A művész 76 éves korában, szentpétervári otthonában halt meg szívbetegségben. Nemzedéke legnagyobb karmesterei között tartották számon, Magyarországon is többször koncertezett.
Mariss Jansons 1943-ban, a náci megszállás idején született a rigai gettóban. Szülei a rigai operában dolgoztak, édesapja karmester, édesanyja mezzoszoprán énekes volt. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, és szülei révén már hároméves korára kívülről ismerte a klasszikus opera- és balettirodalmat.
A család Rigából az akkori Leningrádba - a mai Szentpétervárra - költözött, ahol édesapja állást kapott az operában, ő pedig hegedülni, zongorázni tanult, és megkezdte zenekarvezetői tanulmányait is. Egy ösztöndíj révén 1969-ben eljutott Bécsbe, és felkarolta a kor legtekintélyesebb karmestere, Herbert von Karajan. A leginkább meghatározó hatással mégis az egykori Szovjetunió legnagyobb karmestereként számon tartott Jevgenyij Mravinszkij volt rá, aki 1971-ben maga mellé is vette asszisztensnek a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarhoz.
Első jelentős nyugati megbízatása Oslóba vezette, ahol 1979-től 21 évig dolgozott,
a világ vezető együttesei közé emelve a norvég főváros nemzeti szimfonikus zenekarát (Oslo Filharmonien).
Vezető karmesterként dolgozott a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarnál is, a Bayerischer Rundfunk együttesének irányítását pedig 2003-ban vette át.
Több mint egy évtizedig - 2004-től 2015-ig - párhuzamosan dolgozott Münchenben és Amszterdamban, ahol a szintén világhírű Királyi Concertgebouw Zenekarnál is a vezető karmesteri feladatokat látta el.
Mindkét munkát "200 százalékos odaadással végezte, és úgy törődött a zenekarokkal, mint egy szerető apa a két fiával" - emelték ki a Bayerischer Rundfunk közleményében, amely szerint Mariss Jansons szerződése 2024-ben járt volna le.