Kétségkívül Rost Andrea az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb szopránénekese, akinek különleges színű, minden regiszterben kiegyenlítetten szóló hangját a világ legrangosabb operaházaiban és koncerttermeiben hallhatta a közönség. A művésznő
ebben az évben ünnepli pályafutásának 30., a milánói Scala-beli debütálásának 25. évfordulóját.
A jeles évfordulók alkalmából pedig 2019. december 22-én, a Budapest Kongresszusi Központban ad koncertet, ahol az elmúlt három évtized nagy szerepeiből ad elő. Rost Andreát a koncerten a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara kíséri, vezényel Káli Gábor, közreműködik Sándor Csaba operaénekes.
Rost Andrea a Zeneakadémián Bende Zsolt növendéke volt. 1989-ben indult karrierje, amikor még főiskolásként elénekelte Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában, a Magyar Állami Operaházban. Ugyanebben az évben első helyezést ért el az Európában legrangosabbként jegyzett Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen. 1991-ben a Wiener Staatsoper magánénekese lett, ahol az összes fontos szerepében megismerhették.
1994-ben hívta meg Riccardo Muti a milánói Scalába,
a Rigoletto bemutatójára. Gilda szerepében olyan átütő nemzetközi sikert aratott, hogy a Scala visszatérő vendége lett. Három évtizedes pályafutása során fellépett a világ szinte valamennyi jelentős operaszínpadán, beleértve a New York-i Metropolitant, a párizsi Opéra Bastille-t, a londoni Királyi Operát, a chicagói Lyric Operát, a madridi Teatro Realt, a Sao Pauló-i, a San Franciscó-i és Los Angeles-i Operát, a washingtoni Nemzeti Operát. Ünnepelték a Salzburgi Ünnepi Játékokon és a leghíresebb koncerttermekben (a londoni Wigmore Hallban, a tokiói Suntory Hallban, a zürichi Tonhalléban, a New York-i Carnegie Hallban) is. Dolgozott Sir George Soltival, Nikolaus Harnoncourt-ral, Claudio Abbadóval, Riccardo Mutival, partnere volt Plácido Domingónak, Roberto Alagnának, Renato Brusonnak, Leo Nuccinak is. Repertoárja felöleli a legjelentősebb Mozart-, Donizetti-,
Verdi-, Puccini- és Gounod-szopránszerepeket, de kiválóan énekel Richard Strausst és Bartókot is.
Rost Andrea személyében
az első olyan magyar operaénekes három évtizedes pályafutásánaklehettünk tanúi,
aki az elsők között vált világhírűvé úgy, hogy nem költözött el Magyarországról. Olyan tehetség, felkészültség és igényesség határozza meg énekesi habitusát, amelynek birtokában merhetett művészként is világpolgár lenni, miközben magyar állampolgár maradt.