Karcolatként jelet hagyni

Vágólapra másolva!

Diplomaszerzése után elnyert ösztöndíjával fél évet tanult a világ akkortájt legnevesebb építészeti műhelyében, a U.P. d'Architecture de Marseille-Luminy Paul Quintrand professzor alapította GAMSAU kutatócsoportjában, ahol a hetvenes évek kiemelkedő francia építészei formálták látásmódját. Legnagyobb hatást a Fondation Le Corbusierben töltött időszak gyakorolta rá, érkezésekor André Wogenscky, a neves építész, az alapítvány elnöke fogadta. Szakmai útjai során bejárta Barcelonát, Barit, Bécset, Drezdát, Glasgowt, Lyont, Kubát, Montrealt, Párizst, Marseille-t, Rómát, Strasbourgot, Veronát és Weimart, hogy végül szerteágazó tapasztalatával, tervezői munkásságával és oktatói tevékenységével a hazai építész szakma fejlődését segítse. 1973-ban elnyerte az Építéstudományi Egyesület és a Magyar Építészek Szövetségének diplomadíját, 1988-ban Az év lakóháza nívódíjat, 1998-ban pedig Ybl Miklós-díjat adományoztak számára. 2008-ban Sátoraljaújhely városa díszpolgári címével tüntette ki, 2010-ben átvette a Möller István Jubileumi Emlékérmet, 2015-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának díjával ismerték el munkásságát. Radványi György építőművésszel, címzetes egyetemi tanárral, Füzér és Sátoraljaújhely főépítészével, az MMA levelező tagjával a franciaországi kísérletezések megtermékenyítő erejéről, Kazinczy Ferenc szellemiségéről, a teljes értéken vállalt építészeti munkák jelentőségéről és a csempeszkopácsi templomban hagyott karcolatról is beszélgettem.

Oláh Zsolt

Vágólapra másolva!

építészet Magyar Nyelv Múzeuma Radványi György Magyar Művészeti Akadémia

Életművében különösen erős fonalként kirajzolódik a vidékhez való kötődése. Miért kapott ennyire fontos szerepet az építészi munkásságában?

Talán abból is fakadhat mindez, hogy családunk apai ágon Máriakéméndről és Kassáról, anyai ágon Kassáról, valamint Sátoraljaújhelyről származik, éppen abból a városból, amelynek később főépítésze lettem. Anyai dédapánk egykor tanítóként és igazgatóként működött a helyi iskolában, és a pálos-piarista templommal szemben építette fel azt az otthont, amely a mai napig biztos menedékünk. Nagyanyánk az I. világháborút követően Kassán ismerte meg nagyapánkat, szüleink mindketten ott látták meg a napvilágot. A polgárváros légköre fontos hátteret és értékrendet adott számunkra. Abban a korban egyébként a társadalmi középosztály tagjai számára önmagától értetődő volt az erős hitbéli kötődés, a természetjárás és az irodalom szeretete, a zenei képzettség, és az idegen nyelvek ismerete. Édesapánk csellón játszott és öcsém is viszonylag hamar ráérzett a hangszerjátékra, ami rólam kevésbé mondható el.

Milyen hangszeren tanult?

Először hegedűvel próbálkoztam, ami nem úgy szólt, mint ahogyan az elvárható lett volna. Később gitároztam, és egy bizonyos szintig el is jutottam, de be kellett látnom, hogy a ceruza jobban áll a kezemben.

Radványi György Forrás: Mihaly Radvanyi/Rmiska

Generációkon át neves, elismert jogászok kerültek ki a családjából, miért választotta az építészi hivatást?

Nem én szakítottam meg a hagyományt, hiszen édesapánk már mérnökemberként végzett. Nehéz döntés volt az említett előzmények után, de a sikerei után belátták, hogy megfelelő pályát választott: a II. világháború utáni helyreállítási folyamatokban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. kohómérnökeként és gépészmérnökeként ő volt az ózdi és a diósgyőri kohászati üzemek rekonstrukcióinak technológiai tervezője, majd a Dunai Vasmű létesítményi főmérnöke. Részben az édesapánk mellett töltött gyakorlat hatására lettem építész, hiszen a készülőfélben lévő gyönyörű rajzai és munkái során mindig kaptam tőle valamilyen apró tennivalót.

1973-ban végzett okleveles építészmérnökként a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Középülettervezési Tanszékén. Több építész szerint az akkoriban végzett fiatalok olyan speciális tudás birtokába kerülhettek, ami felbecsülhetetlen értékkel bírt későbbi pályájuk során. Miben látja ennek jelentőségét?

Mestereink a legnagyobb tapasztalattal rendelkező szakemberek voltak, szakmánk minden területére ráláttak, hiszen számukra eleven, élő hagyomány volt a háború előtti építészeti tervezés. Éppen ezért a mi generációnk akár a stílusokat, az anyaghasználatot, vagy a kivitelezést illetően is olyan gazdag tudásbázist kapott, ami alkalmassá tett bennünket arra, hogy minden technológiát megismerjünk. Sokszínű képet kaptunk a történeti korok építészetéről és napjaink technikáiról, szerencsések voltunk, hogy részt vettünk olyan gyakorlatokban, amelyekben ráláttunk mindarra, ami a nemzetközi építészetben történik, és felfedeztük, hogy a nagyvilágban megjelenő különlegességeket hogyan lehet beemelni az itthoni környezetbe. A tanulmányaim előrehaladtával a Középülettervezési Tanszéket választottam, és a legendás Hofer Miklós konzulensi segítségével végeztem el az egyetemet. A diplomamunkám egy főiskolai sportcsarnok tervezése volt.

Már ekkor, diploma nívódíjjal ismerték el tehetségét. Hogyan került ezután a látókörébe Franciaország?

A diplomám megszerzését követően kérdőjelként magasodott elém: hová, merre menjek?... Nagy lépést tettem, mert a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára szegődtem el tanársegédnek, ahol korát meghaladó műhelymunka zajlott, a pályázatok hosszú sora mellett, többek között az első napelemes elgondolások is ide köthetők és nagy hatással volt rám Pécs intenzív, sokszínű művészeti élete, a Pécsi Műhely szellemisége. A frankofón kultúra sem volt idegen számomra: nagyszerű tanítómnak és lelki vezetőmnek, Szegő László Szeverinnek köszönhetem a francia nyelv szeretetét, amelynek bár nálunk családi hagyományai voltak, mégis az ő hatására tanultam meg igazán. Megpályáztam egy franciaországi ösztöndíjat, amelyet elnyerve szerencsés fordulattal a marseille-i építészkarra, a GAMSAU kutatócsoportba kerültem, sztárépítészek előadásait hallgattam. Különleges lehetőséghez jutottam, mert megtapasztaltam, hogyan működik a munka egy nagy nemzetközi műteremben, számos eltérő anyanyelvű kollégával dolgoztam, argentin munkatársam ugyanúgy ösztöndíjasként vett részt a közös munkában, mint én, magyarként. Végül professzorunk ajánlásával több tanulmányutat tettem a U.P. d'Architecture de Lyonban, Párizsban a Fondation Le Corbusierben, konzultáltam az 1968 után formálódó szakma kiemelkedő építészeivel, Jean Renaudie-val, André Wogensckyvel, és betekintést nyertem Jean Prouvé, a nagyszerű konstruktőr műtermében a Beaubourg éppen induló kiviteli munkáinak előkészítésébe.

Mi volt az ott megszerzett legfontosabb tapasztalata?

A kontinuitás és a folyamatos kísérletezés jelentőségének felismerése. Egy-egy munkára számos alternatívát készítettünk és közösen értékeltük a létrejött terveket. Ez akkoriban újdonságnak számított, hiszen itthon ilyen esetekben egy vállalati tervtanács döntött. Idővel más szemüveggel láttam a világot és a nagyszerű mesterek tanítása nyomán ráébredtem, hogy mindaz, ami eddig zajlott az építészetben, a történeti korok besorolásával együtt is, az a modern építészet és napjaink építészetének a határvonala. Ez azt jelenti, hogy az új szellemiségű és csakis a maga formavilágát képviselő alkotó az őt megelőző korokat a kontinuitás értékét tiszteletben tartva fogadja el, ezért bár saját nyelven fogalmaz, mégis magában hordozza az ősivel, a régivel való kapcsolatot, amely az új építészeti alkotásban azonban nem egyfajta direkt olvasatként jelenik meg. Ez az elsőre láthatatlan, önmagán túlmutató építészeti szellemiség.

Ennek a szellemiségnek egyik konkrét példája Magyarországon, a csempeszkopácsi templomban tett felfedezése?

Igen, tanulmányaim alatt, egy nyári kiránduláson fordultam meg ott, és az Árpád-kori templom tornyában, a harangszint egyik ablakában megtaláltam egy kis oszlopot, amelynek a stílusjegyek szerint növények száraival és leveleivel díszített talpa nem tömör talapzatban végződik, hanem az indák között kis nyitott oszlop látható. Rácsodálkoztam, hogy micsoda könnyed kifejezésmóddal bír, de csak jóval később értettem meg, hogy ebben mást is meg kell látnom. Ez a pici nyitott oszlopocska nem a gyönyörűen faragott bejárati kapurészlet, és a szépen formált szentély sorába tartozik. Nem mutatja magát rögtön és nem is szól hozzánk azonnal. Hivalkodás, vagy önmegvalósítási szándék sem jelenik meg benne, hiszen elsőre alig látható, mert az alkotó csupa derű munkáját a Jóistennek készítette. Fontos, hogy műveinket teljes értékén vállaljuk, és nem téveszthetjük szem elől, hogy mindez a Jóisten dicsőségére szolgál, így csupán egyetlen cél vezérelhet bennünket: karcolatként jelet hagyni magunk után a Földön.

Pályáját végig kíséri oktatói tevékenysége, 1980-ig Pécsen, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen és a BME Építészmérnöki Karán tanít, a Doktori Iskola oktatója, részt vesz a mesterképzésben. Korábban koordinálta a francianyelvű képzést és számos külföldi meghívást is kapott: alkotóheti programot vezetett Lyonban, előadásokat tartott az ATHENS program keretében Párizsban, valamint Bariban, ahonnan diákokat is fogadott diplomakonzultációra. Szerepet vállalt a EUROPAN Magyarország keretein belül a fiatal építészek nemzetközi pályázati fórumának megszervezésében, a Mies van der Rohe Alapítvány felkérésére pedig tagja volt az Európai Kortárs Építészeti Díj jelölő bizottságának is. Hogyan jelenik meg az iménti, építészetről megfogalmazott filozófiája a fiatalokkal végzett mindennapi munkájában?

A fiatalok egyetemi tanulmányaik során éppen abban a korban járnak, amikor érzékenyek és fogékonyak az új ismeretekre. Mint oktatónak, meg kell teremtenem számukra a szabad kibontakozás lehetőségét, miközben végigvezetem őket a saját útjukon. Folyamatos párbeszédben állok velük, hogy ne térjenek le a megérzett, majd megtalált koncepció fő vonulatáról. Közösen szükséges rálelnünk arra a közvetlen szálra, ami a valamikor voltnak a mára adaptált alkalmazásában fejeződik ki a későbbi munkáikban. Ezért tartom fontosnak az Ékítménytant, ami egykor a műegyetemi tanulmányok meghatározó tárgya volt, a hallgatók ezáltal nyerhettek biztos tudást a pontos stílusismerettel kapcsolatban. Akinek sikerült elvégeznie, tovább mehetett, aki nem teljesítette, az kimaradt.

Lehetőséget kaptam arra, hogy Részletképzés és kompozíció címen a tantárgyat visszahozzam az építészeti oktatásba, így megmutathattam a diákoknak a hagyományos anyagokat és technológiákat, majd ehhez kapcsolódott egy féléven át szakműhelyekben szervezett gyakorlatok sora. Ehhez az időszakhoz kötődik a széphalmi Kazinczy Emlékcsarnok felmérése, rekonstrukciójának előkészítése, vagy a nagykanizsai Piarista Általános Iskola és Gimnázium, és Lánykollégium átalakítási, és a Rendház korszerűsítési tervei, valamint a gimnázium előterében elhelyezett, mart üvegből készült emléktábla, amely az I. világháborútól az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlásig az iskola érettségi előtt álló eltűntjeinek, áldozatainak állít emléket. Legtöbbjük kis kamaszként vesztette életét, alig éltek kétszer annyit, mint amennyit én már felnőtt fejjel, e munka elkészítéséig. Megrendítően törékeny, sérülékeny az életünk. Megéljük-e és gazdálkodunk-e eléggé ránk bízott javainkkal?

Kazinczy Emlékcsarnok Forrás: Radványi György

Munkái közül kiemelkedik a balatonarácsi Műteremház, a Pécsi Galéria és Kisgaléria, a nagylóki Harangtorony, a szolnoki Kossuth tér, a nagykanizsai Madonna szobor talapzata, a Magas-hegyi falmászóközpont, a várpalotai Thury-vár, és a sátoraljaújhelyi Bortemplom, a számos családi ház, iroda, óvoda, étterem, orvosi rendelő és intézmény mellett. A füzéri várat és A Magyar Nyelv Múzeumát mégis különösen közel érzi magához. Alkotásainak elkészülte talán a kérdésére adott részigazság-válaszként is értelmezhető?

Bízom benne, hogy így van. Valóban, a vár és Füzér is kivételes helyet foglal el az életemben, nem csak azért, mert Sátoraljaújhely mellett főépítésze lehetek a településnek, hanem azért is, mert ez a sajátos zsákfalu a mai napig is szerencsésen megőrzött szerkezetével magában hordozza a leglényegesebb karaktereit. A települést megkoronázza a várhegy, aminek a befejezett állapota a valamikor még álló vár volt. A kiránduló, romok között sétáló turisták egyetlen látványosságát korábban csupán a panoráma jelentette, ami torz képet nyújtott a látogatóknak, a közel négyszáz éve lerombolt vár sebként magasodott a hegytetőn. Eltüntették a korszakot, amely egykor szervesen kapcsolódott az ott lakók életéhez. Éppen ezért hallatlanul értékes lépés volt megmutatni egy jelentős részét annak a keretnek, amelyen belül a falu életének lényeges és fontos része zajlott.

A Füzéri várhegy vázlata Forrás:Radványi György

A füzéri munkában települési főépítészként vettem részt, kollégáimmal a várhegy természeti értékeit bemutató sziklagyep-látogató ösvény és a várparkoló terveivel hozzájárultunk a várhegy feltárásának terveihez. Az alsó vár Skardelli György és Kelemen Bálint építészek, a KÖZTI Zrt. építészei, a felső vár pedig Rudolf Mihály és tervezőtársai, a Hadas Műterem Kft. tervei nyomán készült. Két különböző korszak, eltérő építészeti nyelvezettel, különböző szemlélettel és széles eszköztárral, ami magában hordozza, hogy egy gondolatról, szándékról és alkotásról milyen gazdag asszociációs rendszerben tudunk fogalmazni. A történeti előképekből, a vár leírásából és jellemzéséből, valamint a régészeti kutatások eredményeiből építészeti átirat készült, amelynek hitelt adtunk. A várat tehát nem rekonstruáltuk, nem újjáépítettük, hanem újraépítettük. Mindez lehetőséget nyújtott egy korszak megtapasztalásához. Aki megjárja a füzéri várat, átérezheti, hogy milyen sok esemény befogadására alkalmas.

Füzéri várhegy sziklagyep-látogató ösvény

A kapu megnyitásakor többen megjelentek egykori tulajdonosai, a Károlyi és Perényi család tagjai közül, a füzéri képviselő-testület pedig a vár kápolnájában tette le hivatali esküjét. Elkészült az alsó vár felvonóhídja, a sziklalépcső feletti falépcső, áll a déli várbástya, és kialakult a várparkoló is. Természetesen várnak még ránk feladatok, de ezek már túlmutatnak egy adott kor bemutatásának mai, lehetséges értelmezésén, mert a füzéri vár mára élő, eleven helyszínné, kulturális erősségé vált és számtalan további értelmezési lehetőséget is ajánl. Hamvas Béla szavaival szólva: „A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos, vagy ellenszenves, félelmetes, vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni."

A Magyar Nyelv Múzeuma Forrás: Radványi György

Legfőképpen igazak lehetnek a fenti gondolatok a Széphalmon található A Magyar Nyelv Múzeumára, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum intézményeként mára széles körből érkező, kiemelkedő látogatószámmal bíró, meghatározó kulturális, irodalmi központtá vált. Gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz?

Hadd idézzem a múzeum építési munkálatainak kezdetekor elhangzott egyik hozzászólást: „Ha egyszer itt egy busznyi közösség megfordul, akkor faluünnepet fognak tartani." Úgy gondolom, hogy talán az előbbieket megcáfolva, jelen korunkban, a magunk eszközeivel hozzájárultunk Kazinczy Ferenc egykori céljához, aki szellemi és irodalmi központtá tette Széphalmot. Halála után a település egyik legjelentősebb történeti, irodalmi emlékhelyünkké, nemzeti zarándokhelyünkké vált, háza és kertje viszont pusztulásnak indult. A Kazinczy Emlékcsarnok Ybl Miklós tervei alapján, Szkalnitzky Antal vezetésével épült meg 1873-ban. Ma már legendának tartják, de a helyszín ismeretében nyugodtan kijelenthető, hogy az alapgondolatok között helyet kapott, hogy az Emlékcsarnok magába foglalja a valamikori Kazinczy-ház dolgozószobáját.

A Magyar Nyelv Múzeuma megépítésének alapját Pásztor Emil tanár úr 1994-ben, a Kazinczy Társaság Évkönyvében megjelent kezdeményezése adta, a gondolatot a Kazinczy Társaság tartotta életben. Fehér József, a Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója és Kováts Dániel tanár úr bevont a múzeum tervezési programjának alakításába, az ezredfordulón így került sor előbb az Emlékcsarnok teljes külső és belső rekonstrukciójára, később a kert Kazinczy Ferenc utcai kerítésének rendbetételére, majd a múzeum alapkövének letételére, végül a múzeum felépítésére. Az építési lehetőségként fölmerült területeket illetően a Kazinczy-birtokból a költő egykori gyümölcsösére esett a választás. Elhagyott terület volt, egy részét már el is csatolták, a szomszédos határba járó mezőgazdasági gépek pedig a gyümölcsös területén rótták a földet. Mára termőre fordult a sorsa, és a jelenleg is zajló múzeumi programmal és múzeumpedagógiai koncepcióval kilépett a klasszikus múzeumi térből, ahol a látogató visszafogott lélegzettel sétál. Számtalanszor visszahallom és magam is tapasztalom, hogy az átlagosan a múzeumra szánt idő többszörösét töltik el az épületben, a múzeum aktív, cselekvő látogatókká formálja az oda betérőket és kulturális identitásformáló erővel bír. Reményeim szerint mindezt elősegítette, hogy építészi alapgondolatként nem egy hagyományos értelemben vett múzeumi világot képzeltem el, hiszen Kazinczy működésében rendkívül fontos szerepet töltött be a széphalmi ház eleven irodalmi központ jellege, és az épületet körülvevő külső környezet. Éppen ezért a Múzsák csarnoka, a múzeum és a kert együtt értelmezendő. Az épületek formálásnál a költő gondolataira helyeztem a hangsúlyt, és az első akadémiai társaság asztalrendjét ábrázoló, fennmaradt rajzát vettem alapul. Kazinczy gyönyörű elliptikus teret formált meg, ennek mentén építettem fel a múzeum meghatározó terét, az Akadémiai Termet, az általa megfogalmazott akadémiai gondolat térbeli kifejezéseként. A zárt palástú, elliptikus, fölfelé karcsúsodó formában felsejlik a Kazinczy életében is szerepet kapó börtön, a hatalmas, megnyíló ajtót kivéve, amely tulajdonképpen a palást folytatása.

Amennyiben zárva tartják, akkor úgy tűnik, mintha teljesen befejeződött volna a palást forma, ha pedig kitárják, akkor az ajtó a szokásokkal ellentétben nem a sarkán nyílik, hanem elfordul a tengelye körül, mintegy terelő szárnyként megnyitva a teljes teret, ezzel a mozdulattal is szimbolizálva a múzeum hívogató jelzését. A palást formálásában egyébként megjelenik egy érdekesség, amivel visszautalnék a beszélgetésünk elején említett láthatatlan szellemiségre: a valamikori építéstechnológiára jellemző piciny rögzítő fészkekben aprócska kövek kaptak helyet, amelyek a nagyvilágból, Polinéziától kezdődően, Tűzföldön keresztül Norvégián át, a magyar diaszpórából érkeztek. A múzeum másik nagy épülettömege a kiállítási szárny és a műhelyek terei, a többszintes irodarésszel, ezen kívül egy vetítésre alkalmas csarnok is a koncepció részét képezi. Az eredeti tervek szerint a kert része még a Nyelvcsaládfa-liget, amelynek egyik eleme már elkészült. Mindezen látványosságoknak egyedülálló vonzása, tanító szerepe különösen fontos és érdekes lehet Európának ezen a mindig sokszínű élettel teli, sok nemzetiség lakta táján. A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglalómban is szóba hoztam, hogy éves látogatottsága jelenleg is több tízezer fő fölött jár, és ehhez kapcsolódva jó érzéssel töltenek el a nemrégiben a tízéves évfordulón történtek: az egyik látogató, aki először járt A Magyar Nyelv Múzeumában, megkérdezte, hogy mikor volt a megnyitó, és amikor elmondtam neki, hogy éppen tíz éve, megdöbbent, mert az anyagok alig mutatják az eltelt időt. Legyen bár a magyar kultúrával ismerkedő óvodás, érdeklődő általános- vagy középiskolás, tanulmányaihoz forrást kereső egyetemista, szakmai programok után kutató múzeumpedagógus, vagy feltöltődést kereső kiránduló család, a színes és hangulatos terek belakhatók és birtokba vehetők, valódi élménytárként működnek. Munkatársaimmal együtt megnyugvással konstatáltuk, hogy jól választottunk, és azt hiszem, hogy ennél hitelesebb visszajelzést nem is kaphatunk.

Említette a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglalóját, 2017 óta az MMA Építőművészeti Tagozatának levelező tagja. Milyen szakmai vállalások alakítják a jövőjét akár magánpraxisában, akár az Akadémián?

A Magyar Művészeti Akadémiához kapcsolódóan fontosnak tartom kiemelni az I. világháborús hadisírok feltérképezéséhez nyújtott szakértői munkám, rendkívül értékes feladat volt véleményt formálni arról, hogy melyek tekinthetők művészeti alkotásnak és melyek nem. A szakvéleményekkel a hadisírok helyreállítása során a lehetséges formák és minőségi anyagok ajánlásával, valamint azok kiválasztásában segítettük a pályázókat. Magánpraxisomban néhány éve formálódó izgalmas munkaként tekintek Balatonboglár Szőlőskislak településrészén a Légli Kerámia Manufaktúrához kötődő fejlesztések körére, a fazekas ház, a csűr, a vendégház és az udvari építmények kialakítására. A vége felé jár egy apró, de sokak számára örömöt jelentő építkezés a zalai dombok között, a nagyobb irodai munkák közül pedig kiemelkedik a sátoraljaújhelyi királyi közpincének, közismertebb nevén a Bortemplomnak az újrahasznosítása. Emellett francia professzorom kilencvenedik születésnapjára készülök: A Magyar Nyelv Múzeuma átadására Varga Éva szobrászművész csodálatos bronzplakettet alkotott, ehhez terveztem egy szilvafa dobozt, nemsokára ebben nyújtom át professzor úrnak az emlékérmet, ajándékul.