünk legyen, aki hitelesen tudja interpretálni a dolgokat, és az adott pillanatban nagyon népszerű, és abban az évben ez a Vikidál Gyula volt., akire adott esetben 6-10 ezer ember tombolt egy kézfeltételére vagy bármiére.” Egy komoly huzavona kezdődött, mert Vikidál nem az első szóra hagyta ott a P. Mobilt.

Mondjuk, akár nevezhetjük kivárásnak az elmúlt 37 évet, mert a pénteki koncerten nyilván nyoma sem volt a régi hangoknak, és Vikidál Gyula kiállt a színpad élére, mellette a régi barátokkal. Egyébként a Dinamit 2009 óta Rudán Joe-val és néhány új taggal töretlenül és sikeresen működik, de nem lehet mellékes, hogy a régi dalokat Vikidál Gyula hangjával

csak az eredeti felvételeken lehetett hallani az elmúlt évtizedekben.

Az is biztos, hogy a péntek esti közönség nagy része az egykori rajongókból állt, akik valószínűleg ott voltak több régi bulin is, akár a legelsőn, 1979-ben az Agárdi Popstrandon. A működése alatti bő két évben rendesen járta Magyarországot (és a baráti országokat is) a Dinamit. Arról, hogy a közönség mennyire ki volt éhezve az eredeti felállásra, sokat elárul, hogy a koncertre várva az emberek a felváltva fotózkodtak a Barba Negra Track kerítésére szerelt óriási Dinamit-plakát előtt.

A hatalmas zenekari fotón Vikidál áll középen, sötét zakóban, világos ingben. Az már korábban meglepő volt, hogy míg a többiek igyekeztek bőrcuccot, de legalább feketét felhúzni, addig ő a zakóban szinte menedzseri hatást kelt, hiába áll középen. A plakátot már régóta ismerve, gondolkodtam is rajta, vajon miben áll színpadra Vikidál. Végül megláttam a teljesen jó választást, a sötét inget, miután a hátam mögül meghallottam, hogy „már látom a Vikidált”. Csak néhány perc volt a kezdésig, és a zenekar a színpad hátsó sarkában várt a bevonulásra. Aztán elindultak. Mindenki higgadtan kereste meg a neki szánt helyet a színpadon, és a legnagyobb őrjöngést Papp Gyula csalta elő a közönségből, mikor a billentyűkhöz közeledve

nagyot mosolyogva, nyújtott karral intett egyet.

Vikidál megkérdezte, szeretünk-e énekelni, aztán egy-két kedves, a közönséghez intézett szó után elindult a Dinamit a vérem. Vikidál mindent beleadva rúgta be a koncertet, a hangja is nagyon jó volt, miközben sok energia ment el a mozgásra is. Aztán jött a Senki se szóljon hozzám, majd a Külvárosban születtem. Vikidál ebben elrontott egy sort, de nagyon rutinosan és széles mosollyal kérdezte is rögtön utána, hogy „szabad téveszteni?”. Az elején elmondta, hogy imádkozva adott hálát azért, hogy ott lehet a színpadon a zenekarral, és azért is, hogy a közönség ennyire kíváncsi rájuk.

71 évesen is óriási munkát rakott az első dalokba,

igyekezett mindenkit meglátogatni a társak közül is. A Dinamit jelenlegi felállásából Hornok István billentyűs is végig a színpadon volt. Vikidál hol a jellegzetes szólóinál bújt oda Szűcs Antal Gáborhoz, hol hátrament a dobokhoz, hogy farkasszemet nézzen a mindig vigyorgó Németh Gáborral, a legbájosabb pedig az volt, mikor odalépett Papp Gyulához, aki – szinte már koreográfia szerint – hajtotta oda a fejét Vikidálnak egy homlokpusziért.

Az első fél óra után jöttek a vendégek. Lehetett számítani arra, hogy egyrészt a barátság, másrészt pedig a komoly, kétórás program miatt is megjelennek új dalok, az új énekessel. A jelenlegi felállásból Rudán Joe és Zselencz László basszusgitáros jöttek. Míg Zselencz színpadon volt, Németh Alajos pihent, Vikidál pedig hol fújt egyet hátul, hol közösen énekelt Rudánnal. Aztán beszállt – a Dinamithoz az utolsó évben csatlakozott, 2015-ben meghalt gitáros – Lugosi László fia, Lugosi Dani is. Jó félórás volt az a betét, amelyben főleg az új felállás által készített új albumról szóltak a dalok. Nem is lett volna értelme tovább húzni, mert érezhető volt, hogy a közönség a régi dalokat akarja, és ha lehet, Vikidállal. Rudán beállt a színpad oldalába, onnan figyelt vagy két számot, aztán vissza is tért, és szinte végig jelen volt, nagyon sok számot közösen énekeltek Vikidállal.

A színpad mögötti hármas LED-fal közepén a kamerák élőképét vágták egymásra, a két szélső panel pedig igyekezett vizuálisan az aktuális számhoz illeszkedni. Az első néhány szám alatt itt jelentek meg régi zenekari fotók, aztán jöttek a modern, vizuális megoldások, majd a koncert végén kevés archív felvétel. Nem tudni, hogy esetleg a jogdíjak miatt lett volna macerás több videofelvételt mutatni, vagy akár azért nem láttunk több régi fotót, mert nem is készült annyi a zenekar két évében, de ha nem, akkor szerencsésebb lett volna ezeket kitenni a LED-falakra. Vikidál öltözéke mellett az is kérdés volt a koncert előtt, hogy vajon a Tinédzser dal-lal fejezik-e be. Nem volt nehéz tipp, mivel ez a leghíresebb daluk. Be is jött. Valójában kétszer ment le a szám, mert a zenekari után jött még egy, majdnem teljes verzió is. Ezt már velünk, a közönséggel énekeltették, és csak a refrén ment a zenekarral közösen,

miközben Vikidál lejött a közönségbe.

A szigorú menetrend miatt egyetlen ráadásdalra jött vissza az együttes, ez pedig a második kislemezen megjelenő Mi ez az érzés? volt. Vikidál többször adott hálát Istennek a koncerten. Elmondta, hogy már az is óriási dolog, hogy 71 évesen ott lehet a színpadon. Azt már a koncert bejelentésekor jelezte a zenekar, hogy valószínűleg egyetlen ilyen buli lesz eredeti felállással, de mégis reményre ad okot, hogy Vikidál a koncert végén talán kétszer is mondta, hogy „remélem, találkozunk még!”. Talán lesz még ilyen koncert, ahogy pénteken látszott, a közönség oldaláról az igény egyértelműen megvan.