Mentségünkre szóljon, hogy mi még emlékszünk azokra az időkre, amikor este 10 után egyszerűen elképzelhetetlen lett volna bármiféle hangoskodás, viháncolás, bolondozás azokon a soproni deszkákon, amelyek nem a világot, de egyenesen az univerzumot jelentik. Bár az is igaz, hogy a fesztiválon idén jelenlévők tetemes hányada még nem is létezett ezekben az időkben. Hogy rohannak ezek az évek, nem igaz?
Az elmúltba szemem tétován tekint / Egy percre csak! Üldözi a jelen, / Nem pihenhet régi emlékeken, / Unos untában visszatér megint.
Emígyen gondolkodott el az időről egykorvolt nagy költőnk, József Attila. Tette mindezt úgy, hogy akkoriban még nem nagyon merülhetett fel a VOLT fesztivál, mint beszédtéma, s gyaníthatóan hasonlóan nehezen fordulhatott volna elő az, hogy József Attila két jambikus versláb között Robin Schulz valamelyik lágyan veretős slágerére bólogatott volna az ihletet, s a következő rímet vadászva. No, de ha már így véletlenül felmerült Robin Schulz neve, akkor hadd ajánljuk a jelen sorokat kuncogva végigolvasók figyelmébe a német urat, aki remélhetőleg soha többé nem ismétli meg a pár évvel ezelőtti Balaton Sound produkcióját, amikor nemes egyszerűséggel
nem jött el.
Ha eljön, akkor minden adott lesz ahhoz, hogy úgy rángassuk a testünket, hogy kilögyböljük a sörünket. Az óvatos duhajok máshol kell menedéket keressenek, a Nagyszínpad ma nem nekik szól!
Az óvatos duhajoknak ildomos inkább a Sopron Színpadra koncentrálni, ahol a rendkívül kellemes muzsikát produkáló francia formáció, a Nouvelle Vague produkcióját láthatjuk a bookingot intéző szervező kollégáknak köszönhetően.
Itt álljunk meg egy pillanatra!
A DJ duó által megálmodott dalsor mellett az egész koncepció alapja is említésre méltó. A zenekarként is megjelenő produkció neve - Nouvelle Vague - nem mást jelent, mint új hullámot. A főleg feldoglozásokat játszó csapat elsősorban a nyolcvanas évek szintipop világából táplálkozó ún. New wave stílusú dalokat játszik. A new wave pedig új hullámot jelent angolul. Na, de a feldolgozások nem akármilyen stílusban születtek meg: bossa novát hallhatunk. Mit jelent a bossa nova? Valószínűleg a cikket olvasók már egyként üvöltik: új hullámot! Huhh, gondolatmenetünk végén mi más lehet a tanulság:
meg kell hallgatni őket.
Ha az iménti nyelvi leleménytől nem bódultunk még el túlzottan, akkor kapjuk össze magunkat, álljunk hadrendbe és kukkantsunk rá az amerikai LP előadására is, aki már jó pár világslágerrel megörvendeztette a naprendszerünket. Zenéjénél már csak a hangja izgalmasabb. Mármint tényleg! Jót akarunk, na!
És most szaladjunk neki egy picit ömlesztve (túl sok minden jutott erre a péntekre): ha dublini emlékeinken nem tudunk túllépni és állandóan a lelkesen eregető ír tehenek ugranak be gondolataink tengerébe, akkor ne hagyjuk ki a kocsmarock hazi apostolait, a Paddy and the Rats formációt. Mindez a Magenta színpadon fog megtörténni. Ahogyan a Follow the Flow performansza is. A fiatal srácok úgy bedobtak nemrég egy slágert a kereskedelmi rádiók játszási listáira szomjazó tömegek közé, hogy még a Hold is letért a pályájáról. Nem tudja senki, hogy alkottak ekkora vonyítós slágert ezek a drága fiatalok, de ne is firtassuk a mikéntjét.
Élvezzük hát, ami megadatott!
Ja, meg persze lesz Black Eyed Peas. Évek óta Fergie nélkül, de emiatt ne bánkódjunk. Ugyanúgy tudjuk dudorogni magunkban azt, hogy bumbumbum (és aztán még számtalanszor elmondva azt, hogy bumbumbum), nem kell ehhez Fergie. Sőt, elárulom, hogy mi kell ehhez! Mi, fesztivált élvezők ezrei!
Ó! És majdnem elfelejtettük! Mindezt, amit elsoroltunk, ki lehet heverni az Unicum Bar-ban! Eddig mi ugyan nem jutottunk el oda, de mindent leígérünk a csillagos égről,
hogy ma ott leszünk!